Bakudeku Tiltott szerelem

3.fejezet ,, Beleszerettem a tanáromba! "

A szép álmomból az ébresztőm vetett véget. Reggel 8:00 órát mutat a telefonom. Nehezen ki keltem az ágyamból és a fürdőszombába vettem az irányt. Elvégeztem a dolgaimat, majd vissza mentem a szombámba felöltözni. Egy fehér polót, térdig érő farmernadrágot és egy fehér boka zoknit vettem fel, majd miután megreggelizek a fekete adidas cipőmet fogom fel venni. Reggeliről jut eszembe éhes vagyok. Lementem a földszintre és a konyhába siettem.
(Midoriya): Jó reggelt anya! Mi a mai reggeli?
(Inko,Midoriya anyukája): Jó reggelt Izuku! Ma amerikai palacsintát csináltam.
(Midoriya): Uuh, de jó! Ritkán szoktál csinálni.
(Inko): Hát ez egy különleges nap, ha már a fiam végre megy randira.-mondta mosolyogva.
(Midorya): Ha te mondod anyu.-mondtam közben a szememet forgatva.
(Inko): Ó, szóval bevallod, hogy randira mész?-mondta győzedelmes vigyorral az arcán.
(Midoriya): Már megtanultam 17 év után, hogy veled nem érdemes vitatkozni.
(Inko): Ki jár már neked egy jó randi. Mikor is randiztál utoljára, már 1 éve?
(Midoriya): Inkább ne emlegessük a múltat.-mondtam kicsit frusztáltan.
(Inko): Még mindig bánt a dolog?-kérdezte aggódó arccal.
(Midoriya): Anya, kérlek!-néztem rá könnyes szemekkel.
(Inko): Rendben! Amúgy, így akarsz menni a randira?
(Midoriya): Miért, mi a baj ezzel?-kérdeztem kíváncsian.
(Inko): Hát, túlságosan egyszerűen vagy felöltözve.
(Midoriya): Jól vagyok így anyu, na de most már mennem kell nem akarok elkésni.-a tányért be raktam a gépbe, majd felvettem a cipőmet és elindultam a sulihoz.
Pár perc elteltével oda értem a suli bejáratához és már ott volt....
(Midoriya): Katsuki tanár úr!?-kiabáltam el magam. Katsuki tanár úr rám nézett értetlenül.
(Katsuki): Mi az? Mit ordibálsz reggel? Valami van rajtam vagy mi van?-kérdezett egy kicsit morcosan. Közben próbáltam becsukni a számat nehogy bele repüljön a légy. Nem tehetek róla! Még jó, hogy kiabáltam hiszen alig ismertem meg a tanár urat. Katsuki tanár úr nem is néz ki ebben az öltözetben egy tanárnak. Egy fekete izom polót és térdnadrágot visel, fehér zokniba és természetesen fekete sport cipőben van. A fején egy szürke baseball sapka van.
(Midoriya): N-nem Se-semmi ilyesmiről nincs szó, csak hirtelen nem ismertem fel magát ebben az öltözetben, amit ma visel.-mondtam ilyedten.
(Katsuki): Ohhh...akkor jó.-mondta egy kicsit zavartan.-Miért nem tetszik az öltözetem?-kérdezte egy kicsit piros arccal. Egy jó nagyot nyeltem a piros arca láttára.
(Midoriya): De-dehogy! Nagyon jól néz ki a tanár úr.-mondtam már én is piros arccal és közben kerültem azt a gyönyörű rubint szemeit, mert ha bele néztem volna a szemeibe, akkor a fejem még pirosabb lenne, mint most.
(Katsuki): Kérlek! Lehetne, ha ma nem hívnál tanár úrnak, hanem egyszerűen csak Katsukinak? Annyira öregnek érzem magam mikor tanár úrnak hívsz. Elég a suliban amikor a dikákok tanár úrnak neveznek, de most nem vagyunk suliba.-kérdezte pár másodperccel később a válszom után.
(Midoriya): Re-rendben tanár vagyis akarom mondani Katsuki.-javítottam ki gyorsan a válaszomat.
