A láthatatlan bilincsek foglya (One Piece FF)

10. Fejezet

Helló! Most kicsit hosszabb idő után, de hoztam is a következő fejezetet. Elértük a második számjegyet! Innentől egy ideig a jelenben leszünk, remélem, hogy tetszik eddig a könyvem. Ha úgy gondoljátok, írjátok meg a véleményeteket, mert nagyon érdekel, és a kommentek nagyon jól esnek. 1487 szó, jó olvasást kívánok!

Marco sóhajtott, aztán lenézett a közeledő lombkoronákra. Aztán Luffy irányt váltott, és elindult az egyik felé. Milyen őrült kalandba keveredett megint? Bár arra nagyon kíváncsi volt, hogy miként fogadják a tengerészeket a Gyojin - szigeten.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Miután Luffy lába a hajó padlójára érkezett, rögtön odasietett hozzá néhány ember.

Egy zöld hajú kardforgató három karddal, egy fekete hajú férfi, aki két furcsa alakú tonfát hordott fegyverként, illetve két lány, akik ikreknek tűntek halvány, barack színű hajukkal, szeplőikkel, és zöld szemeikkel. Oldalukon két tőr volt.

Valahogy az ikrek ismerősek voltak, mintha Marco már valahol futókat látta volna őket, de biztos volt benne, hogy nem.

Aztán a zöld hajú hangja kirántotta a gondolataiból.

- Kapitány, nem esett semmi bajod? - kérdezte aggódva a kardforgató, kezével erősen megszorította fehér hüvelyes kardja markolatát.

- Jól vagyok, Zoro. - szóval ez a férfi neve. Zoro elég erősnek tűnt, talán Vista szintjén állt, persze ezt nehéz megbecsülni. Megint furdalni kezdte a kíváncsiság, hogy miért nem hallották eddig a tengerészek ezen csoportjáról.

- Kapitány, mi az...

- ... a kalitka a kezedben? - Marco már teljesen biztos volt benne, hogy ikrek. Egyikük kicsit magasabb volt a másiknál, világos, barack színű haja válláig ért. A kisebbiknek egy lófarokban lógott a tarkóján, leért egészen a háta közepéig. Egy fekete szalaggal fogta össze. 

- Ajándékba kaptam őt. Ha hazaértünk, elmagyarázom. Most kiszedem a ketrecből, a kabinomban leszek. - mosolygott Luffy a lányokra, akik ezután teljes szinkronban összenéztek.

- Hai. Viszek neked teát, Sanji - san megölne, ha nem gondoskodnék rólad megfelelően. Ráadásul úgy nézel ki, mint akinek nagy szüksége van rá.

- Köszönöm, Gin! Egy tea jól esne. A burkolat kész? - fordult Zorohoz, miután Gin elment.

- Igen. Ray... san befejezte pár órája, pénzt megint nem fogadott el. - válaszolt, előre tudva a következő szavakat. Annyiszor megtörtént már ez a beszélgetés! Persze most annyiban különbözött, hogy kapitányuk jónak látta titkolni Rayleight nevét.

- Idegesítő öregember! - nevetett fel Luffy. - Akkor induljunk! A Gyojin - szigeten csak én megyek most a palotába, úgy gyorsabb lesz. Addig majd Gin vezetésével töltsétek fel a készleteket, de ezt majd megbeszéljük, ha odaértünk.

- Rendben van, Kapitány. Menj csak, mindent kézben tartok. Pihend ki magad.

- Köszönöm Zoro. - mosolygott Luffy az aggódó kardforgatóra,  majd elindult a belső részbe vezető lépcsőhöz.

Ez a Zoro lehet az elsőtiszt. Illik hozzá a feladat. Ki lehet az a Ray - san? Nem hallottam még ilyen nevű hajóburkolóról. - gondolkodott Marco, míg elérték Luffy kabinját. Belül egy egyszerű szoba fogadta őket. Ágy, íróasztal, egy kanapé, egy könyvespolc, illetve még egy ajtó, ami valószínűleg a fürdőszobába vezetett.

- Tori - san, várj itt egy picit. - tette le Luffy a kalitkát az ágyra. - Hozok kulcsot. - elfordult, és pakolni kezdett a kicsi táskában, amit hozott Marijoából. Ez felvetette Marcoban a kérdést, hogy hol tárolja a többi holmiját.