𝐄𝐧𝐞𝐦𝐢𝐞𝐬 [현릭스]

[십]

—— [HYUNJIN] - kedd; 12:37

Alig vártam hogy kilépjek a színpadra, és végre megmutassam azt amin hetek óta dolgozunk, viszont pontosan abban a pillanatban, ahogy átléptem volna az oda vezető bejáratot, megláttam az egyik fiút a másik csapatból. Liner Z tag volt, a sárga és fehér ruháiból ítélve, és bár akkor láttam először, és mindössze egyetlen pillanatra, az arcának összes vonása beleégett az emlékezetembe. Holnapra valószínűleg elfelejtem hogy hogy nézett ki, de ha arról van szó, a szemeit ezer közül is felismerem, pedig nem volt benne semmi különös. Mogyoró barna szemei voltak, melyekkel érdeklődve pillantott rám, de olyan érzést váltott ki belőlem, amit eddig még soha sem tapasztaltam. Azt hiszem ezért mondják azt, hogy a szem a lélek tükre.

Nem volt sok időm azonban a szemein elmélkedni, mert ahogy a színpadra léptünk, a műsorvezető elmondta hogy a Double X következik a Double Knot című dalukkal, és már kezdődött is. Ettől a pillanattól kezdve pedig csak magamra koncentráltam. Az egyik első dolog, amit megtanultam a tánccal kapcsolatban, az az, hogy hiába vagy csapatban, a színpadon csak magadra koncentrálsz, nem számít hogy a többiek hogy csinálják, és mit rontanak el, ezzel nem kell foglalkozom, csak az a fontos hogy én jól csináljam, hiszen a másik érdekében nem tehetek semmit. Máskülönben nem is láthattam volna a többieket, mert szinte végig én állok elöl, a többiek meg mögöttem.

Amint befejeztük, a végső pozícióba állva büszkeséggel töltött el, szerintem nem csak engem, de a többieket is, a közönség percekig tartó tapsolását hallgatni. Ekkor volt pár percem végig nézni a közönségen, legáláb is egy részén, és csalódottan konstatáltam, hogy a szüleim nincsenek itt. Persze, gondoltam hogy nem érnek rá, de ez a verseny fontos volt, reméltem hogy időt szakítanak rá. De ha kérdőre vonnám őket, azt mondanák hogy majd megnézik az interneten. Persze, mert azzal pótolni tudják a jelenlétüket. Néha az az érzésem, hogy ők maguk is virtuálisak, mert konkrétan üzenetben többet beszélek velük, mint személyesen.

A színpadról visszamentünk a backstage-be, ahol a következő csapat, az IZ*ONE már izgatottan várta hogy sorra következzenek. Alig vártam hogy visszaérjek a felkészülő szobába, vagy minek hívják, és végre leüljek pár percre. Rossz szokásom, hogy amikor nagyközönség előtt táncolok, mindent beleadok, az összes erőmet, aztán meg alig bírom vonszolni magam.

– Ügyesek voltatok fiúk, büszke vagyok rátok. – nézett végig rajtunk Jungkook, de ez a büszkeség csak addig tartott, amíg Minghao ki nem húzta a széket Baekhyun alól, aki rögtön a fejéhez vágta a kulacsát.
– Fejezzétek be! – kiáltott rájuk dühösen. Nos, ezek volnánk mi.

Egy gyors készülődés után - lemosták a sminket, és újra csinálták, csak valamivel diszkrétebbre - visszamentünk a színpadra, az eredmény hirdetésre. Kettes sorokban álltunk egymás mellett, merthogy másképp nem fértünk volna el a színpadon; tíz csapat van, a legkisebb létszám egy csapatban hat, a legtöbb tizenkettő, de majdnem mindenhol legalább kilenc - tíz tag volt.

