Stranger things Lizi Khupor szemszöge //szünetel//

3. Költözés

Lassan vége a nyárnak! Nem lehet igaz, hogy itt kell hagynom Hawkinst. Bele fogok örülni ha megint fák helyet betondszungelbe kell rohangálnom! Hogy itt kell hagynom a játéktermet, a boltot ahol Joyce dolgozik, az itteni szobámat, Dustint, Miket, Lucast, Willt, Pegi nénit. Nem ehetek Karen vagy Pegi néni főztjéből! Uram isten! Holnap haza kellene mennem...

De ma még itt vagyok! Szóval kifelé Lizi reggeliz meg és írany a játékterem!

Kipattatam az ágyból, pizsiben, hisz Dustin ilyenkor még alszik, délig fel se kell. Általában az van, hogy én felkelek, ő horkol még eszek, majd felkel ő, én öltözök, ő addig eszik, és végül ő is berohan öltözni.

De ma nem horkolt és az ajtaja is nyitva volt.

Ez feletébb furcsa. Mindegy bisztos ő is tudja hogy ma KELL haza mennem...

Kisétáltam, végig a folyosón, és az egyik kedvenc helyemre így éreztem, a nappaliba (mert egybekötött a konyhával ezért mindig ott a kaja), de most az asztal nem finom reggelit tartogatott nekem, hanem azt amit nem akkartam holnapig látni. A szüleim ültek ott és Dustin magyarázott nekik.

KURVÁRA AJÁNLOM NEKED, HOGY SZÉPICS AZ ITLÉTEMEN, VAGY TE IS MEGKAPOD A NEKED JÁRO SZART! MERT DEREKT SZOLTAM PÉNTEKEN!

Ma vasárnap volt. Dustinnak és Pegi néninek elmagyaráztam mi nem mondjanak nekik mert azzal nekem tesznek kereszbe...

Nagy mosolyal az arcomon, (tipikus én máris színészekedek, szerintem Oszkár díjat is nyerhetnék) és úgy ültem le Dustin mellé, míg' az apám az én helyemen, anyám velem szemve ült. Dustin csak magyarázot.

-... Nagyon szépen rajzol, ész a fiúk szerint jó modelleket isz épit. Ezért isz mondom századszorra: szerintem maradhatna, mi nem bánnák anyával, ész... ész Lizi nem szereti a nagyvárost. De most újították fel az ottanit nem vehetnek  még házat...

A fiú nagy bele éléssel mesélt magyarázot, és jól eset, hogy tudta nem akkarok vissza menni, és mindent be vet mert segíteni akkar. Az arcom döbent volt, de egyben boldog is, végre valaki segít, valakinek fontos vagyok! Ez nem tudom meghálálni! Soha! Viszont apám a ház szóra a szavába vágva elhalgatatta.

- nézd Dustin. Igen még mi külföldön voltunk tényleg megcsinálták a házat, de Lizi szereti a baletett - nézet rám azzal a tekintettel, hogy "igazam van vagy pofozzalak fel?!".

Vagy beleadok mindent, hogy maradhassak és párszor üt meg, vagy gyakran otthon. Nem vagyok gyáva féreg veled szemben sem!

A döbbent boldogság lefolyt az arcomról és helyete elszántság  és düh vette át a helyet. Ezt ő is felimerte.

-igaz?! - szürte ingerültem a fogai között.

- nem igazán - döltem hátra a széken közben karba tettem a kezem, és három döbbent és egy dühös arcal néztem szembe - az elején élveztem, de már nagyon fáj töle mindenem.

- akkor is táncolni fogsz! - lett egyre dühösebb apám.

- ha csak ezért kell visszamennem New York-ba akkor közlöm itt is van rá lehetőség. Direkt megnéztük. - vágtam a képébe, és nem hazudtam, pénteken tényleg elmentünk.

- hát szerintem, ha ennyire maradni akkar akkor, nekem nincs ellenvetésem, megkérjük Pegit, hogy figyeljen tényleg elmegy, és ideküldjük a többi cuccát is. - szólalt meg elöször anyám is.

-jó. - hirtelen döltem előre, nagy vigyorral, fordultam arcal balra ahol egy fogatlan mosolyt láttam - de! - rosszul kezdödik - három havonta ide jövünk egy napra, és az előadásokban főszerepek kell kapnod vagy megbánod!