(Ezen az éjszakán álmodtam másodszor Martinus Gunnarsennel.)
Másnap reggel szép időre ébredtem. Leballagtam a lépcsőn és anyámat köszöntöttem.
- Szia anyu! - pusziltam meg
- Szia kicsim, kérsz reggelit? - tett elém egy tányér rántottát
- Nem vagyok éhes..- sóhajtottam
- De egyél egy kicsit legalább! Már túlságosan sovány leszel. - simizte meg fejem
- Jól van..- suttogtam majd egy falat rántottát szúrtam a villára
Elfogyasztottam a reggelit majd felkaptam a szettem és már mentem is a suliba. A parkoló már tele volt emberekkel, mindenhol nyüzsögtek. Átvágtam a iskola bejárata előtti nagy tömegen majd bejutottam a folyosóra ahol a szerények voltak. Kinyitottam az enyém és kivettem a könyveim az első órára. Még pár perc volt az óra kezdődéséig, így még beértem a terembe. Sokan voltak már és mind engem bámultak amit nem különösebben értettem. A tanárnő átültetett valami csávó mellé aki számomra idegen volt. Teljesen rokker stílusa volt a srácnak, ruhadarabjai nagyrészt fekete színben pompáztak. Nadrágja egy szakadt farmer volt és egy fekete fehér csíkos pulóvert viselt amire egy Meallica - s pólót vett fel, haja fekete és kissé csapzott volt. Kedvesen hozzám szólt..
- Szia Alex vagyok! - mosolyodott el
Egy ideig pislogtam rá majd félénken megszólaltam.
- Én Kimberly, vagyis Kim vagyok..- jöttem kissé zavarba mert valahogy sosem bírom rendesen elmondani a nevem
- Hát Kim, örülök a találkozásnak. - fogott meg egy ceruzát majd egy füzetet kinyitott és rajzolni kezdett
- Én is.
Majdnem egész órán rajzolt abba a füzetébe amég észre nem vette a tanár az óra vége felé.
- Nos akkor Alex, mi a második kérdésre a válasz? - nézett rá gonoszul a tanár mert tudta hogy egyáltalán nem figyel
- Öhm.. tessék? - kapta fel fejét
- Már megint nem figyel? - sóhajtott a tanár - Kérem a füzetet! - nyújtotta kezét
Ahogy ezt kimondta odapillantottam a füzetre. Vámpírokat ábrázolt a rajza. Fekete fehérben rajzolta meg az egészet, mintha én rajzoltam volna, csak ámultam. Arra eszméltem fel hogy a tanárnő elvette a füzetet. Alex sóhajtva ült le.
- Már megint rájött..- kapargatta fekete körömlakkot körmén
- Szóval te is mindig rajzolsz..- kuncogtam halkan
Felkapta fejét.
- Miért te is? - nevetett fel halkan
- Igen..- mondtam szégyellősen
- Mit szoktál?
- Hát..ez ciki de..- dadogtam
- Biztos nem az - biztatott
- Hát Vámpír..Vámpírosakat..- böktem ki
- Akkor biztos hallottál már a..- hajolt közelebb - Legendákról! - súgta fülembe
- Legendák? - néztem kérdőn
- Szóval nem. - húzta közelebb székét enyémhez - Ha akarod mesélhetek róluk. - suttogta
- Hát oké..- bólintottam
- Még apámtól hallottam róluk..
- Kikről? - lepődtem meg
- A sápadtakról! - húzta össze szemeit
- Sápadtak? - néztem szemeibe furán
- Másnéven vámpírok..
- De hát..- kezdtem bele de félbeszakított
- Tudom azt mondanád nem léteznek vámpírok. Hogy kihaltak, ha valaha is léteztek, de tévedsz! Igenis léteznek..- nyelt egyet majd hajába túrt
- Honnan tudhatom hogy..? - kezdtem bele kérdésembe de újra nem hagyta hogy elmondjam
- Hogy egy vámpírral állsz kapcsolatban? - kérdezte
- Igen - bólintottam
- A bőrük fehér és jéghideg akár a hó..- simította végig kezem amitől a hideg rázott ki
- És még? - izgultam
- A naptól szemük vöröses árnyalatúvá válik. - mutatott szemére
A tanárra pillantottam aki szerencsére nem figyelt még fel arra hogy fogalmam sincs mi történik az órán
- Erősek és gyorsak, olyan dolgokat képesek amire a halandók nem..
- Például?
- Felmásznak gyorsan bárhová. - suttogta
- Azta..- ámultam
- Ilyenkor azt hiszed hogy mindez szép és jó, de nem. Innen akár bármelyikünk lehet egy ilyen vérszomjas..dög..- nézett körbe
Nyeltem egyet és körbenéztem mert kezdett megijeszteni.
- De akár a tulajdonságaiból is rájöhetsz hogy egy vámpírral állsz kapcsolatban. - mosolyodott el huncutul
- Valóban? - érdeklődtem
- Egy vámpír mindig azt akarja hogy ne legyen vele hosszadalmas vagy túl jó kapcsolatod..- súgta fülembe és ahogy ezt kimondta eszembe jutott amit Martinus mondott amikor csókolóztunk
- Miért?
- Azért mert nem bíznak meg annyira az emberekben, félnek hogy leleplezik őket és akkor az egész világ rájuk fog vadászni..- mondta kísértetiesen
Lélegzetelállító volt ahogy levezette ezt az egészet. Bárkit meg lehetne ezzel rémiszteni.
- Ennyi! - csapta össze tenyereit amitől megijedtem - Megijesztettelek mi? - kacagott
ESTÁS LEYENDO
~Vámpírba esve~
Vampiros- Félsz..? - szólalt meg halkan - Nem..- haraptam ajkamba Egy gyors mozdulattal az egyik közelebb lévő sziklának lökött, szemeimet összeszorítottam eközben, mire kinyíltak Martinussal találtam szembe magam. Tenyereit derekamon éreztem ebben a pillan...