Willen látszott, hogy elég szomorú. Megvigasztaltam volna, de valami zajt hallottunk.
- futás ki az ajtón! - parancsolta Amanda.
- oké - indultam a bejárat felé.
- nem arra! - fogott meg - ott jönn a Szörny! - vonszolt minket a hátsó kijárat felé.
Kint voltunk mikor, bentről üvöltés hallatszott. Nem emberi az hétszencség! Hirtelen a "Should I Stay or Should I Go" csendült fel. Mivel a fiú imádta ezt a számot megállt. Csak nézett elöre, mint valami félhalott. Nem tudtam mit érez, de most nem is érdekelt. Elkeztük rángatni, de akkor mintha valami elhívta volna. ügyet sem vetve ránk futni kezdett az erdőbe. Nem tudom miért megy, de tuti nem a felesége hívja vacsorázni...
- menjünk be.- indult el a fiú.
- figyu! - szóltam utána - lehet nem a legjobb ötlet. Ki tudja mikor ér vissza.
- AKKOR HOVA MENJÜNK?! - ordította.
- Will. - tette a fiú vállára kezét biztatoul Amanda. - Elhiszem, hogy aggódsz anyukád miatt, de el kell mennünk. Hidd el tudom mit érzel.
- MÉGIS HONNAN TUDHATNÁD?
- Will! - szóltam rá utalva arra, hogy vegyen vissza hangjából.
- Még a vezeték neved sem tudjuk! Mi a faszért bízzak benned? Honnan tudhatnád mit érzek? - sóhajtott, majd megszüntetve az eddigi szemkontaktust a lánnyal, a földet pásztázta. - És ha logikusan is gondolkodunk sem mehetnénk máshova. - folytatta sokkal megtörtebb hangon.
- Ez igaz. - kontráztam. - De számolnunk kell azzal, hogy Légycsapo ránk vadászik.
- Miből gondolod? - értetlenkedett A.
- Mert fogai vannak. - a "és akkor ez most csak azt jelentheti, hogy meg akar enni?" tekintet miatt folytattam. - Üvölt, morog, üldöz, és támad. Akár egy ragadozó.
- Ez logikus.- szipogta egyetlen fiúnk. - Bár kissé egyértelmű.
- De egy átlag ragadozó nem tér vissza az elhalasztott zsákmányhoz. - Te tényleg vitázni akarsz velem?
- Viszont valószínűleg rajtunk kivül nem él itt már semmi. - mutattam körbe. - a növényeket is beleértbe.
- Tökmindegy. - vágott közbe Will. - Csak menjünk be.
˙˙˙
- Müködj, müködj! A KURVA ÉLETBE MÜKÖDJ MÁR!! - hallottam a nappaliből barátom hangját. Kiszáltam az ágyból fellöktem néhány lánpát, aztán rohanni kezdtem. - Megint... - suttogta maga elé. Hallottam, hogy a zokogás határán van. Oda futottam, hozzá majd szorosan átöleltem, fejét nyakamba furva zokogott. - Sajnááhh lomhh, sajnááhh lomhh. - próbálgattam csititgatni, de nem sikerült. Will sose volt az a típus aki sokáig erős tudott maradni. Ha az időérzékem jó, akkor nagyjából négy napig birta. Büszke vagyok rá.
- Shh, Sshh. - simogattam a hátát. - Nem lesz semmi gond.
- De... de anya... - alig hallottam amit mond. - ő..? Ő jól van ugye?
- Biztosan. - térdelt le elém (Willnek háttal) Amanda, s végül ő is megölelte a megtört fiút. - Nem tudom milyen anyukád, de ha ilyen fia van biztosan jól van. - nyugtatta, én pedig egy hálás nézéssel, fél karommal őt is átoleltem, amit viszonzott is.
Szép lassan Amanda is elbőgte magát. Nekem is mindig sírhatnékom támad, ha körülöttem valaki zokog. De nem engedhettem, meg, hogy könnyeim lefolyanak arcomon, ígyhát lenyeltem őket.
KAMU SEDANG MEMBACA
Stranger things Lizi Khupor szemszöge //szünetel//
Fiksi Penggemar‼️FIGYELEM: ez a story egyáltalán nem díjnyertes! Javítás, és átírás nem várható. A fogalmazás, és a helyesírás nem épp a legprofibb tisztában vagyok vele. Semmi fanforrásom nem volt a történtekről. A sorozat részetein kívül minden saját ötlet. ‼...
