Ha az idő érzékem nem csal, nagyjából egy nap telhetett el a hatalmas örömünk óta. Na igen. Kellemesen telt. Amandával elbeszélgettünk az élet kérdéseiről, miközben azon veszekedünk ki hasa kordul nagyobbat. Will hangulatából könnyen le lehetett szűrni hol tart a masina. Mikor minden jól ment a kedvenc dalát énekelte. Ellenben mikor nehezen, kapkodott, morgolódott, s rosszabb volt mint egy hisztis apucipicilánya. És mikor bekövetkezett a katasztrófa földhöz vágott mindent ami elé került. Még szegény Baker lány, majdnem az ablak túlsó végén végezte. Ellentétben Légycsapóval. Ő valahogy nem akart kitakarodni a falból. Hogy miről is beszélek? Hát a sokktól már én se nagyon tudom mi történt, de a pillanatnyi helyzetet megpróbálom szavakba önteni.
- ENGEDD EL ŐT TE NYOMORULT HÚSEVŐ VIRÁG!! - csapkodtam a beszorult állat kezeit. Ez a szemétláda, nem zavartatva magát, akarta megenni a barátnőm, miközben én a baltával próbálom levágni a kezét.
- A SÉRTEGETÉSSTŐL NEM LESZ JOBB!! - Amanda meg a falba szorult lény karmaiból próbált szabadulni.
Az még meg van, hogy hirtelen áttört a falon. Majd valahogy a fal valahogy újra regenerálta magát... (gondolom, mert az eredeti világban, épp a ház. Többé-kevésbé. ) Ezért becsalogattuk, hogy csapdába essen, és nyugodtan kinyírjuk. De elkapta Amandát. Willt meg hátulról pofán baszta, így elájult. Jól állunk igaz?!
- Anyu... - hallottam félfüllel a kábult fiú hangját. - anyu... anyu kérlek... ANYU! ANYU! - miért csinálja ezt? Hall valamit amit én az adrenalintól nem? - anyu... közeleg. Közeleg! - biztos sokkos állapotban van. Már rég itt van. - Olyan mint otthon, de nagyon sötét van. Üres és hideg! - zokogta. - Anyu... Kérlek!
Levágtam. Mi a fene tartott ebbe ennyi ideig? Mit csinál Will? Ha kába akkor, nem menekül! Épp futottam volna be mikor, kisírt szemekkel rontott ki a házból. Megfogta a csuklóm, én meg az utolsó pillanatban Amandát, s futni kezdtünk. Nem tudtam hova. Vagy miért. Csak azt tudtam, hogy mikor beértünk az erdőbe, s visszanéztem... Légycsapó már nem volt a falban.
Ránk találtak. Nem is csak egy Légycsapó. Rengeteg. És ha a többi izé, is ugyan ez a lény... Akkor sokan vannak, és átalakulással fejlődnek. Az elmúlt napokban össze vissza futkostunk a Byers kastély, és a ház között. Az erdőt biztonságosabbnak gondoltuk, mivel ezek a lények gyorsan feladják a fára mászást. Vagyis... ha mázlink van. Ha nem akkor le kellett őket rúgnunk. Sokáig együtt voltunk. De... legutóbb nem volt mázlink. Egy kutya megharapta Amandát. A bokáját szinte a semmi, és a rögtönzött kötése tartja a helyén. Ketté kellett válnunk. Will a végkimerültség szélére sodródott, amióta beleesett egy pocsolyába pár napja. Így egyedül kell cipelnem Amandát.
Amióta ketté váltunk nem tudom hol van a fiú. De azt igen, hogy per pillanatban sem vagyok éppen biztonságban. Az éhséget minden erőm eltünik. Szerintem lassan belehalok! De ezek a félig kutya, félig Légycsapó izék nem zavartatják magukat meg akarnak enni mindet. Jobb ötletem hiány az iskola felé rohantam..., de ekkor egy szellemmel találtam szembe magam.
- Te vagy Lizi? - kérdezte a kopasz kisfiú, rózsaszín ruhában. Várjunk! Ennek vékony hangja van! Mi a fasz...?
- Igen? Ki kérdezi? - nem tetszik, ez nekem... És bazdki erre most nagyon nincs időm.
- A nevem Tizenegy. - hogy mi?! Egy szám a neve?! Jó, hogy nem 011 kisérleti alany! - Segíteni jöttem.
- Ohh drága... Lány? Fiú? A fene se tudja kölyök! Ha nincs szuper képességed, mint amerika kapitánynak, akkor én kb öt percen belül beledöglök a menekülésbe! - néztem rá szórakozottan mégis komolyan.
- Hova mész?
- A suliba.
- Állj félre. - mi van? A szellemek nem tudnak rajtam ártepülni ez különös.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Stranger things Lizi Khupor szemszöge //szünetel//
Фанфик‼️FIGYELEM: ez a story egyáltalán nem díjnyertes! Javítás, és átírás nem várható. A fogalmazás, és a helyesírás nem épp a legprofibb tisztában vagyok vele. Semmi fanforrásom nem volt a történtekről. A sorozat részetein kívül minden saját ötlet. ‼...
