Démon csatlósa | TaeKook +18 {Befejezett}

13

Kezdet

Reggel a konyhában töltöttem az időmet. Sose főztem, szóval egy kicsit kupi volt a helyiségben, de megfogja érni. JungKook laptopján néztem recepteket, egy könnyű kis reggelihez, és úgy döntöttem pirítós és tea mellett megállok. A pirítost így is szénné égettem, a tea meg olyan íztelen hogy az hihetetlen.

- Minek ez a filter bele ha nem ad ízt neki? - adok hangot mérgemnek, és dobom el a teás dobozt.

- Tegyél bele cukrot, és citromot, ízlés szerint. - lágy hangja jóleső libabőrként rohant végig egész testemen.

- JungKook! - nézek rá hátra meglepetten. Terveim szerint az ágyba vittem volna neki a reggelit, de a balfaszságom miatt ez elmaradt.

- Miért ügyetlenkedsz? Hagyd rám. - vette el tőlem vagy a harmadik kiló kenyeret. - Megcsinálom, te csak pihenj le. Egész éjjel fent voltál miattam, nem igaz? - lépett a pirítóhoz.

- Mutasd meg hogy kell használni. - léptem mellé határozottan, mire kuncogott egyet. A folyamatot árgus szemekkel néztem egészen a végéig. Még a teát is megmutatta hogy hogyan szokta ízesíteni.

- V. - fordul felém. - Miért tűntél el? - kérdezte félelemmel teli hanggal. Szemembe se mert nézni, ezért inkább a földet pásztázta.

- Csak nem aggódott értem a kiscicám? - emeltem fel állát mutató ujjammal, hogy rám nézzen, de szemét balra fordította, és ajkait össze préselte. Még a pólója alját is elkzedte gyűrni. Aranyos.

- Hallom ám! - dobbantott egyet morcosan, erre viszont nevetnem kellett. Nagyon aranyos most.

- Nem szándékosan tettem, csak történt valami amiért egyik haveromnál kötöttem ki. Utána már csak arra eszméltem fel, hogy visznek a tanács elé. - pásztáztam piroskás arcát, viszont most hirtelen rám szegezte szemeit.

- Tanács? - bólintottam.

- Egy olyan hely, ahova azok mennek akik bűnt követtek el. Ott döntik el mit csinálnak velünk. A tanácsot maga Lucifer fia vezeti, és annak párja, és haverja. - hirtelen képek jelentek meg előttem, ahogy ott térdelek vérben. Egyből félre fordítottam a fejem.

- Te miért kerültél oda? - tette fel óvatosan a kérdést reakciómból adódóan. Megfordultam, és rá mutattam a tarkómra. JungKook egy ideig simogatta azt, ami jól esett. - Ez micsoda? - kérdezte gyermekiesen.

- Az, angyalom, egy olyan "jel", ami érzéseket enged meg nekem. Amitől tudok fájdalmat érezni, hideget, meleget, és legfőképpen tudlak szeretni téged. - hajoltam közel ajkaihoz, azonban pár milire tőle megálltam. Nem hiszem, hogy szabadna...

- Miért nem csókol meg? Előbb mondta hogy szeret. Büdös lennék? Mostam fogat akkor mi a baj? - kétségbeesve kereste a választ a fejében, viszont semmi bajom nem volt vele.

- Eper illatod van, nyuszi. - döntöttem homlokom az övének. - Imádom az epret! - gondolataiban megnyugodott, és egy apró mosoly jelent meg ajkain, de még így is zakatolt a szíve. Egy kisebb puszit adtam homlokára, majd elhúzódtam tőle. Sose tettem vallomást, így még most se tudom hogy hogy kell. Nekem ez kínos. Legszívesebben leteperném itt helyben! De ez a fránya bűntudat a vele ért múlt miatt, folyamatosan aggaszt.

- V. - szólít meg. - Miért nem csókolsz meg? Nem szeretsz? Nem nagyon akarsz hozzám érni pedig tudom, hogy szívesen megtennéd.

- Kookie. - kezdek bele egy nagy sóhaj kíséretében. - Nekem ez még új. Nem tudom hogy kéne bánnom veled. Az én módszerem erőszakos, és gyötör a bűntudat azért ahogy bántam veled eddig. Durva voltam, ne haragudj! Már nem szeretnék fájdalmat okozni! - nézek rá határozottan, mégis valami nedves környékezte meg a szemem.