Démon csatlósa | TaeKook +18 {Befejezett}

7

OLVASSÁTOK EL!!
_Th_TheWifeWhoHasJams_ Köszönöm szépen a segítséget! Nélküled nem tudtam volna folytatni. Srácok. Olvassátok el a könyvét! Nagyon sokat dolgozik vele, nagyon jól megvan írva. Nézzetek bele, ne azzal foglalkozzatok hogy hány megtekintés van rajta, azt nézzétek meg hogy milyen jól van megírva! Előre is köszi annak aki bele néz.

Jó olvasást

Idegenek

Sötétség vett körül, mikor kinyitottam a szemem. A fájdalom viszont egyből bele hasított a testembe, ezzel kiszedve belőlem egy kisebb sikolyt.

— Felébredt. — a hang tulajdonosát hamar felismertem, de még arra sem voltam képes hogy az ajtó felé nézzek. — Mire készülsz?

— Ha már nekem kell utánad takarítani, legalább megnézem hogy van! — hirtelen lépteket hallottam meg, majd egy árnyékot láttam az ajtó alól.

— Nem kell tutujgatnod! — szól rá V.

— Tudom min megy át most. Kell neki valaki. — azzal már nyílt is az ajtó, ami mögül egy aggódó arcot láttam. — JungKook, ugye? — óvatosan bólintottam. — Az én nevem Jin. Segítek egy kicsit, rendben? — lágy hangja melegséggel töltött el. Féltem tőle, de éreztem hogy nem bánt. Bíztam benne.

Ameddig elvitt a fürdőig, nem szólaltam meg. Láttam, ahogy V a nappalimban mereszti a seggét, de amint rá néztem észre vettem, hogy telefonál valakivel. Kicsit zavart. Legalább annyit tehetett volna hogy ide jön, és beszél velem.

"Nem haragszok magamra a tegnap után, ne hogy azt hidd. Pusztán azért nem megyek oda, mert nem érdekelsz, ennyi. "

A hirtelen szavak fájdalommal hasítottak amúgy is vérző bensőmbe. Nem vártam többet egy démontól, de valamiért beszélni akartam vele. Magam sem tudom miről, csak beszéljünk.

— V milyen démon? — érdeklődöm az előttem allótól, aki egy bőröndben kutakodva pakol elő.

— Nem mondta el? — fordul felém, betadinnal a kezében. — Szexdémon. — ejti ki náci könnyedséggel azt, amit még én is pirulva és dadogva mondanék a legjobb barátomnak is. — A neve sokmindent elárul. Kegyelmet nem érez, viszont szexelni szeret, csak durván. — fertőtleníti le a nyakamon lévő karcolásokat. — Démon nyál van a szervezetedben. És még más is... — helyez egy nagy géz tapaszt a nyakamra. — A száddal nem tudok mit kezdeni, ne haragudj. Mély seb van rajta, bevarrni nem kell. Megfog gyógyulni. Ahogy elnézem még a kímélt állapotban látlak. — tekint le a csípőmre.

— Kímélt? — kérdezek vissza. Ha ez kímélt neki, akkor mit takar az hogy nem kímélt? Jin csak sóhajtott egyet, és levette a pólóját. A hátán hosszú heg nyomok díszelegtek égés nyomokkal. A mellkasát karmolások borították és ugyan olyan lyukak, mint nálam a csípőmnél. — Jézusom. — szörnyedtem el. — Ki tette ezt veled? — nézek szemébe, ameddig vissza vette a pólóját.

— NamJoon. — térdelt elém vissza. — Régen én is csak egy test voltam, ami számára egy szexre való tárgy volt. — mosta le nedves ronggyal a vért oldalamról.

— Akkor hogy hogy most itt vagy? — az előttem álló arca enyhe vonásokba húzódott.

— Többen lettünk. Tudtam, hogy nem szabadulok ezért a kedvére tettem, mindennel. Nem éreztem iránta gyűlöletet, magamtól sem undorodtam. Az első számú ágyasa lettem. Ha dühös volt másokhoz ment. Ha rám vágyott, az ágyába vitt. Megtanultam ezzel élni. Az én dolgom csak az, hogy segítsek az olyanoknak mint te. NamJoon tudja, hogy úgy sem megyek el. Szabad utam van, a lényeg ha szól menjek. — csavarja ki a rongyot. — Kész vagy. V majd ad egy kenőcsöt, amivel Ott tudod magad kenni a horzsolásod miatt.