𝐄𝐧𝐞𝐦𝐢𝐞𝐬 [현릭스]

[칠]

—— [FELIX] - hétfő; 13:07

- Aww, nagyon aranyosak vagytok ebben a ruhában. - mosolygott ránk Lisa, mikor a terembe léptünk a sárga-fehér fellépő ruháinkban. Igazából az összes versenyen sárga-fehér a ruhánk, de közben mindig más, mert attól is függ, hogy miről szól a dal, amire táncolunk. A szöveget általában Jackson írja Soojinnal, meg néha Yoona-val, de az valami elképesztő, mert annyit veszekednek közben, hogy zeng tőlük az egész épület. A dalt pedig mi magunk vesszük fel. Igazából ezen a versenyen kötelező is, hogy általunk komponált és énekelt dalt kell előadni, de ott csak a koreográfiát fogják figyelni.

- Én hülyén érzem magam benne.- ráncigálta magán az inget Jackson.
- Az enyém pont ugyanolyan mint a Chaeyeon-é! - csattant fel Chaeryeong, és dühösen nézett a nővérére.
- Nem is! Az enyém készült hamarabb, a tiéd a másolat! - fordított hátat húgának Chaeyeon.
- Hoppá. - nézett fel kissé sápadtan Hyungwon. - Véletlenül lejött a gomb az igről!
- Hé! Nálam nem egyforma színű a két zokni. - nyafogtam én is, mikor megláttam, hogy az egyik világosabb színű mint a másik. Ami amúgy nem lenne probléma, csakhogy az egyik konkrétan barna volt. Azért ez így már feltűnő.
- Na jó! Ezt nem hiszem el! Én miért szoknyát kaptam???! - kiabált dühösen, vörös arccal Minho, mikor elővette a zacskóból a ruháját, mely egy fehér felsőt, amin egy nap volt, és egy sárga szoknyát tartalmazott. Amikor megláttuk a kezében a ruhadarabot, mindenki abbahagyta a beszélgetést/veszekedést és egy emberként nevetettünk fel.

- Jól van na! Szerzünk másikat. Ne búsulj emiatt! - veregette meg Lisa Minho vállát.
- Addig is, vedd fel. - vigyorgott Jackson.
- Nem! Semmi pénzért! - mondta tiszta vörös arccal Minho, és dühösen vágta a földhöz a ruhát, majd kiviharzott a teremből.
- Jaj nekem. - sóhajtottam és barátom után indultam.

Minhot a folyosó végén találtam meg, ott kuporgott a földön, és végtelenül szerencsétlen arcot vágott.

- Minho! - szólítottam meg, de nem hagyta hogy befejezzem.
- Nem! Akkor se veszem fel! Ez hülyeség! Nem fogom felvenni, akkor se, ha Jackson nekem adja a teljes vagyonát! - dühöngött.
- Na, Minho, ne kéresd magad! Egyébként is, szerintem aranyos lennél benne. És nem kell mindent túlreagálni. Ez csak egy próba.
- Ez a főpróba! És nem akarom lejáratni magam a főpróbán! És miért én? Jackson persze benne lenne! De én nem akarom! Akkor életem végéig ezzel fogtok piszkálni!
- Minho, emlékszel hogy miért alakult a csapat? - tudom hogy tudja a választ, de muszáj emlékeztetnem, mert mindig elfelejti.
- Hogy élvezzük amit csinálunk. - morogta.
- Pontosan! Nem is mi lennénk, ha nem lenne egy ilyen a főpróbánk! Majd kérünk Suyeon-tól egy rendes ruhát neked. Biztos összekeverte. - vigasztaltam.
- Na jó. De csak egy feltétellel. - azzal gonosz mosollyra húzta a száját, és elviharzott. Ilyenkor félek tőle, mert olyan mint egy gonosz nyuszi.

- Hogy mi? Te meg vagy háborodva? - tátotta a száját Jacks, mikor beléptem a terembe.
- Komolyan gondoltam. - vigyorgott Minho. - És akkor felveszem a szoknyát.
- Na jó, legyen. Úgyis ki akartam próbálni. - tűnődött el.
- Miről van szó? - kérdeztem félve.
- Jacksonnak lánynak kell öltöznie a holnapi napra. - vigyorgott Hoseok.
- Mi? Ezt nem gondoljátok komolyan? - néztem rájuk tátott szájjal, de csak nevettek.
- Naaaaa! Vedd már fel, Lee Know! - szólt rá, Hyungwon.
- Hé! Senki nem nevez így! Fejezd be, vagy te veszed fel. - nézett rá gyilkos tekintettel, majd szerencsétlenkedett egy sort, mire felvette, aztán levette a nadrágját is, és olyan arcot vágott mintha citromba harapott volna.

- Na! Gyerünk! Mutasd meg, mit tudsz! - kiáltott fel Chaeryeong, és elindította a zenét, de alig a felénél tartottunk, mikor valaki berontott a terembe. Vagyis inkább majdnem letörte a kilincset, de azért mindannyian megdöbbentünk. Ő is, és mi is.

- Oh bocsánat hogy nem kopogtam, csak Suyeon küldött mert az egyik csomag fel lett cserél- hadarta az ajtóban álló, alacsony fiú, viszont amikor meglátta Minhot szoknyában, megnémult, és el is vörösödött, a fiút nézve. Barátom csak egy újabb aljas mosoly kíséretében elindult felé.

- Köszönöm szépen. - vette át a csomagot vigyorogva a vörös arcú fiútól, aki zavarában azt sem tudta hová legyen.
- Öhm...a-akkor én azt hiszem, m-megyek is. És még egyszer bocsánat, amiért kopogás nélkül jöttem be. - azzal becsukta az ajtót és elrohant.

Amint ez megtörtént, Minho felé rengeteg füttyögés és éljenzés érkezett.
- Na látod, volt miért felvenned azt a ruhát. - pillantottam rá.
- Még szép hogy volt miért. Feltétlenül fel kell hívnom Suyeont, hogy megkérdezzem, hogy hívják a segédjét, és hogyan érhetem el.