Démon csatlósa | TaeKook +18 {Befejezett}

3

Véleményem szerint, az emberek undorító lénye semmi a démonokéhoz képest. Ameddig egy ember megöl, megerőszakol valakit, addig egy démon képes több milliók életét egyszerre tönkre tenni, úgy hogy büntetlenül élhet tovább a saját kis bugyrában. Az ember ott van szembe velünk, őt tisztán halljuk, látjuk és érezzük, nem úgy mint ezeket a lényeket. Mégis, az emberi forma semmi egy gonosz energia test mellett.

"Ha tudnád, a többiek mit megnem adnának a nyomorult kis életedért."

Fájó igazság

Reggel kapkodva rohantam fel-alá a házban, hogy elkészüljek minimum két perc alatt, és eltudjak indulni az iskolába késés nélkül. Az élet sem segített volna most rajtam, eltűnt a töri füzetem, pedig tisztán emlékszem hogy az íróasztalomon hagytam.

"Tudod, én szóltam hogy segítek, de ha ennyire nem bízól bennem hát legyen."

- Úgy gondolod hinnem kéne neked? - állok meg és nézek körül, hátha észre veszek egy kis árnyat legalább, mondjuk hiába.

"Ennyit megérdemlek, nem gondolod? Nem segítenék csak úgy. Természetesen nem ingyen lesz, de nem buksz, és én is jól járnék, szóval hol itt a probléma?"

- Mit kérsz cserébe? - indulok el a cipőmért, hogy eltudjak indulni végre.

"Még átgondolom. Nem kapkodok, abból csak baj lesz."

- Ahogy érzed. A neved mikor árulod el? - jó lenne tudni, hamár rajtam csüng.

"Legyen V."

- Legyen? Ezekszerint nem így hívnak? - vettem fel a hátamra a táskát, indulásnak készen.

"Melyik lény lenne olyan hülye, hogy elmondja hogy hívják?

- Miért nem mondjátok el? - kíváncsiskodok.

" Eltudtok űzni, ha megmondanám. Jöjj rá magadtól, ha ezt szeretnéd."

- V. Mivel szeretnél segíteni? - ízlelgetem a friss nevet, miközben körül nézek az úton. Nem néznek hülyének, mivel senki sincs már ilyenkor a városban, mivel ez egy kis faluszerű hely ugyebár, és mindenki dolgozik. Egyedül a késősökkel lehet már csak találkozni nyolc után. Vagy a kis bódék mögött gubbasztó, öreg hölgyikékkel, bácsikákkal.

"Az legyen az én dolgom."

Nem foglalkoztam tovább a dologgal, besétáltam az iskola kapuján és elindultam a mostani órára kiszabott terem felé, ami egyből töri.

Belépve a terembe hajlok meg mélyen, elnézést kérve a késés miatt. Viszont ahelyett, hogy a tanár hangját hallottam volna, egy férfi hang csendült fel a kisebb zajok közül. Kiegyenesedve nézek rá tanárúrra, aki csak helyettesíteni szokott. Őszes haja ellenére, arcvonásait miatt letagadhatna pár évet. Egyedül a szemüvege, a csendes természete és az illem tudó beszéde árulja el szép korát.

- Ugyan, nem késtél egy percet sem. Helyettesítem Mr. Lee tanár urat, foglalj nyugodtan helyet és foglald el magad. - lágyan ható mosolya egyből megnyugtatott, és elindultam a helyemre.

- Hallottad mi történt Leevel? - tegezi le a tanárt, miközben szinte lelökve a székről ugrott nekem Jimin - Autó balesete volt.

- Ez volt az a nagy segítséged? - a gondoltaim idegben pattogtak, miközben az a kis szél sem nyugtatott le, ami bejött az ablakon. A baleset újra és újra játszódik le az elmémben, mintha ott lettem volna. Az áradó vér kis pocsolya méretben telt meg. Az a vaskos szag a levegőben, ami egyből át vette a semleges illatok helyét, kis hányingerhez juttatott.

"Szerintem jó ötlet volt, egy ideig nem írtok dolgozatot. Hálásnak kéne lenned."

- Az a vicces, hogy már az éjjel megtettem ezt. Anélkül hogy szóltál volna, már elintézted.

"Nem panaszkodhatsz, bele mentél végül, úgyhogy erről ennyit."

- Sajnálom, de legalább nem írunk buktató dogát. - Igaza van, viszont én akkor sem akartam hogy baja legyen Mr. Lee-nek.

Nagyot sóhajtva vettem elő a füzetem, hogy nyugalmat lelhessek benne. Rajzolni szerettem volna, bármit amihez húzott a szívem, hogy kiadjam a fájdalmam benne. Megfogva ceruzámat kezdtem neki. A ceruzával vonalak után vonalakat, formák után formákat húztam az üres lapra.

- Baj van? - hajol közelebb Jimin, meglátva mit alkotok.

- Kedvem támadt rajzolni. - elég szár kifogás.

- Sosem szoktál csak úgy neki állni. Mindig van valami alapos amit megszeretnél rajzolni. - fogja le kezem, hogy rá nézhessek végre.

- Nincs baj. - folytatom a hazudozást.

- Ha már nem mondasz semmit, akkor mondok én. - veszi le kezét az enyémről. - Meleg vagy.

- Kössz az infót bazdmeg! - nevetem el magam, amihez csatlakozik Ő is. - Egyébként van egy téma a fejemben, azt rajzolom le. - ez félig igaz, félig nem. Később nem haragudhat rám miatta.

Az óra végén a helyettesítő tanár, mint kiderült Mr. Park kedvesen el köszönve tőlünk hagyta el a termet. A rajzomat befejezve utolsó pillantást vetettem a papírlapot betöltő szürke árnyalatokkal. A lapon egy kaszást ábrázoltam, akinek vér folyik a szájából miközben vigyorog. Lába előtt az áldozata hevert, üreges tekintettel, ami elárulja jéghideg halott testét. A sok részlet átnézése után elpakoltam ceruzám csuktam össze a füzetem. Amint észre vettem, Jimin nagyon szemezett alkotásommal, de mielőtt meglátta volna a lényeget, eltettem a füzetem.

- Mutasd már meg! - nyávog, miközben a spirálért nyúl.

- Most nem. - sülyesztem bele táskám aljába. - Eltűntél, vagy csak hallgatsz? - Veszem elő következő órára a füzetem.

" Hiányzik a hangom, Jungkookie?"

- Fejezd be az undorító beceneveket! - forgatom meg szemeim, amit a mellettem ülő értetlenül figyel.

"Veled óvatosabb lennék, hogy megélj minden pillanatot, megérezd a fájó igazságot, azt a fájdalmat amit csak érted találtam ki! Nah~ Had kínozzalak meg, édes Kookshiii~"

Nem hisztek nekem, de igen, élek! Egy friss és remélem számotokra nem csalódást okozó résszel tértem vissza! Ha tetszett tudjátok mi a dolgotok!

Hibákért ezer bocsi, félig a régi telómmal - ami beszart, és nem engedett nagyon írni-, félig az újjal írtam meg ezt a részt, és nem tudom miért de ami helyesen van leírva kékkel alá húzza és nem tudom mivan xD.

Jók legyetek, jó iskolát/készülést az érettségire - nekem előrehozott szakmai érettségim lesz, szóval hajrá - és vigyázzatok magatokra! Bukás nem elfogadott! Igen, félévkor sem! Sok sikert mindenkinek!

Sziasztok Minna!

#A.R.M.Y