Stranger things Lizi Khupor szemszöge //szünetel//

1.hogy kerültem ide

A nevem Lizi Khupor. A szüleim nagy nagy utazok így nem vannak itt egyszerre, vagy apa vagy anya. De most mind a ketten munkát kaptak idézem "hipper felfedezésüt az elnöktöl!" na igen. Hülyének néznek 11 évesen... Most 1982 van. Nyár! Ez tök jó meg minden csak nem a nagyvárosban ahova a lábadat se teheted ki! Igen New Yorkban nem lehet kimenni szülők nélkül az utcára, a szüleim szerint. Pompás! De mivel jobbat nem találtak így Ms. Hendersonhoz megyek a nyár hátralévő két hónapjában! Júli 1-én megint láthatom Dustint! Tök nagy arc!

Július 1.

Ma megyek Hawkiskba! Éljen! Két hónapra megyek szóval mindent bepakoltam. Csak a pízsim meg a mai ruhámat nem. Szóval felvettem egy farmer rövid nadrágot, egy sima világos lila pólót, meg egy sötét lila kockás inget kötöttem a derekamra. Megfésültem barna hajam és kész voltam az induláshoz. Annyira izgulok! Épp a bőröndöm vittem le, - ami nagyobb mint én - és így táskával a vállamon szar is, de ez van.

-Lizi kicsim sies! Lassan lekésed a vonatod! - szólt anya.

-Jövök - vágtam le az ajtó elé cuccaim. Majd a konyhába futottam.

-Ááá! Kész vagy! Akkor itt a kajád- adot egy papír zacskós akármit - Apád a kocsiba van és rád vár! Szia kicsim. - adot egy puszit a homlokomra.

-Szia!

Apa tényleg a kocsiban volt és rám várva cigizet. Met' hát' mé' ne? Apa az "csak a munka" fapofa arc. Anya az élénkebbik ketejük közül. Én meg a búnkó, tökös, poéngyár. Ja jó kis család.

Beszáltam a kocsiba, miután hátra raktam a cuccokat, és most a táskámba probáltam berakni a kaját.

-Szia!

-Késtél. - füstölgött tovább.

-Bocsi. Anya most szólt, hogy jöjjek.

-Ennyire életképtelen vagy?! - nézet rám szúros tekintettel. Én csak lehajtottam a fejem, és vártam, hogy elinduljunk.

Hát, kedves szüleim elég ridegek. Apám azt akarja, hogy kitünő legyek, és hogy balettozak. Anyám meg, hogy legyek illedelmes (pukedli, meghajlás, 86 fölösleges villa, meg a többi..)

-Itt vagyunk! Pakolj ki és menj egyenesen Pegi nénédhez menj! Világos?! - én csak bólogattam - világos?!

-Igen.

Kiszáltam a kocsiból és elindultam a vonat felé. Nagyon nagy ez az állomás, és egy 152cm magas gyereket böröndel simán felboritanak! Na nem, engem nem! Előre furtam magam, és úgy gázoltam a vonathoz.

Végre megvolt tízperc kersgélés után. Nekiáltam felmászni, de a börönd nem akkart jönni. Majd valaki alurról megtolta.

- Ooo köszönöm. - és megnéztem ki az.

Kb velem egyidős szépvágású vidéki fiú. Napbarnitott bőr, barna haj, kék szem.

-Szívesen! Egyedül utazom, te?

-Ja, detto - fenébe az etikettel!

-Akkor ülünk?

-Ja! - magasröprű egy beszélgetés, mit ne mondjak.

Ezután helyet kerestünk, elraktuk a csomagjainkat, leültünk, és beszélgettünk. Nagyon jó volt csak úgy csacsogni és az elképzelhetettlen storyaimat megosztani valakivel. Majd végre Hawkinsnál állt meg a vonat. Hihetetlen végre! Felpantantam, és a csomagjaimmal együt indultam el lefelé, de mielőt leértem volna még vissza szóltam a fiúnak (Joenak) :

-Kösz a segitséget, és jó nyarat!

Ja azota se láttam a fiút... Ez van, de jó emlék....

Még láttam ahogy int, de én csak leszaladtam a pájaudvar egyszerű volt, csak padok egy épülettel a peron elöt(azon voltak a padok). Pegi néni ott ült, szóval oda mentem. Ő tekintetével engem fürkészet, de nem talált.

-jó napot Pegi néni! - köszöntöttem, ő akkor kapta rám tekintetét. Kicsit meglepödött, utána egy nagyon meleg mosolyt engedtet meg felém.

-ooo Lizi de rég nem láttalak! Hogy vagy? - keztünk el kifelé sétálni.

-én, nagyon jól.

Lassan a kocsinál voltunk. Addig kicsit beszélgettünk. A kocsiba Dustin meg egy barna bőrű fiú ült. Az én mindig kamu mosolyos arcomra egy igazi mosoly vándorolt. Azt hittem ki se jön hozzám. Ennyi elég is lett hogy feldobja a hetem. De mikor kiszált a nevemet mondva és odajött megölelni az hihetetlen, jól eset. Esetlenül visszaöleltem. Beszáltunk én, fekete srác (nem rasszizmus), Dustin.

-Lucas. Lucas Sinclair. Örvendek. Az elmúlt három napban csak rólad hallotunk... - várta nevem.

- Lizi. Lizi Khupor.

-... a fiúkkal.

Így elmondták a csapatod és elhivtak délután magukhoz.

Nagyon köszönöm az olvasást!
És ha valaki tudja hogy hivják Dustin anyát  leírná nagyon megköszönném.