~Vámpírba esve~

~A szekrény titka~

(- Hűha..hát ez..- fagyott le)

- Próbálunk velük békében megélni, együtt élni, de valami mindig történt..- nyeltem - Borzalmas dolgok - suttogtam

- Szóval ellenségek vagytok? - kérdezett vissza

- Nem mondanám hogy ellenségek de ez a két faj sosem jött ki jól egymással mióta az eszemet tudom, sőt még azelőtt sem, de azt hozzá kell tennem hogy akkoriban sokkal rosszabb volt köztünk minden. Lassan de haladunk előre.

- Akkor mi legyen Alexal? - nézett ránk

- Először is fel kéne ébrednie - mondta Marcus

Bólintottam

- Felébredt! Srácok! - kiabált Lauren

- Már ébren van, hallottátok Laurent..- intett Marcus az ajtó felé

- De egy biztos, nem maradhat..hisz anyáék..- itt megálltam - Tényleg! Anyáék! - jöttem rá hogy talán sietni kéne

- Menjünk már! - kiabált Marcus

- Nyugi srácok - futott utánunk

- Még nem vagyunk kész - torpantam meg a nappaliban

- A szobádba kéne rendet rakni főnök - bökött vállba Marcus

- Igen az még kimaradt..- bólintottam - Ti addig foglalkozzatok vele! - mutattam a csávóra

- Igen! Uram! - húzta ki magát a kedves testvérem

- Fogd be! - csaptam be a szobám ajtaját

Hát annyira nem volt vészes a szobám látványa mint a nappalié. De a törött lámpa, hogy is történt?

- Basszus! - fogtam a fejem

Kirohantam a porszívóért. Elvégeztem a munkám, mindent végignéztem.

- Vajon anyám észreveszi a lámpát? - néztem a lámpa helyét hogy nagyon feltűnő e

- Martinus! - kiabáltak nekem

Kimentem hozzájuk.

- Mi a helyzet? - kérdeztem

Marcus intett hogy jöjjek közelebb.

- Hát ez az egész úgy történt hogy bevágtam a..- elcsitítottam Alexet

- Tudok mindent! - ragadtam meg karját és egészen a szobámig húztam magam után

Szemébe néztem.

- Figyelj, te tudod én mi vagyok, én tudom te mi vagy, nem lehetsz itt! - ragadtam meg két vállát

Csak nézett rám tétlenül.

- Mindjárt hazaérnek a szüleim! Nem láthatnak meg egy..farkast itt! Menj haza! Vége a bulinak ennyi! - mutattam az ajtóra

Telefonom csörgése törte meg beszédem.

- Basszus! - szentségeltem - Biztosan anyáék lesznek - sóhajtottam

Fel vettem a telefont.

- Fiam, mindjárt hazaérünk! - mondta apám a telefonba

- Ööh..rendben..rendben! - dadogtam

- Van ott valaki nálad? Ugye véletlenül se rendeztetek bulit? - halotta meg apám Alexet ahogy Marcussal beszél

- Nem! Nem! Dehogy! Csak Marcus az! - hazudtam

- Rendben fiam! Jövünk! - tette le