A láthatatlan bilincsek foglya (One Piece FF)

3. Fejezet

Helló! Ez lenne a harmadik fejezet, 1164 szó. Jó olvasást!

Pár órával később az altengernagy már a felvonón utazott a szentföld felé. Csak egy kisebb táskája volt, a többi holmiját ereje segítségével tárolta, így nem kellett cipelnie.

Néhány perc múlva a szerkezet egy kis zökkenéssel megállt, a korláton lévő ajtó kinyílt, Luffy pedig kilépett a felvonóból a vörös földre. Kint két katona várta.

- Luffy - sama, üdvözöljük újra Marijoaban. Vihetem a csomagjait?

- Nem, köszönöm. Elbírom magam is. - sóhajtott. Ez a beszélgetés mindig megtörtént, a válasza mindig ugyanaz volt.

- Értettem. Akkor kérem, hogy kövessen. Elkísérjük a szobájába. - mondta az egyik őr, majd elindult. A másik a lány mögött lépkedett, amikor elindultak az utcán. Nem sok idő telt el, míg az Égi Sárkányok felfedezték Luffy jelenlétét.

- Az ott...

- Angel újra itt van!

- Apám, ez csak egy ember. Miért van itt? - fintorgott egy gyerek.

- Ő ott Angel! Lehet, hogy ember, de különleges. Ma is olyan gyönyörű, mint mindig!

Egyre több Tenryubito özönlött az utcára, hogy egy pillantást vethessenek a lányra, akit még Boa Hancocknál is gyönyörűbbnek tartottak. A kalózcsászárnő is szép, de Luffynak ártatlanabb, aranyosabb kisugárzása volt. Az Égi Sárkányok pedig úgy gondolták, hogy egy ilyen különlegesség csak az övék lehet, így Saint Varius, akit Luffynak mindig meg kellet látogatnia, egyáltalán nem engedte, hogy az emberek tudomást szerezzenek kincséről, így egy szót sem írtak róla az újságokban.

- Angel! - kiáltott az egyik Tenryubito, mögötte három női rabszolgával. - Nem kéred ezeket? Már használhatatlanok!

- Igaza van. Ha szabad, elviszem őket. Ilyen állapotban nem érnek semmit.

- Igen, igen! - kiáltotta a Tenryubito, majd a láncokkal a kezében a lány felé kezdett lépkedni, hogy átadja. Így megérintheti őt!

- Állj. - lépett Luffy elé a másik őr. - Nem emlékszik a szabályra?

A Világnemes megtorpant. - Ó, igaz. Elfelejtettem. Akkor... Ezeket itt elküldöm egy hajóval a G9 melletti egyik szigetre.

- Köszönöm. Majd a csapatommal felvesszük őket. - mondta Luffy, de belül ideges volt. Milyen szabályról beszélt az őr? Két hónapja nem volt ilyen.

- Akkor Luffy - sama, kérem jöjjön.

Pár perccel később elérték az egyik nagyobb kastélyt, a város szélén. A hatalmas ajtó irányába tartottak, amin később be is léptek. Az őr elvezette Luffyt egy díszes ajtóhoz, majd megállt előtte.

- Megérkeztünk, Luffy - sama. Az ebéd idején valaki eljön magáért. Kérem, hogy azt a ruhát vegye fel az alkalomra, amit az ágyon talál.

- Rendben. - válaszolt a lány, majd belépett a mára már ismerős ajtón. Az őrök az ajtó két oldalán maradtak.

Odabent egy hatalmas szoba fogadta, ahol a látogatásai alatt lakott. Szerencsére csak kéthavonta egy éjszakát kellett itt aludnia, de még így is mindig megtámadták a rémálmok ezen a helyen.

Végül csak leült a hatalmas ablakpárkányra, és bámulta a tengert. Olyan volt számára, mint egy jóbarát, akivel mégsem találkozhat soha.

Húsz perccel később a lány felállt, hogy megnézze a kapott ruhát. Először is fehér volt, aranyból és zafírból készült mintákkal. Az alja a földig ért, a ruhaujjak a könyökéig értek. Csicsás, mint mindig. Ráadásul mellkasnál nagyon kivágott. Olyan, amit önszántából soha nem venne fel. Sajnos ritkán adnak neki olyan kiváltságot, mint a szabad akarat.