(Katsuki): Helyes!-simította meg a fejem tetejét. Ez már szokássá vált nálunk, de minden egyes alkalommal akaratlanul is elmosolyodom.-Rendben, menjünk!-mondta mosolyogva. Beszálltunk a kocsiba és elmentünk az állatkertbe. A bejáratnál fizetni akartam volna a jegyemet, de Katsuki megfogta a kezemet és a szabad kezével fizetett 2 főre.
(Midoriya): Hé! Katsuki, miért nem engedted, hogy kifizessem a belépőmet?-kérdeztem kicsit mérgesen.
(Katsuki): Azért, mert nem hagyom, hogy a randinkon te fizess.-én csak álltam és vártam mikor mondja, hogy csak viccelt. Megkaptuk a belépőket és már egy ideje csendben sétáltunk mire Katsuki morog egyet és megállít.-Neked meg mi bajod? Megnémúltán vagy mi bajod van?-kérdezte ingerülten.
(Midoriya): Azt várom, hogy azt mond, hogy csak vicceltem.-válaszoltam nyugodtan.
(Katsuki): Mire kéne azt mondanom, hogy csak vicceltem?-nézett rám értetlen tekintettel.
(Midoriya): Hát azt mondtad, hogy ez egy randi és-mert ez egy randi is.-vágot a szavamba. Annyi reakciót tudtam hirtelen mutatni, hogy csak értetlenül néztem rá én is. Szerinted, miért téged választottalak, hogy vezess körbe?-folytatta Katsuki a mondandóját. Majd felrakta a fejemre a baseball sapkáját.-Nehogy nekem napszúrást kapj.-mosolygott majd egy puszit kaptam az arcomra.-Na menjünk! Nagy ez az állat kert. Jó lenne körbe járni mielött le menne a nap.-mondta miközben megfogta a kezemet és úgy sétáltunk tovább és néztük meg az állat kertet. Én a nagy sokkban végig néma voltam. A TANÁROM, MOST SZERELMET VALLOTT NEKEM!? Lassan lement a nap és mi is vissza tértünk a suli bejáratához.
(Katsuki): Nagyon jó volt a mai nap, de ha lehet legközelebb lehetnél beszédesebb. Szeretem a hangod.-ettől a mondattól megint vörös lettem. 
(Midoriya): Re-rendben.-mondtam miközben elnéztem. Érzem ahogy megfogja Katsuki az állam és...közelebb hajol? Meg akar csókólni? Jajj ne! A szívem, olyan hevesen ver. Remélem, hogy nem halja meg! Gyorsan elfutottam ott hagyva Katsukit. Nem néztem vissza csak rohantam egyenesen hazáig. Magam után becsaptam a bejárati ajtót és neki döltem közben a bal kezemmel megfogtam az ajkaimmal és vissza emlékeztem a pillanatra. Jajj! Tuti most vörös a fejem akár egy paradicsomnak.
(Inko): Szia fiam! Na milyen volt a randi?-kérdezte kíváncsian.
(Midoriya): J-jó volt, de ha most nem haragszol anyu felmegyek a szobámba.-el indultam nagy léptekkel sietve a szobába.
(Inko): Nem vacsizol?-mielőtt befejezte volna én már a szobám ajtaját csuktam be magam után.-Mi lelte ezt a fiút?
(Hisashi, Midoriya apja): Hagyjad most, majd elmeséli!-mondta miközben az asztalon itta a teáját.
(Inko): Rendben, de azt gondoltam, hogy együtt eszünk, ha már végre haza jöttél külföldről.
(Hisashi): Fogunk sokat. Főleg, hogy most 3 hétig itthon leszek.-mondta mosolyogva.
(Midoriya): Mi volt ma ez az egész és miért dobog ennyire hevesen a szívem még mindig? Csak nem?...De akármennyire is akarnám letagadni. Én....beleszerettem a tanáromba!

Az egyik barátnőm mondta, hogy kicsit követethetetlen a párbeszéd, ezért így csináltam meg. Eléggé hosszú rész lett, de remélem tetszik. A következő fejezet nem lesz ilyen hosszú megígérem. További szép napot! :)