Démon csatlósa | TaeKook +18 {Befejezett}

2

Nem foglalkozunk vele, de tudunk a legendákról, arról hogy köztünk vannak. Hiszünk abban, hogy ha meghal egy szerettünk, egy hónapig még mellettünk lesz, hogy eltudjon normálisan búcsúzni. Ha nem hiszünk, akkor is tudjuk a mítoszokat, hogy állítólag vannak. Ismerjük őket, csak nem személyesen. Mégis, ha nem foglalkozunk velük, nem vesszük figyelembe, akkor hogyan képesek ránk találni a semmiből?

"Nem válogatás alapján kerülünk ahhoz, akihez. Én mégis azért bukkantam fel előtted, mert érdekesnek tűntél. A halál szélén is az vagy!"

Lehetetlen

A szemei rabja lettem, ez már biztos. Egyáltalán hogy lehet valakinek teljesen fekete a szeme, és még el is tűnik miközben felém sétál? Nem ember. Nem lehet ember. Kontaklecse lett volna? Bűvész mutatvány hogy rám ijesszen? Ez túl racionális. Nem, annak kellett lennie. Bűvész kontaklencsével. Igen, biztos az volt. Most nem ezzel kéne foglalkoznom. Semmire nem jutottam még a tanulással, pedig már egy ideje itthon vagyok.

Gyerünk Jungkook! Csapok arcomra ébszertésképp. Ha így haladok tényleg bukás lesz a vége.

"A neveden kívül csak azt tudom, parázol egy bukás miatt. Nem akarnál többet is kikotyogni magadról?"

Megint ez a hang. Ennyire álmos lennék? Már a saját gondolataim is kibasznak velem.
Aludnom kéne, csak akkor meg nem fogok tudni semmit a dolgozatra. Puskázzak? Áh. Lehetetlen. Fent kell maradnom egész éjjel, és megkell tanulnom. Addig csinálok kávét, hátha ébren maradok.

Kikelve a székből, indultam meg a konyhába a frissítőmért, ami szerencsére fél perc alatt lefő. Hajnal egy lesz, és hatkor már kelhetek. Van egy olyan érzésem, nem alszok az éjjel. Ha bealszok órán, az a tanár hibája lesz.

"Drága, aludj nyugodtan, a többit bízd rám!"

Ennyire álmos én sem lehetek. Mindjárt hagyom az egészet, és tényleg lefekszem.
Tudja is a faszom hogy a képzeletem mivel szeretne segíteni, de ismerem magam annyira hogy tudjam, semmivel. Na sebaj. Az alvást választom szerintem. Hagyva a kávét, vissza mentem a szobámba és lefeküdtem.

***

Hajnal három van, az ébresztőm meg csörög mint állat. Nem állítottam ébresztőt, mégis kelt. Bekattant már a telefonom is, vagy mi?
Kinyomva végre, az ablak felé fordultam, ahol egy fekete árny suhant el. A fáradság mikre nem képes.

"Ha már végre ébren vagy, akkor beszélgessünk kicsit. Szórakoztass, kicsi Kook."

Már megsem lep hogy beszél...

"Gyerünk, félj, reszkess, idegeeskedj hogy ki lehetek! Gyerünk, Kook, félj!"

Egyáltalán nem tetszik ez nekem. Ennyire sosem voltam még ki. Ha fáradt voltam akkor is tanultam, nem feküdtem le aludni úgy mint most.

— Bolond vagyok ha a képzeletemmel állok le beszélni, de leszarom, beszéljünk. — ülök fel az ágy szélére.

" Kérdezz hát, drágám."

— Hülyeség lenne megkérdezni ki vagy, de miért is ne. Ki vagy? — keresnem kell egy pszichológust. Nem normális hogy saját magammal beszélek.

"Nem hülyeség, mert nem az vagyok akinek gondolsz. A nevem még nem mondom el, sem azt hogy mivagyok. Majd ha elég erőm lesz hogy újra láss, elmondok mindent. Addig viszont belőled nyerem az erőm."

— Hogy újra lássalak? Találkoztunk már ezek szerint? — gondolkodok el. Nem emlékszem semmire.

" Jó gyorsan elfelejtettél, ez fáj. Pedig még a szemembe is néztél, Kook! "

— Te lennél a tegnapi csávó? — az nem lehet, hiszen ő teljes valójában ott állt.

" Nem, tévedsz! Nem látott rajtad kívül senki, ezért veled jöttem. De úgy tűnik elfogyott az erőm amikor utánad mentem, így én látlak de te csak azt hallod ahogy beférkőzök a gondolatodba!"

— Szóval te valami lény vagy, de hiába kérdezném hogy igaz vagy sem akkor is igaz lennél, mert nem álmodhatok. Fent vagyok! — nem fogok kerítőzni, hogy nem igaz, mikor tényleg fent vagyok.

" Legalább jól látod a dolgokat. Gyerünk kicsi Kook, ha látni szeretnél jobb lenne igyekezned!"

— Azt sem tudom hogy, meg... Hé. Ki mondta, hogy látni szeretnélek?

"Nem te voltál az, aki a szemem rabja lett? De ne aggódj, más rabja is leszel!"

Egyáltalán nem tetszik ez nekem. Szabadulni már ígysem fogok, bármennyire szeretnék. Viszont akkor sem szeretném ezt.

"Úgy látom, felfogtad."

— Mond, meddig leszel majd velem? — fekszek vissza, alváshoz készen.

" Mit gondolsz, mennyi az örökké? "

— Ameddig megnem halok.

" Nem, Jungkook. A halálod után is veled leszek."

Visszatértem, egy elég rövid résszel, de így tartottam izgalmasnak a befejezést. Ne haragudjatok a sok kihagyásért, nehéz írnom mivel a telóm pofára lett ejtve és hiába csináltattam meg, az érintő panelje szar. Úgyhogy ja... De igyekeztem, és itt van! Remélem tetszett, ha igen tudjátok a dolgotok! Hibákért bocsi! Amúgy munka időben fejeztem be a részt, úgyhogy sok puszi 😘 Sziasztok Minna!

#A.R.M.Y