Bakudeku Tiltott szerelem

4.fejezet ,,A csók"

Alig tudtam aludni. Az ebresztőm keltet, de nem nagyon van kedvem ki mászni az ágyból, főleg suliba nem akarok menni. Mégis, hogy nézzek Katsuki tanár úr szemébe? Elmondjam neki, hogy szeretem? Biztos ki nevetne és azt mondaná, hogy ,,Te kis buta! Csak játszadoztam veled!" Lehet, hogy ma inkább nem megyek suliba.
(Inko): Jó reggelt Izuku! Mit szeretnél ma reggelire?-jött be a szobámba kopogás nélkül.-Hát te még mindig az ágyban vagy?-kérdezte csodálkozva.
(Midoriya): Neked is jó reggelt anya! Rántotát szeretnék enni .-mondtam ásítva közben nehezen ki keltem az ágyból.
(Inko): Rendben! Miért vagy ilyen álmos? Nem aludtál jól?-kérdezte aggódva.
(Midoriya): Hát az igazat megvallva nem aludtam sokat.-közben felöltöztem otthoniba.
(Inko): Ma hétfő van fiam nem hétvége.-mondta nevetve.
(Midoriya): Tudom!
(Inko): Akkor miért nem az egyenruhádat veszed fel?-kérdezte értetlenkedve.
(Midoriya): Mert ma nem megyek suliba.-jelentettem ki határozottan.
(Inko): Szó sem lehet róla! Ne akard nekem be adni, hogy beteg vagy, mert ha tényleg az lennél már észre vettem volna! Szóval öltözz át és gyere le reggelizni.-mondta anyai szigorral. Nem akartam vele elenkezni szóval azt tettem amit mondott. Apa már az asztalnál ült és várta a reggelijét.
(Hisashi): Jó reggelt fiam!-mondta mosolyogva.
(Midoriya): Jó reggelt apa!-mondtam mosolyogva és leültem a helyemre. Anya oda adta a reggelit apának és nekem, majd leült ő is és elkezdtünk enni. A pár perc csendet anya törte meg.
(Inko): Fiam elmeséled, hogy milyen volt tegnap a randi, mert tegnap se szó se beszéd berohantál a szobádba és nem is vacsiztál. Történt valami?-a kérdés után elvörösödött a fejem miközben a tegnapi nap jutott eszembe.
(Midoriya): Ne haragudj anya, de elfogok késni, majd elmesélek minednt! Későn érek haza a korrepetálás miatt! Sziasztok!-rohantam ki a házból.
(Inko, Hisashi): Szia fiam, legyen szép napod!-mondták egyszerre.
Sajnos nem tudtam otthon maradni. Képtelen vagyok menni suliba. Semmi baj Izuku, csak egy matek és egy fizika órát kell ki bírnod. Beértem az osztályterembe és leültem a helyemre. Uraraka és Iida már itt van. 
(Uraraka): Szia Midoriya! Milyen volt a hétvégéd? Gondolom nem unatkoztál, mert nem írtál rám. Mesélj!- fordult oda hozzám és várta nagy csillogó szemekkel várva a válaszom. Ki is ment a fejemből. Annyi minden történt, hogy elfelejtettem Urarakára írni. Eddig mindig írtam rá unalmamban. Gyorsan rá jött, hogy történt valami velem. Elmondom neki hiszen ő a legjobb barátom.
(Midoriya): Mindent elmesélek az ebédszünetben a tetőn.-mondtam kis pírral az arcomon.

Pár óra múlva a tetőn miután elmeséltem, hogy mi történt.

