~Vámpírba esve~

~Csókok és kések?~

(- Valóban? - nézett)

Másnap reggel a lány mosdóban beszéltem Laurennel az álomról.

- Szóval megcsókolt engem..- fejeztem be

- Az álmodban? - kérdezett vissza

- Az álmomban..- ismételtem

- Hát ez csak egy dolgot jelenthet..- sóhajtott

- Na! Ne kezd megint! - nevettem

- Nyugalom. Az álmokban általában olyan személyekkel találkozol akiket ismersz. Igen őt ismered, de akár az is lehet hogy ennek az álomnak több jelentése is van. Lehet hogy beleszerettél csak még nem tudsz róla. - okoskodott

- Mit beszélsz? Persze. - vakartam tarkómat - Nem vagyok szerelmes..- puffogtam

- Hát jó, én csak szóltam. Ne hozzám gyere majd ha nem tudsz mit kezdeni mert őrületbe kerget majd a szerelem. - mondta majd elsétált nevetgélve

Még mit nem? Én és Martinus? Csak barátok vagyunk, nem több mint barátság. Lehetséges talán hogy pont az én barátnőmet őríti a szerelem és azért nem volt képes soha másról beszélni. Elmerültem e gondolataimba, akkor tértem vissza amikor barátnőm egy pillanat erejéig visszafutott hozzám.

- Milyen csók volt? - láttam megint perverz mosolyt arcán - Sima? Nyelves?

- Nem tudom..- próbáltam visszaemlékezni - Talán nyelves volt..nem tudom!

- Juj! - vihogott

Nem tudom hogy miért erre gondolt a drága barátnőm mert ugyanis én nem voltam szerelmes egy szinte majdnem idegen fiúba holmi álom miatt. Szó sincs róla! Úgy döntöttem leszarom a témát és inkább koncentrálok a tanulásra. Beléptem a terembe majdnem mindenki ott volt már. Nagy volt bent a zaj ami már megszokott dolog itt nálunk, ahogy az is hogy amikor belép a tanár akkor se maradnak csöndbe. Ez ezen az csodás napon sem volt másképp. Rakott szoknyájában és fekete lakk topánkájában tipegett be Russel tanárnő és boldogan kinyitotta az osztály ablakát.

- Milyen napos időnk van ma! Mostanság nem volt ilyen igaz gyerekek? - nézett körbe boldogan

Páran mondták hogy igen a többiek meg leszarták.

- Kik hiányoznak ma? - kocogtatott állán elgondolkodóan majd jól megnézte a padokat

- A Gunnarsenek - szólalt meg egy srác hátulról

- Jaj! Igen.. köszönöm a segítséget Shayne. - bólintott - Mostanában szétszórt vagyok egy csöppet. - sóhajtott fel kissé fáradtan

- Nincs mit tanárnő! - szólt hátulról Shayne

- Szóval, valaki esetleg tud valamit róluk? Miért hiányoznak? - kérdezte a tanárnő

- Nem! - mondtuk páran egyszerre

Kicsit furcsa volt nem jöttek iskolába pont ezen a szép napon de biztos volt rá okuk. Másnap sem jöttek iskolába, és az azt követőn sem. Kezdtem úgy érezni hogy valami baj lehet. Este épp olvasgattam a szobámban az asztalomnál ülve mikor kopogásra kaptam fel fejem. Martinus az velem szembe lévő ablakon kopogtatott. Nem bírtam felfogni hogy hogyan mászott fel odáig de be kellett engednem mert láthatóan bőrig ázott szegény.

- Nyisd már ki! - hallottam halk hangját

Azonnal kinyitottam az ablakot majd beugrott rajta. Pulcsija csurom víz volt, haja csutakos, szaga akár az ázott kutyának.

- Csurom víz vagy..- néztem rá

- Észrevettem. - forgatta szemeit

Táskáját lerántotta válláról majd ledobta magáról pulóverét is. Kifacsarta a vizet belőle majd ledobta.

- Mégis hogyan jutottál fel ide? - értetlenül néztem rá

- Hát.. azért van itt valami..- mutatott karjaira

- Na igen..- röhögtem - De miért nem az ajtón..? -

- Zárva volt

- Értem..

