𝐄𝐧𝐞𝐦𝐢𝐞𝐬 [현릭스]

[십이]

—— [FELIX] - szerda; 19:11

Most, hogy itt ülök a csomagjaim közepette, kezdek izgulni a holnapi nap miatt. Mit mutathatnak Japánban, amit itt nem tudnak? És miért kell olyan messze menni? Elvégre, mi nyertünk, ők jöjjenek, ne mi menjünk oda. Vagy ez csak egy álca és egész héten csak 'kikapcsolódni' fogunk? Nem igazán van ötletem, hogy mi is ez az egész, de tudva hogy a Double X csapatával megyünk, kezd érdekelni a dolog. Utólag megtudtam, hogy a srác aki olyan aranyosnak tűnt, az Hyunjae, ezt Jackson mondta el, viszont azt már nem tudtam megkérdezni, hogy a hosszú szőke hajú fiúnak mi a neve. Pedig ő jobban érdekelt.

Ráadásul kissé frusztrál, hogy most nincs semmi dolgom, és egyedül unatkozok egy hatalmas házban, és még csak Minhot sem hivhattam át, mert ő az előbb üzent, hogy Jisunggal beszélget, és nagyon rajta van hogy megkedveltesse magát vele. Jisung egyébként Suyeon segédje, az a fiú, aki ránk rontott a tánc próbán, mint utólag kiderült. Úgyhogy Minho zaklatja a jövendőbeli barátját, én meg egyedül unatkozok a szobámban arra várva hogy történjen már valami.

Akár el is fáradhattam volna a mai napban, de mégsem tettem. Ma volt az évzáró, ami egyenlő aval hogy két órán keresztül állunk a napon, és hallhatjuk az igazgató unalmas beszédét, meg díjazzák a legjobb tanulókat. Ebbe egyébként én is beletartozok, mivel az osztályban a harmadik lettem, úgyhogy egy percig vigyorogtam a kamerába, aztán mehettem vissza a többiekhez, akik azon szórakoztak, hogy Jacksonnak milyen csapnivaló eredményei lettek. Sose értettem az iskolai dijazásokat, merthogy kapsz egy darab papírt, amin azt írja hogy diploma. És ennyi. Most erre legyek büszke? Azért tanultam és magoltam meg készültem egy évig, hogy kapjak egy papírt? Ennél még Minho eredményei is érdekesebbek voltak; az ő zárásainak a fele átmenő jegy, a másik fele kitűnő. Ebből látszik hogy, egyébkent nem hülye, csak nem lehet rákényszeríteni hogy megtanuljon valamit amit nem akar.

A roppant érdekes évzáró után Jackson a változatosság kedvéért el akart menni a mekibe, amit mi se értettünk. Komolyan, hogy csinálja, hogy egy gramm súlyfelesleg sincs rajta, mégis állandóan enni akar és ezt meg is teszi. Egyébként az ötlete nem valósult meg, mert mindenki rohant haza pakolni, amivel úgy egy óra alatt meg is lettünk, de mindenki kitalált magának valamilyen programot, ezért per pillanat az összes barátom elvan valamivel, csak én ülök otthon, mint egy tipikus stréber.

Pár perc múlva megcsörrent a telefonom, úgyhogy érdeklődve pillantottam rá, hogy mégis kinek jut eszébe, ezen a szép szerda estén, hogy létezem.

[ Felix ; Minho ]

– Mi a helyzet Lix? – megszokhatnám már hogy van egy legjobb barátom, akinek akkor is eszébe jutok, amikor még én sem gondolok magamra.

– Semmi. Unatkozok.

– Azt akarod mondani, hogy egyedül vagy otthon és semmit nem csinálsz?

– Igen?

– És ezt miért nem mondtad? Tíz perc múlva átmegyek.

– Arra semmi szükség, elleszek egyedül is, nem kell ilyen későn rohangálnod.

– Még nincs fél nyolc sem, nem akarom hogy a legjobb barátom egyedül üldögéljen egy üres házban. Én már biztos félnék a helyedben.

– Minho, ezt még én sem hiszem el, te nem félsz semmitől, sőt inkább élvezed az elhagyatott házakat.

– Csak megpróbáltam együttérző lenni!

– Meggyőző. És mi lesz Jisunggal?

– Semmi, ő most az esti programját végzi, azaz, ASMR-t néz, úgyhogy nem lesz gond. De nálad is tudok vele üzengetni, ha arról van szó...

– Honnan tudod hogy mit csinál? Nyomozol utána? Értem én hogy kedveled de azért ez túlzás...

– Dehogy nyomozok! Miért feltételezel rólam ilyesmit? Egyébként onnan tudom hogy ő mondta...

– Ne haragudj, de belőled bármit kinézek. Még azt is hogy megszerezted a lakcímét, és bekameráztad szegény gyereknek a szobáját. Előre sajnálom Jisungot

– Na most már csak azért is átmegyek és megütlek amiért ezt mondtad! Tíz perc múlva! – azzal letette.

Egyébként Minhonak esze ágában sem volt megütni — amúgy sem hittem, hogy megtenné — hiszen amikor ajtót nyitottam, egyszerűen rám ugrott és megszorongatott. Ennyit a híres Lee Minhoról, akiért az egész iskola rajong, mert szerintük olyan bad boy. Nem is tudom... Minho szokott velem veszekedni, hogy miért a müzlit teszem előbb a tálba és miért nem a tejet; amikor nálam van állandóan elbújik és engem ijesztget, illetve minden macskát megsimogat, ami vele szembe jön az utcán. Most pedig épp a konyhában méltatlankodik, mert nincs nálam epres tej, csak csokis. Nos igen. Egy igazi bad boy, szerintem is.

Épp a nappaliba indultam, hogy egy kicsit rendet tegyek, amikor a konyha felől írtózatos csörömpölés hallatszott. Szemeimet forgatva indultam el az említett helyiségbe ahol legjobb barátom bűnbánóan nézett rám a szekrény ajtajával a kezében.
– Véletlen volt, én csak... – magyarázkodott volna, de csak megfogtam a karját és a nappaliba vittem.

– Keress valami filmet, ami nem horror, lehetőleg úgy, hogy ne tedd tönkre ezt, rendben? Menni fog? – kérdeztem a kezébe adva a távirányítót, ő meg csak vigyorogva bólogatott.
Ezek után mehettem szekrény ajtót javítani...