(Uraraka): ÁÁÁÁÁ! Egy tiltott szerelem! Egy diák, aki szereti a tanárát! Ez nagyon izgalmas! Mikor vallod be, hogy szereted?-kiabált, de annyira, hogy a dobhárnyám majd ki szakdt a helyéről. Én egyből betakartam a kezemmel a fülemet, hogy tompíntsam a kiabálását.
(Midoriya): Shhhh....Nagyon hangos vagy!-mondtam normális hangerővel.-Amúgy a kérdésedre a válasz. Fogalmam sincs! Azt se tudom, hogy hogyan csináljam. Álljak oda elé és mondjam el, hogy szerelmes vagyok beléd vagy írjak levelet, de az nem a lányok szokták csinálni?
(Uraraka): Bocsi!-kért bocsánatot  a kiabálás miatt.-Szerintem az lenne a legjobb, ha elé állnál és bevallanád az érzéseidet.-mondta komoly tekintettel.
(Midoriya): Igazad van, de hol mondjam el neki!?-kértem tőle tanácsot.
(Uraraka): Hát ma a könyvtárban! Ma kezd el korrepetálni. Ott tökéletes! Tanítás után csak ti ketten a könyvtárban, olyan romantikus!-visította.
(Midoryia): MÁR MA MONDJAM EL NEKI? Neeeeem! Uraraka nekem ez túl gyors! Mi lesz, ha elutasít?
(Uraraka): Szerintem neked is van szemed! Te is látod, hogy Katsuki tanár úr nagyon népszerű a lányok körében, csak idő kérdése, hogy valaki szerelmet vall a tanár úrnak. Gondolom nem akarod, hogy valaki elvegye tőled Katsuki tanár urat. Jól mondom?-mondta selytemes mosollyal.
(Midoriya): I-igen.-mondtam lehajtott fejjel sóhajtva.-D-de Uraraka ez nekem nem fog menni. Félek!
(Uraraka): Figyelj Midoriya! Amit elmeséltél nem hiszem, hogy el fog utasítani. Szerintem ő is így érez irántad.-mondta megértő hanggal.
Az ebéd szünet után vissza mentünk az osztályterembe és vártunk, hogy bejöjjön Katsuki tanár úr. Az ajtó kinyílt és belépett a tanár úr. Az osztály felállt ezzel megadva a tiszteletet a tanár felé. Ahogy belépett egyből a tekintetemet kereste, amit sikeresen meg is talált. Szerintem, olyan volt az arcom, mint a paradicsom. Egyszerűen nem tudtam tovább a tekintetét követni. Elfordultam és próbáltam lenyugodni. Gratulálok Izuku! Mégis, hogy akarsz szerelmet vallani, ha a szemébe se tudsz nézni?
(Katsuki): Leülni!-utasított tanári szigorral az osztályt.
Pár perc elteltével a tanár úr nézett az osztályra és gondolkozott, hogy még is ki menjen ki a táblára megoldani a a másodfokú egyenletet, ami a táblára írt fel. 1 perc elteltével ki mondta.
(Katsuki): Legyen Midoriya Izuku!-mondta nagy mosollyal az arcán. Ki mentem a tábla elé és megfogtam a krétát, de nem mozdultam mivel nem tudtam megoldani.
(Katsuki): Na mi lesz? Végre elkezded megoldani?
(Midoriya): N-nem t-tudom megoldani.-mondtam összehúzott szemmel. Nem mertem megfordulni. Azt vártam mikor fogja leordítani a fejem, hiszen már lassan egy hete, hogy a másodfokú egyenletet tanuljuk. Azt érzem, hogy valaki megfogta a kezem és együtt írtuk az egyenlet megoldó képletét.
(Katsuki):Tessék! Legközelebb egyedül kell felirnod. Rendben?
(Midoriya): R-rendben!-mondtam vörös fejjel, majd a helyemre siettem.
Az órák véget értek és siettem a könyvtárban. A többiek már haza mentek. Oda értem a könyvtárban és már ott volt Katsuki tanár úr.
(Katsuki): Időbe értél ide. Ez már nálam egy piros pont.-mondta kacsintva én pedig azon voltam, hogy össze ne essek.-Gyere ülj le mellém!-paskolta meg mellette a széket. Oda mentem és leültem mellé. Ezzel elkezdődött a korrepetálásom.

1 óra múlva...

(Katsuki): Látom most már érted a másodfokú egyenletet.-mondta miközben megsimogatta a hajam.
(Könyvtáros nő): Figyelj Katsuki! Nekem most mennem kell. Rád bízhatom a könyvtárat?
(Katsuki): Persze! Add csak ide a kulcsot, majd én bezárok.
(Könyvtáros nő): Rendben! Köszönöm! A kulcsot a tanáriba rakd le! Sziasztok! További jó tanulást!
(Katsuki): Rendben! Köszönjük! Szia!-mondta nagy mosollyal.
(Midoriya): Köszönjük! Viszlát!-mondtam én is mosolyogva.
(Katsuki): Folytassuk!
(Midoriya): Rendben!

Még 1 óra után..

(Katsuki): Rendben mára ennyi! Holnap folytassuk!-csukta be a könyvét.
(Midoriya): Ka-Katsuki!
(Katsuki): Hmmm?-nézett rám. Megfogtam Katsuki állát és ezzel magamhoz húztam végül megcsókóltam. Miután a levegő hiány miatt abba hagytuk és eltávolodtam tőle. Az arcára volt írva, hogy ez mégis mi a franc volt!? Pár másodperc után is ugyan olyan meglepett és kikerekedett szemmel nézett rám.
(Midoriya): N-ne ha-haragudj! Inkább felejtsd el!-megfogtam a táskám és elszaladtam. Hazáig meg se álltam. MI A FRANC? HOGYAN TÁMADHATTAM LE CSAK ÍGY A TANÁROMAT?

Ez eléggé hosszúra sikeredett. A képért pedig elnézést kérek! Nem találtam jobb képet. Sajnos nem találtam olyat, ahol Midoriya megfogja Katsuki állát és úgy csókólja meg. A legtőbb kép inkább olyan, hogy Katsuki csókolja meg Midoriyát. Ezen a héten hozom a következő fejezetet. Addig is szép napot mindenkinek! :)