Felsóhajtott majd lassan közeledni kezdtem felé. Ijedten nézett rám.

- Várj nyugi..- nyultam a pólójához

- Mi..mit? - pislogott

- Le kell venned hiszen csurom víz - fogtam meg a pólója alját majd lassan húzni kezdtem pólóját, felnéztem szemeibe majd nyitott ajkaira pillantottam

Légzése gyorsult közben kezei a derekamra csúsztak. Kitúrtam vizes haját szemeiből hogy láthassam, Fejét lassú mozdulatokkal közelebb tolta az enyémhez majd ezt én is viszonyoztam. Fogalmam sem volt hogy mi lesz csak elöntött a vágy hogy megcsókoljam. Lassan ajkára pusziltam mire ő kijjebb nyitotta száját és megismételte azt. Egy pillanat erejéig pislogtunk majd mély lélegzetet vettem és újból ajkainak estem, gondolaltaim kavarogtak, úgy éreztem el kéne húzódjak mikor hirtelen éreztem hogy ő már nyitott szájjal csókol. Közben már lehúztam róla pólóját mikor eltávolodtunk egymástól. Szerintem mindkettőnk arca ugyanakkora ijedtséget fejezett ki.

- Szomjazom rád! - nyalta meg fogait

Halkan nyögött egyett majd már megint újból karjaiban találtam magam. Ajakmba haraptam és nem bírtam megállni hogy ne csókoljam újra, így kissé félénken, lassan kezdtem csókolni. Tartotta a tempót velem, teljesen tökéletes volt. Hátul végigsimítottam hátát hideg volt akár a jég.. mire ő már nyitott szájjal csókolt újra. Nyelvemet érintettem az övéhez és már áttértünk erre. A levegőt hiányolta ezért mély lélegzetet vett és eltávolodott. Egy darabig csak szótlanul állt majd dadogni kezdett.

- Ööh..fi..figyelj..Nem szabadna ezt..- dadogott

- Mit?..- ijedtem meg

- Nem kéne hogy ennyire jóba lennünk. - suttogta úgy hogy szemembe sem nézett

- Tessék?

- Hát..ez így nem..- mutogatott ránk

- Szólhattál volna előbb is! - hitetlenkedtem

- Akkor is ez így nem fog menni..- emelte fel hangját de tekintete kissé csalódottnak tűnt

Hátrébb léptem vizes pólójával a kezemben majd a felsőtestén akadt tekintetem. Kockás hasa volt de nem izompacsirta, kezei erősnek tűntek.

- Ööh..nekem muszáj lenne mennem, megígértem anyámnak hogy 21:00 - re hazaérek..- dadogott majd kivette a pólóját kezemből és felkapta magára és a táskáját felkapta vállára majd távozott az ablakon

- Várj..itt hagytad a..- emeltem fel a pulóvert a padlóról

Zavartan dobtam le magam ágyamra a pulcsijával kezemben. Megtapogattam és valami keményet éreztem a zsebében. „Én hülye csak nem fogok turkálni egy fiú pulcsijának a zsebében" gondoltam de azért csak belenyúltam.

- Ahh..- vágta meg valami ujjamat, azonnal kirántottam és ujjam kissé vérzett

Értetlenül pislogtam.

- Mi? - vettem ki a zsebből egy kiskést - Egy kés! - rémülten hajítottam el - Mégis minek Martinusnak kés?

Felvettem a kést a padlóról és leültem vele az asztalomhoz. Tekintetem arra a rajzra tévedt amit Martinus jól megnézett. Amin egy furcsa alak ül és a kését élezi épp. Kis idő elteltével rádöbbentem hogy a kés amit lerajzoltam pontosan ugyanolyan mint Martinus kése.

- Dehát ez mégis hogyan? - rémültem meg

Gyorsan visszaraktam a kést a pulóver zsebébe és eldugtam a szekrényem legmélyében. Próbáltam elfeledni a dolgot hátha csak holmi egybeesés de nem jártam sikerrel. Egész éjjel azon a vad csókolózáson Martinus és köztem és a késes dolgon járt az eszem. Ezen az éjszakán álmodtam másodszor Martinus Gunnarsennel.