~Vámpírba esve~

~Még~

(Csak a hihetetlenül gyors lélegzetemet hallottam.)

- Félsz..? - szólalt meg halkan

- Nem..- haraptam ajkamba

Egy gyors mozdulattal az egyik közelebb lévő sziklának lökött, szemeimet összeszorítottam eközben, mire kinyíltak Martinussal találtam szembe magam. Tenyereit derekamon éreztem ebben a pillanatban.

- És most..? - kezdte lassú mozdulatokkal csókolni nyakamat

Halkan felnyögtem ahogy éreztem forró ajkai lassú mozgását nyakamon.

- Mah..Mahtinus..- próbáltam kinyögni nevét

- Igen..? - haladt feljebb egészen ajkaimig

- Kérlek..- toltam el lassan

- Látod félsz tőlem - terült el arcán huncut mosoly

- Nem csak..- dadogtam vörösödve

- Csak? - ugrott fel az egyik ágra egy szempillantás alatt

- Öh..- néztem rá ijedten

- Ilyet is tudok látod? - nagyzolt

- Bámulatos..- ámultam

- Bámulatos? - nézett rám szánalmasan - Ez egy gyilkos képessége Kim! - ugrott le

Értetlenül néztem. Hirtelen eltűnt, körbenéztem de sehol nem láttam magam körül.

- Na hol vagyok? - hallottam halkabban hangját messzebbről vízhangzani

- Öh..hol? - kérdeztem vissza miközben a fák között kerestem

- Találj meg..- suttogta

- Ne játszadozz velem te - kuncogtam majd rábukkantam az erdő szélén

Napon szeme pirosasan csillogott közben lassú mozdulatokkal túrta haját.

Ajkaim nyitva maradtak ahogy ezt néztem majd hirtelen előttem termett egy pillanat alatt.

- E..ez..- nem hagyta hogy elmondjam mert tátott számat becsukta ujjával

- Tudom mit akarsz mondani..- suttogta - Hogy ez..csodálatos vagy hogy bámulatos, de tévedsz - nyelt - Én egy gyilkos vagyok..- szorította össze szemeit

- Mit..értesz ez alatt? - dadogtam

Sóhajtott egy nagyot.

- Mi nekünk az a legnagyobb dolog az életben ha emberi vért ízlelhetünk, de ezt nem tehetjük hiszen akkor levadásznak minket, így is el akarják kapni a fajtánkat..- ült fintor arcára

Szótlanul néztem őt.

- Igaz, túl sokat mondtam..- mondta komoly hangsúllyal

- Nem zavar..- suttogtam

- Nem zavar? Egyáltalán nem félsz hogy egy vámpírral állsz kapcsolatban?

- Nem.. tőled nem tudnék félni Martinus Gunnarsen - néztem szemeibe mélyen

Megszakította a szemkontaktust.

- Ez..ez csak a külsőm, mindenem vonzó számodra igaz? A hangom..- szólt lágy hangon - A hajam..- túrt bele - A testem..- gombolta ki ingjét lassan és kockás hasán akadt tekintetem

- Iga..- kezdtem bele ámulva de közbeszólt

- De ez csak körítés! - fogta fejét - Te..te más vagy számomra mint a többi ember - suttogta - Szó szerint szomjazom rád..- nyomott a fához

- Akkor most.. kiszívod a vérem? - nyeltem egyet

Halkan nevetni kezdett majd aranyos mosolyával arcán pillantott rám.

- Mi az? - kuncogtam kínosan

- Nem eszünk már embereket te! - csikizte meg orrom

Elvörösödtem.

- Aranyos ahogy vörösödsz. - simizte meg arcomat

- Te most bókolsz..? - jöttem zavarba

- Próbálok..- vakarta tarkóját

Nagy barna szemei teljesen találkoztak egyémmel, ebben a pillanatban a pillangók szabadultak el gyomromban és össze vissza repkedtek. Kezeit lassan derekamra csúsztatta, ebbe az érintésbe beleremegtem majd és magához húzott.

Ujjamat végighúztam alsó ajkán lassan, erre ő megszorította azt a kezem és ajkaimnak esett. Forró ajkai enyémet ölelték körbe, közben hajába túrtam mélyen. Elhajoltam levegőért..

Jézus Krisztus! Nem hittem volna de kibaszott jól csókol ez a srác!

- Még..- csókolta nyakamat

- Kapsz te még eleget! - toltam el és azzal a lendülettel vissza is rántott magához

- Csak még egy..kicsit..- puszilgatta ajkaim

- Egy kicsit..- suttogtam csók közben

- Egy icipi..- kezdett bele de már vadul csókolni kezdtem

Nyelvét érintette az enyémhez egy pillanat erejéig majd én ráharaptam.

- Aahh..- nyögött fel

Már a nyelveink is összhangban voltak közben magára húzott lábaimmal derekára kapaszkodtam és feljebb húzott. A pillanatot átélni olyan forró volt hogy nem tudom rendesen elmondani..

- Baba..- lihegte csókjaink közben

- Hm?..- simogattam ajkait enyémekkel

- Titokban kell..- suttogta majd közben csókolóztunk így nem bírt beszélni - Ezt tartani..- lihegte

- Érted bármit! - markoltam hátát közben

- Azért ne harapjátok le egymás nyelvét! - szólt egy ismerős hang

Lassan elszakadtunk egymás ajkaitól.. még utoljára megnyaltam ajkát majd félve néztünk oda, és ki állt ott?..

- Lauren?! - kiabáltuk egyszerre zavarodott mosollyal arcunkon

- Igen igen.. szinte az egészet láttam, kicsit furcsa nyögéseket hallottam és gondoltam megnézem mert elég szokatlanok az ilyen típusú..- köszörűlte meg torkát - Hangok az erdőben..- röhögött kínosan

- Oh persze..- fotgattam szemeim zavartan

- Nem! Nem! Tényleg.. ilyen.."Mmm" meg "Ahh"..- utánozta fintorral arcán - De most komolyan, ti halljátok hogy milyen lihegés meg nyögés hagyja el a szátokat? Szex közben milyen hangosak lesztek öcsém! - panaszolta

- Most sikerült teljesen kínos helyzetbe hoznod mindkettőnket, de ne zavartasd magad! - vörösödtem kínosan majd Martinusra néztem aki egyetértően bólintott

- Jól van na, de amúgy nagyon jók vagytok együtt ez tény - kacsintott Lauren - Ja és Martinus..ohm..- mutogatott szája széléhez

Martinus értetlenül a saját szája széléhez nyúlt majd a rúzsomat törölte le onnan. Arcán látszott hogy vette a lapot.

- Oh..- nézte rúzsos ujját majd rám pillantott huncutul és beletörölte ingjébe

- Na srácok nem zavarlak titeket mert készülődnöm kell a bulira! - intett Lauren majd távozni készült volna de megszólítottam

- Milyen buli? Ha kérdezhetem..- néztem rá kérdőn

- Nem hallottatok róla hogy Marcus ma este nagy bulit rendez? - furcsállt

- Nem..? - néztünk egymásra

Buli? És nem tudnak róla? Mégis mi lehet ez?..👀