~Olyan mint a többi srác~

136 3 3
                                    

(De azért bejött hát remek, mi?)

Vettem egy mély lélegzetet.

- Hol vannak a ruhák? - nézett körbe

Ahogy én eljátszottam hogy körbenézek és nem tudom, észrevettem a melltartót az ágyamon, ami ki másé lehetett mint Kimé?

Odamentem hogy gyorsan a lepedő alá dugjam vagy valami, de anyám figyelt.

- Mit ügyeskedsz ott? - jött oda

- Oh csak..- tettem be a párna alá

- Csak nem a ruháid dugdosod előlem Martinus Gunnarsen?

Baj van, a teljes nevemen szólított, meg fog ölni.

--------------------------------------------------------------

- Nem!

- Akkor?

- Semmi!

- Ne szórakozz velem! - kezdett már haragudni fura viselkedésemért

- Én? Én nem..- folytattam volna mentegetőzésemet de benyult a párnám alá

Szisszentem egyet és összeszorított szemmel vártam a lecseszést.

- Ez..? - nézte melltartót felém lógatva

- Ööh..nem tudom..- vontam meg vállam

- Itt nem korrepetálás volt az este azt hiszem..- nézett rám halvány mosollyal

- Hát..nos..- vakartam tarkóm

- Ki volt nálad? - kérdezte

- Anyaaa..- forgattam szemeim

- De na..ki az? - kíváncsiskodott

- Nem..baj? - furcsálltam

- Figyelj fiam, az égvilágon semmi bajom nincs ezzel! Tudtam hogy emiatt viselkedsz furán..elég idős vagy és ehhez amúgy sincs semmi közöm szóval - tette le a melltartót és elmosolyodott

Folyt az izzadság a homlokomról majd elvörösödtem. Anyám a szekrényem felé tartott. Épp ki akarta volna nyitni.

- Jobb ha ezt nem teszed meg! - szóltam de addigra nyitva volt

- Tudtam! - mondta

- Sajnálom! - vágtam rá

Most lebuktam!

- Késő! - mondta anyám

- Tudom hogy nem szabadott volna, de nem miattam történt! - mentegetőztem kicsit

- Hogy képzelted hogy ide behányhatod a szennyest?! - mérgelődött a kupac ruhát elém téve

- Szennyest? - lepődtem meg

- Igen azt! - tette csípőjére két kezét

- Ööh..ja igen a szennyes, hát..- ébredtem rá

Azt hittem lebuktunk!

Alexra néztem akinek a lába és a feje kilátszódott a ruháim közül.

Csöndet mutattam neki. Kissé félve bólintott.

- Hahó? - nézett rám anya

- Ja, ööh..- vakartam tarkóm - Berakom a mosógépbe - kaptam fel őket és becsuktam a szekrényt

- Azért! - fonta össze karjait anyám

Gyorsan megindultam hogy betegyem őket a mosásba.

- Megúsztam..- suttogtam miközben beindult a mosás

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Feb 23, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

~Vámpírba esve~Where stories live. Discover now