~Vámpírba esve~

~Legendák~

(Ezen az éjszakán álmodtam másodszor Martinus Gunnarsennel.)

Másnap reggel szép időre ébredtem. Leballagtam a lépcsőn és anyámat köszöntöttem.

- Szia anyu! - pusziltam meg

- Szia kicsim, kérsz reggelit? - tett elém egy tányér rántottát

- Nem vagyok éhes..- sóhajtottam

- De egyél egy kicsit legalább! Már túlságosan sovány leszel. - simizte meg fejem

- Jól van..- suttogtam majd egy falat rántottát szúrtam a villára

Elfogyasztottam a reggelit majd felkaptam a szettem és már mentem is a suliba. A parkoló már tele volt emberekkel, mindenhol nyüzsögtek. Átvágtam a iskola bejárata előtti nagy tömegen majd bejutottam a folyosóra ahol a szerények voltak. Kinyitottam az enyém és kivettem a könyveim az első órára. Még pár perc volt az óra kezdődéséig, így még beértem a terembe. Sokan voltak már és mind engem bámultak amit nem különösebben értettem. A tanárnő átültetett valami csávó mellé aki számomra idegen volt. Teljesen rokker stílusa volt a srácnak, ruhadarabjai nagyrészt fekete színben pompáztak. Nadrágja egy szakadt farmer volt és egy fekete fehér csíkos pulóvert viselt amire egy Meallica - s pólót vett fel, haja fekete és kissé csapzott volt. Kedvesen hozzám szólt..

- Szia Alex vagyok! - mosolyodott el

Egy ideig pislogtam rá majd félénken megszólaltam.

- Én Kimberly, vagyis Kim vagyok..- jöttem kissé zavarba mert valahogy sosem bírom rendesen elmondani a nevem

- Hát Kim, örülök a találkozásnak. - fogott  meg egy ceruzát majd egy füzetet kinyitott és rajzolni kezdett

- Én is.

Majdnem egész órán rajzolt abba a füzetébe amég észre nem vette a tanár az óra vége felé.

- Nos akkor Alex, mi a második kérdésre a válasz? - nézett rá gonoszul a tanár mert tudta hogy egyáltalán nem figyel

- Öhm.. tessék? - kapta fel fejét

- Már megint nem figyel? - sóhajtott a tanár - Kérem a füzetet! - nyújtotta kezét

Ahogy ezt kimondta odapillantottam a füzetre. Vámpírokat ábrázolt a rajza. Fekete fehérben rajzolta meg az egészet, mintha én rajzoltam volna, csak ámultam. Arra eszméltem fel hogy a tanárnő elvette a füzetet. Alex sóhajtva ült le.

- Már megint rájött..- kapargatta fekete körömlakkot körmén

- Szóval te is mindig rajzolsz..- kuncogtam halkan

Felkapta fejét.

- Miért te is? - nevetett fel halkan

- Igen..- mondtam szégyellősen

- Mit szoktál?

- Hát..ez ciki de..- dadogtam

- Biztos nem az - biztatott

- Hát Vámpír..Vámpírosakat..- böktem ki

- Akkor biztos hallottál már a..- hajolt közelebb - Legendákról! - súgta fülembe

- Legendák? - néztem kérdőn

- Szóval nem. - húzta közelebb székét enyémhez - Ha akarod mesélhetek róluk. - suttogta

- Hát oké..- bólintottam

- Még apámtól hallottam róluk..

- Kikről? - lepődtem meg

- A sápadtakról! - húzta össze szemeit

- Sápadtak? - néztem szemeibe furán

- Másnéven vámpírok..

- De hát..- kezdtem bele de félbeszakított

- Tudom azt mondanád nem léteznek vámpírok. Hogy kihaltak, ha valaha is léteztek, de tévedsz! Igenis léteznek..- nyelt egyet majd hajába túrt

- Honnan tudhatom hogy..? - kezdtem bele kérdésembe de újra nem hagyta hogy elmondjam

- Hogy egy vámpírral állsz kapcsolatban? - kérdezte

- Igen - bólintottam

- A bőrük fehér és jéghideg akár a hó..-  simította végig kezem amitől a hideg rázott ki

- És még? - izgultam

- A naptól szemük vöröses árnyalatúvá válik. - mutatott szemére

A tanárra pillantottam aki szerencsére nem figyelt még fel arra hogy fogalmam sincs mi történik az órán

- Erősek és gyorsak, olyan dolgokat képesek amire a halandók nem..

- Például?

- Felmásznak gyorsan bárhová. - suttogta

- Azta..- ámultam

- Ilyenkor azt hiszed hogy mindez szép és jó, de nem. Innen akár bármelyikünk lehet egy ilyen vérszomjas..dög..- nézett körbe

Nyeltem egyet és körbenéztem mert kezdett megijeszteni.

- De akár a tulajdonságaiból is rájöhetsz hogy egy vámpírral állsz kapcsolatban. - mosolyodott el huncutul

- Valóban? - érdeklődtem

- Egy vámpír mindig azt akarja hogy ne legyen vele hosszadalmas vagy túl jó kapcsolatod..- súgta fülembe és ahogy ezt kimondta eszembe jutott amit Martinus mondott amikor csókolóztunk

- Miért?

- Azért mert nem bíznak meg annyira az emberekben, félnek hogy leleplezik őket és akkor az egész világ rájuk fog vadászni..- mondta kísértetiesen

Lélegzetelállító volt ahogy levezette ezt az egészet. Bárkit meg lehetne ezzel rémiszteni.

- Ennyi! - csapta össze tenyereit amitől megijedtem - Megijesztettelek mi? - kacagott