~Vámpírba esve~

~Vajon mégis?~

(- Faszt! - röhögtem)

•Kimberly szemszöge•

Már egy ideje vártunk Martinusra mikor megjelent az ajtóban, orrában két kissé véres zsebkendő mutatkozott. Mellette Marcust véltem felfedezni aki kitolta az ajtón majd bevágta azt.

- Elbasztam..- szorította össze szemeit

- Megtartja a bulit? - kérdeztem

- Ja..- nyögött

- Mi lelte az orrodat édes? - simítottam arcát óvatosan

- Nekiestem az ajtónak..- ahogy ezt kimondta az én arcomon és Lauren arcán ugyanaz a ijedt fintor jelent meg - Arccal..- tette hozzá

- Jézus! - öleltem szorosan magamhoz és fejem mellkasába fúrtam

Martinus gyengéden simizte fejemet.

- Aranyos vagy - puszilt hajamba

Felnéztem szemeibe.

- Most mit tegyünk? - kérdeztem

- Hát semmiképpen ne menjünk a buliba! - jegyezte meg Martinus

- Ahj nemár! - puffogott Lauren

Mérges pillantást vetettünk rá mindketten.

- Akarom mondani..igaz..- terült el egy erőltetett mosoly arcán

- Szerintem mindenki menjen haza aztán majd teszünk valamit csak mindenki agyaljon! - javasolta Martinus

- Nekem nyolc! - legyintett Lauren

- Nekem is - bólintottam

- Ja de én itt lakom..- jött rá Martinus

Kuncogtam egyet.

- Te butus! - túrtam hajába - Akkor gyere át hozzám, együtt majd könnyebben kitalálunk valamit, oké édes? - pusziltam puha arcára

- Jó ötlet! - bólintott

Miután hazavittük Laurent, az én otthonom felé vettük az irányt. Hamar odaértünk. Se apám, se anyám nem volt otthon, azt hiszem pont Lauren szüleivel mentek moziba de mindegy is. Beléptünk a házba nagy csönd volt szóval innen is meg tudtuk állapítani hogy senki nincs otthon.

- Nincsenek otthon a szüleim szóval.. nincs semmi baj - nevettem

- Igen, igen..- kacsintott - Ha megtudnák hogy van egy többszáz éves pasid! - poénkodott

- Te huncut! - pusziltam orrára

Elvörösödött majd elindult fel a szobámba.

- Nem adtam engedélyt! - ragadtam meg karját és azzal a rántással szembe fordult velem

Elmosolyodva a szemeimbe nézett.

- Kell? - kezdett el futni a lépcsőforduló felé nevetve

- Ne játszadozz velem Gunnarsen! - futottam utána mikor hirtelen szembe fordult velem és megfogta két kezem, olyan hirtelen történt hogy ráestem a fiúra

Felnyögött mikor alattam találta magát. Ágyékára ültem lassan és simizni kezdtem mellkasát.

- Felizgatsz..- harapott alsó ajkába

- Valóban? - kuncogtam

Smárolni kezdtünk. Már egy ideje smároltunk mikor halkan megszólalt..

- Most itt fogunk a lépcsőn izélni? - nézett rám huncutul