Démon csatlósa | TaeKook +18 {Befejezett}

12

Váratlan fordulatok

A teremben mindenki megdöbbent. Az, hogy valaki a pokolból erre vetemedjen, bűn.

- Javaslom hogy még most hallgattassuk el teljesen! - csattant fel Baekhyun.

- Hallgassuk meg! - könyörögtem.

- Csend! - szólt nagy hangon Jimin. - Engedd meg. - nézett Suga-ra, aki bólintott.

- Elmondom az egészet. Az elejétől a végéig.

NamJoon POv:

Rengeteg idő volt, mire végre sikeresen oda értünk. Nem gondoltam volna hogy ilyen necces ide feljutni. Itt minden olyan... Világos... Kivilágítja a szemem.

- Mit keres itt a pokol egyik nemese? - szólal meg magabiztosan a kapu előtt álló férfi. - Ha jól látom még egy bukott is van vele. - néz át vállam felett.

- Beszélni szeretnénk valakivel! - jelentem ki határozottan, mire egy morranás a válasza.

- Nektek itt nincs helyetek. Menjetek vissza a helyetekre. Bolondítsátok a saját Uratokat! - legyint, hogy menjünk.

- A Ti Uratok mindenkinek ad újabb esélyt, nem? - kapom el az egyetlen reményem.

- Szóval valamiben hiszel. - megérezte.. - Kit kerestek? Kapun keresztül beszélhettek vele! - húzta magához közelebb a telefont. A név hallatán egyből tárcsázott is, és az illető pár másodpercen belül itt is jelent.

- Csak Ti vagytok? - mért végig lenézően. Most haja szőke volt, és fehér nyakra tapadós ruha volt rajta. Csupa fehér... - Gondolom rá jöttetek.

- Te is benne vagy ebben az egészben, úgyhogy segíteni fogsz nekünk! - rivallok rá.

- Miért tenném? Egyáltalán hogy gondoltad, hogy hinni fognak neked? - nevet fel. - Ha gondolok egyet, a te kis V-d prédája mellett termek és minden nélkül felhozom ide.

- Kivétel ha már érzéseket táplál iránta, nem? - erre a kérdésemre megtorpant. - A te kis JungKookod szerelmes V-be! Csak még az érzéseit nem vallja be magának!

- Lehetetlen. Utálja őt, hallottam a gondolatait legutóbbról! Megakart tőle szabadulni! - emelte meg hangját.

- De nem!

- Ő engem szeret! - innen fúj a szél... - Egy angyalt! Nem egy démont!

- Te is egy démont szeretsz, nem igaz? - utalok arra a bizonyos fekete selyem hajú fiúra. - Nem hiába vagy te is ott!

- Nem eshet abba a hibába amibe én!

- Add meg magad. Menjünk és segíts a haveromon! - ismét rá parancsolok, de hiába.

- Nem tudod bizonyítani! Nem tudsz rám támaszkodni! - vett egy nyugodt levegőt.

- De, mert voltál olyan hülye hogy ezekre nem gondoltál! - emeltem meg az iratokat.