Stranger things Lizi Khupor szemszöge //szünetel//

4. Tánc

Ott álltam dreszbe, tütü szoknyával, és csak túl akkartam lenni rajta. Elindult a zene... És nekiáltam, ennek a kibaszott táncnak, spic, forgás, blab blab blab... Viszont két forgás között meglátam a fiúkat. Nem hittem a szememnek, melegség öntött el. Ekkor csak behunytam a szemem és... teljesen azon az őszi délutánon voltam.

De ne szaladjunk ennyire előre!

*1 hónappal  korábban ( november 01)*

Már egy ideje imádok suliba járni. Ott vannak a fiúk, és így sokkal tökéletesebb. Elkészülve vártam Dustint.

- Dustin! Gyere már! - üvöltöttem.

2 percel később valamit a táskájába tömött, de úgy mondta :

-nyugi itt vagyok! Mehetünk.

Bicajra pantatunk, és elindultunk, hogy beérjünk földrajzra. Az arcomat szépen megpiritotta az októberi szél. Nem ez nem szellő, ez erős szél! De beértünk szóval... Mikor bicikliket a helyükre tettük látszott a többiek már bent vannak. Így mi is besétáltunk. Megnéztem az üzenő falat. Annyit tudni kell, hogy a balettet itt is hirdetik. És a kicseszet előadás meghallgatás idejét is megadták! Csak 2-szer van egy évbe, de akkor is! Szuper! December 04. fasza! Jó, ez a nap is el lett cseszve!

Elindultam a szekrényekhez ami Mike és valami rondom csaj között volt. Ideges voltam, és ilyenkor ez meglátszik! Mike épp pakolt, de leszartam, és kitéptem a szekrény ajtót, úgy dobáltam be oda amit kellet.

- hű ideges vagy! - alapította meg.

Na robbant a bomba.

- igen kurva ideges! - vágtam félemetes mosollyal vegyitett, dühös arcot, na ez meg beszart - kihirdették, hogy van 4 hetem megtanulni egy kibaszot néhéz táncot, vagy mehetek haza! Igen kurva ideges vagyok szóval ne. Szólj. Most. Hozzám! - a "ne szólj most hozzám" közben az ujjammal melkasát lökdöstem, majd kikerülve elindultam órára.

*suli vége*(csak mert unalmas volt)

Együt bicajoztunk, Mike - hoz. Mint minden délután. Ott írunk házit, tanulunk, és rohat bulis, csak nekem mindig délután 6-kor le kell lépnem... UTÁLOM!!!

Lekanyarodtunk a házhoz, letettük a bicigliket, és lementünk a pincébe.

-na mostmár elmondod, mi a fene ütött beléd egész nap? - kérdezte Lucas.

Na ez több reakciót váltott ki : Mike nyakát behuzba rázta a fejét Lucasra nézve, Sinclair meg az eredetileg nem tudom megállapitani fejéből, kérdő, majd ahogy az én gyilkos tekintetemet meglátta, rémült fejet vágot. A másik kettő meg szart se érett.

-nem - mondtam, majd neki áltam a lenyonak.

Már vagy öt perce csend, volt, de valakinek megint meg kellet szólalnia! Mert mért ne?

- nem értelek. - na Will mit nem értesz?

- ugye most csak a matekhoz dumáltál?! - ez inkább parancsnak szántam mintsem kérdésnek.

- nem! De így bele gondolva azt se... Mindegy! Téged nem értelek... - gondolom mondologgal folytata volna a Byers fiú.

- és ez így jó is - vágtam közbe. Itt felnéztem, és négy értetlen tekintettel találkoztam. Na ez hosszú lenne..., sóhajtottam - nem házit kéne írnunk?!

- de.

Na így lett 6-ig csönd, és a geci tanárok után ez jó is volt.

Ránéztem az óramra, 18:02, még egy nagyot sóhajtottam, neki áltam pakolni, és csak feláltam. Köszönés nélkül akkartam kimenni, de az nagyon bunkó lett volna, hozzám képest is.