Strangers

_11_

Tegnap az orvos még nem mondta meg mi bajom,de folyamatosan stresszelek és fáj mindenem.
Még az este volt egy pánikrohamom de szerencsére Harold segített mindenben.

Dél van

Itt fekszem az ágyban és nézem a platont. Harry a konyhában ügyköd valamit.
Egyszer csak azt hallom,hogy valaki kopogtat az ajtón és még egy nagy csattanást.
Gyorsan kikeltem az ágyból és kisiettem, de aztán rájöttem,hogy ennél szarabb ötletem nem is lehetett volna ugyanis Harry ott feküdt a padlón mögötte pedig két bőr szerkós ember állt...azaz pontosabban azok az emberek akik a kórházban voltak.

Lefagytam
Csak Harryt bámultam
Szép lassan sötétedett a világ ráadásul még a fejem is fájt.

*

Lassan kezdtem ébredezni,viszont valami nyomta a kezemet.
Ki voltam kötözve egy székhez,mögöttem pedig Harry ugyanúgy kis volt kötözve de ő még eszméletlen volt.
Vagyis reméltem,hogy csak elájult...

Lassan előlépett valaki a sötétből.
Öltönyben volt,válig érő egyenes haja és közepesen hosszú szakálla volt.
Már Harry is kezdett ébredezni.

-Ha tudnátok már hány napja várok rátok...ahj. Gondolom tudjátok miért vagytok itt,megöltétek Fernandot.
Hozzátok képest ez egy elég meglepő cselekedet,amilyen kis nyámnyilán néztek ki-nevetett,végig csak mosolygott azzal a kegyetlen pofájával.Nem jöttek ki szavak a számon.-Na de te Harry,rólad tényleg nem gondoltam volna...felneveltünk és gondoztunk és ez a hála te kis szar?
-Amit ti csináltatok az nem nevelés hanem kínzás,bánom,hogy ide kerültem...inkább meg se születtem volna.-ordította elvékonyodott hangon.

-Akkor milyen nagy szerencse,hogy azért vagyunk ma itt, hogy...na igen,gondolom már rájöttetek-nevet,mindíg csak nevet.-akkor,ki lesz az első?

-Nem érdekel,hogy mit csinálsz velem,még kínzó kamrába is rakhatsz de kérlek ne bántsd Lout...kérlek-könnyektől fulldokolt.

Amióta itt vagyunk nem szóltam semmit.

-Hmmm szóval ő a te kis cicuskád?
Mit ne mondjak nem egy rossz falat,jót választottál.
De tudod,hogy engem nem tudsz meggyőzni.-psichopata módon a képembe mosolygott.-Akkor? Ajh tudjátok mit? Egymásnak fordítalak titeket legalább az utolsó percekbe, azért én se vagyok olyan kegyetlen.-Lassan egymásnak fordított minket,Harry arcáról folytak a könnyek, ellentétben velem,én még mindíg le voltam fagyva.
-Lou...sajnálom...én..én..szeretlek.

Lövés hangját hallottam...lelőtte.
Előttem ült a széken mozdulatlanul és folyt a fejéből a vér.
Még azt sem mondtam neki,hogy szeretem.
De tudnia kell,hogy szeretem...ugye?
Nem mondtam neki elégszer,hogy szeretlek ,pedig én ...

Teljes erőmből elkezdtem ordítani

De egy idő után nem éreztem semmit.
Mintha csak lebegnék,elém lépett Harry és szorosan megölelt aztán megcsókolt.
-Minden oké édes,mostmár jó helyen vagyunk.
-szeretlek baba
-Én is édes

---------------------------------------------------------