I'm Married-Taekook (BEFEJEZETLEN)

17.rész

Taehyung pov.

-Ne sírj Tae, mert akkor én is sírok.

-Oké, csak olyan aranyosak és kedvesek vagytok, hogy nem lehet ezt könnyek nélkül kibírni.

-Tudjuk Tae. Te nagyon érzékeny vagy és így vagy jó. De, ha boldogítás kell, akkor én mindig itt vagyok, tudod-mondta Hobi.

-Köszönöm. Srácok én még mindig nem tudtam át öltözni. Anya, ha ettem akkor át öltözök.

-Rendben kicsim. Akkor együnk tovább.

Azután miután megbeszéltük a sírós dolgot, újból elkezdtünk enni. Ugyan úgy beszélgetéssel töltöttük a maradék időt. Nem sokkal később pedig belekezdtünk a buliba. Mindenki nagyon el szórakozott és ittunk is egyet. Persze mi Jungkook-al próbáltuk magunkat konrtolálni, valamennyire sikerült is. Anya kivételes módon ivott, de nem sokat, mert holnap még költözök Kookie-hoz. Annak nagyon örülök, hogy beleegyezett és nem volt semmi kifogása ez ellen.

A buli hamarosan be is fejeződött és mindenki szép lassan battyogott haza kivéve Jungkook-ot. Ő itt maradt estére segíteni nekem össze pakolni. Olyan rég vártam, hogy legyen egy normális párom, aki nem veszekszik állandóan velem és, csak a kifogásokat keresi, hogy velem maradhasson. De ennek már vége, mert itt van nekem Kook és vigyáz rám, sőt még nagyon boldogak vagyunk együtt. Annyira várom már a holnapot.

Míg én elvoltam a gondolataimban, addig Kook már elkezdett pakolni. Nagyon elbambultam, mert csak most vettem észre, hogy Jungkook hozzám szól.

-Kicsim, figyelsz?

-Jah igen, csak gondolkoztam.

-Na és min?

-Azon, hogy már mennyire is várom a holnapot. El sem tudom képzelni, hogy ott leszek nálad és ott fogok lakni. Úr isten Kookie én nagyon boldog vagyok.

-Hidd el nagyon jó lesz és még boldogabb leszel. De nyugi, mert én is várom már nagyon. Azért kérdeztem meg, mert már annyira szerettem volna, hogy velem légy egy lakásban. Ja és, hogy ne kelljen mindig ide jönnöm. Bár nem mintha baj lenne, mert szeretem az anyukádat, de Lisa nekem nem szimpi. Valamiért nem tudom elfogadni és van egy rossz elő érzetem is vele kapcsolatban.

-Mi az?-érdeklődtem.

-Nem tudom, csak rossz elő érzetem van. Hogy miért azt nem tudom. Mindenesetre itt vagyunk mi és pakolni kellene, mert már este van és nem akarok egész este fent maradni. Bár nekem már mindegy, majd alszunk nálam.

-Köszönök mindent Kookie drága.

-Én köszönöm, hogy veled lehetek-szép lassan vezette karjait nyakamba és érintette össze ajkainkat. Egy hosszú csók után el kellett válnunk egymástól levegőhiány miatt.

-Pakolhatunk tovább szívem.

-Oké. Majd hetente fogjuk látogatni anyukádat. Az úgy megfelel neked?

-Persze, legalább sűrűn láthatom.

-Akkor jó.

Miután megbeszéltük, hogy mi lesz, amikor már Kook-nál leszek, folytattuk a pakolást. Hiszen még rengeteg dolog van, amit el kell tenni, mert sok cuccom van. De a plüsseimet nem szeretném kihagyni. Én úgy nem tudok aludni, hogy ne tegyem valamire a lábam és ne karoljak át valamit. De most már nem nagyon kell plüss, mert itt van nekem Kookie és őt ölelgethetem egész este. Amikor hazajövök a munkából, egyből ott lesz és letámadhatom, majd csókolgathatom.

Már kész voltunk a cuccaim három negyedével és már nagyon fáradtak vagyunk. De nem is csodálom, mert már 02:34 van, elég sok ideje pakolunk. Inkább abbahagytuk, mert anya reggel segít a maradékban szóval nem lesz baj.

*reggel*

Én már nagyon korán fent voltam, alig aludtam valamit. Egész este fent voltunk Kook-al és pakoltunk, de megérte. El sem hiszem, hogy ma már szerelmemhez tudok költözni. Most mentem le a konyhába és megnéztem, hogy anya fent van-e már és sikerrel jártam. Épp a reggeli kávéját issza és közben csinálja a reggelit. Én pedig odamentem hozzá és megpusziltam.

-Jó reggelt anya.

-Jó reggelt fiam. Mond csak, meddig maradtatok fent Jungkook-kal?

-Hát ami azt illeti elég sokáig. De miért kérdezted?

-Hát csak azért, mert elég hullának tűnsz. Nem aludhattál valami túl sokat. Mindjárt kész a reggeli, addig ülj le.

-Jól mondod, alig aludtam valamit. De szerintem megérte, mert egy csomót összepakoltunk és már csak egy kicsi kell-mondtam, miközben leültem a székre.

-Itt van a reggeli, én megyek be a szobámba papírokat kitölteni, míg Jungkook fel nem kel. Csak azért, mert segítek össze pakolni, ha kell.

-Köszönöm anya. Nagyon szeretlek, de nem kell segíteni köszönöm. Majd mi megoldjuk Kookie-val és ne aggódj mindent össze fogunk pakolni. Ő majd segít nekem, úgyis már csak pár dolgot kell elrakni.

Miután anya felment a szobájába,  folytattam a reggelimet. Mivel gyorsan megettem az ételt, ezért odamentem a mosogatóhoz és betettem a mosogatóba. Hirtelen ugrottam egyet, mert két kéz fonódott derekam köré. De amikor hátra néztem, láttam, hogy Kookie volt az. Szép lassan megfordultam és adtam egy puszit szájára.

-Jó reggelt baba-mosolyogtam.

-Jó reggelt. Nem vártál meg?-Biggyeztette le ajkait.

-Nem, de bocsi-mondtam neki és egyből adtam neki egy csókot. Ezzel talán megbocsát.

-Nem baj. Bár én nem is vagyok éhes, most jövök rá-nevet fel halkan.

-Oké, akkor menjünk vissza pakolni, mert már szétesz az ideg. Már annyira várom, hogy délután legyen.

-Hidd el kicsi, én is. Nagyon szeretlek, mondtam már?-kérdezte mélyen sszemeimbe nézve.

-Igen, tudd, hogy én is nagyon szeretlek. Nem hagylak el soha.

-Én sem, de menjünk.

*délután a költözéskor*

-Hát igen, amikor a fiam felnő és elköltözik. Annyira fogsz hiányozni nekem. Jungkook kérlek vigyázz Taehyung-ra. Menjetek, mert sírok. Legyen jó utatok és figyeljetek oda. Sziasztok-köszönt el anyukám én adtam neki egy puszit és megöleltem, majd elindultunk.

-Ahj Tae olyan jó lesz, nagyon jól fogjuk érezni magunkat.

______________________
Sziasztok!😊

Itt lenne a 17.rész és Tae oda költözik Jungkook-hoz és a következő részt egy kicsit időugrás lesz, ha nem baj. Ha tetszett nyomj egy vote-ot és kommentelj. Vigyázzatok magatokra, puszi.😘❤

886 words