– Nos igen, a verseny lassan a végéhez közeledik, a zsűrieink pedig megvitatták az eredményeket. – biccentett a műsorvezető a három zsűri felé – A harmadik helyezett nyereménye egy különóra az országunk egyik leghíresebb táncosától. – kezdte mondani a nyereményt – A második helyzetnek ugyanez, de pénznyereménnyel együtt. Az első helyezet pedig – azzal hatás szünetet tartott, hogy ezzel is idegesítsen minket. Nem tudom miért tartják ezt jó marketing fogásnak, mert úgy éreztem, az idegeim már rég felmondták a szolgálatot, míg vártam hogy Kevin Moon kibökje hogy mit nyer az első helyezet. – Az első helyezet nyereménye egy egyhetes tanulmányi út Tokióba! – kiáltott fel, amire az egész közönség szinte megvadult, én meg úgy éreztem, elájulok. Egész életemben az volt az - egyik - nagy álmom, hogy eljussak Japánba, ami meg is fog történni, amennyiben nyerünk. De nyerni fogunk. Ez egészen biztos. Ugye?

– Most pedig érkezzenek a nyertesek. – folytatta, miközben Lee Taemin elindult a színpad felé, amire megint felmorajlott a közönség.
– Nos – köszörülte meg a torkát egy mosoly kíséretében. A színpad szélén állt, úgy hogy minket is lásson, meg a nézőket is. – Nagyon sok jó produkciót láttunk ma, úgyhogy nehéz volt kiválasztani a legjobbakat. Viszont még a nyertesek kihirdetése előtt, szeretnék szólni így előre, azokhoz, akik ma nem kapnak helyezést. Ne szomorkodjatok és ne csüggedjetek, hiszen tudjátok, csak kemény munkával érhettek el jó eredményt. Most pedig a helyezettek. – kezdte, én pedig kezdtem azt érezni, hogy direkt húzzák minél jobban az eredmény hirdetést, hogy addig kicsinálják mindenkinek az idegeit. Akkor már rég búcsút mondtam a türelmemnek - ami nincs - és magamban fohászkodtam, hogy a mi nevünket mondja ki utoljára.

– A harmadik helyezet, a kétszáz pontból, 167-et ért el, az nem más, mint a Fly high! - jelentette ki, mire a nyolc fiú egymást kezdte el rángatni, és nagyon boldognak tűntek. Alig tíz hónapja alakult a csapat, a harmadik helyezet nagyon jó eredmény nekik.
– A második helyezet, 181 ponttal, az IZ*ONE! – nos, a tizenkét lány mellettünk állt, így őrült sikoltozásba kezdtek, azt hiszem megsüketültem tőlük, de azért megérdemelték, mert nagyon jó koreográfiáik vannak.

– Az első helyezet pedig; nos, ilyen még nem volt egyszer sem az évek alatt, de előfordulhat az ilyesmi is, mégis érdekes dolog. – magyarázta, de mindenki értetlenül forgolódott, és sokkal inkább ideges mint izgatott volt. Többek között én is, mert nem szerettem volna a színpad közepén elhalálozni az idegessétől. Hyunjae állt mellettem, ő küldött egy bíztató pillantást, valószínűleg láthatta hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, és szó szerint reszketek az idegességtől.

– Az első helyezet ezúttal két csapat lett. A Liner Z 191 ponttal, a Double X pedig 190 ponttal, de mivel igazán szembetűnő különbség nem volt a két koreográfia között, úgy döntöttünk, két első helyezet lesz. Ezért mindketten elutazhatnak Japánba. – fejezte be Taemin, majd a mikrofont visszaadta a műsorvezetőnek, és visszament a többi zsűri mellé.

A nézőtérről felhangzott a taps, és a többi csapat is gratulált egymásnak, és elég nagy hangzavar lett, de mindez olyan távolinak tűnt, mintha egy óceán választana el mindentől ami körülöttem történik. Az egyetlen dolog ami a fejembe volt, az az, hogy nem nyertünk. Még ha csak egy pont különbséggel is, de nem nyertünk.

| Igen, élek még, csak megint nem tetszik ahogy megírtam ezt a sztorit, de mindegy...melyik a kedvenc dalotok a Noeasy-ről? |