~Vámpírba esve~

~Álom~

(- Ja igen..- húztam be a függönyt)

Mikor Martinus felfedezte a szobám minden zeg - zuggát, nekiláttunk a tanulásnak. Elhelyeztem egy második széket az asztalomnál, épphogy csak elfért még mellettem Martinus. Tanultunk egészen 21:00 óráig kb mikor már alig bírtam nyitva tartani szemeim, de Martinus még nagy gőzzel tanult. Látszódott az igyekezete.

- Héj Kim, ezt a feladatot hogya..? - nézett rám de én alig bírtam tartani fejemet és közben szemeim csukódtak le

- Ja..mi? - ráztam meg fejem

- Elfáradtál mi? - bökött válba könyökével

- Nem, én csak..- ásítottam - Hogy bírod még? - sóhajtottam

- Hát..nem vagyok álmos. - vonta meg vállát - De ahogy látom te eléggé az vagy, úgyhogy aludj egy jót oké? - állt fel

- Holnap is jössz? - néztem rá kimerülten

- Igen, ha nem probléma. - mosolygott

- Gyere csak nyugodtan.

- Aludj jól, holnap úgy is Szombat úgyhogy jó sok időnk lesz Matekozni! - kacsintott majd halkan kuncogott egyet és már bent sem volt

Fáradtan dőltem rá asztalomra.

- Hát ez a srác nem semmi. - nyögtem

Pár röpke perc múlva már ágyban is voltam. Gyorsan el is aludtam a erős fáradtságtól.

Másnap reggel későn keltem. Leballagtam a lépcsőn, mivel a szüleim még nem keltek fel csináltam magamnak pár pirítóst és megkentem vajjal. Kényelmesen elfogyasztottam majd felöltöztem. A hajamat kiengedtem és megfésűltem. Miután végeztem a reggeli rutinommal felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyba, bekapcsoltam a telefonom és láttam hogy jött egy üzenetem, Martinustól.

Beszéltünk pár sort. Azt vettem észre hogy Martinus tényleg nem nagyon bírja a tanulást, de mindegy kell egy kis lazítás úgyhogy igen, beleegyeztem. A napom nagyrésze unalmasan telt, egészen addig még meg nem hallottam hogy csengetnek. Rohantam az ajtóhoz és már nyitottam is ki.

- Szia - nézett végig rajtam Martinus

- Szia Martinus! - engedtem be az ajtón

Anyám észrevette Martinust.

- Ma is tanultok? - érdeklődött

- Ööh..- nem tudtam befejezni mert Martinus gyorsan közbeszólt

- Igen, igen ma is! - hazudott majd felsétáltunk a szobámba

Berohantunk a szobámba és az ajtónak dőltem.

- Köszi hogy hazudtál nekem, mert ha anyám megtudná hogy nem tanulok..- forgattam szemeim

- De nem fogja! - kacsintott

Lehuppant az ágyamra majd én is mellé feküdtem.

- Na és mit csinálunk? - néztem kíváncsian szemeibe

- Mit szólnál ha..- gondolkodott el - Csak sétálnánk egyet? Abból nem lehet semmi nagy dolog igaz? - vonta meg vállát

- Rendben, kell egy kis levegőt szívni. - suttogtam mikor széthúztam a függönyt - De borús az idő..- néztem ahogy szinte lóg az eső lába

- Nem baj az! - ragadta meg a kezem majd kirohant velem az udvarra

- Hátul arra van egy..- mutattam a ház mögötti erdő felé

- Egy erdő..- rohant velem oda

- Élvezed! - lihegtem mikor megálltunk az erdő mélyén

- Itt senki nem hall, senki nem lát..- jött közelebb

- Mit akarsz ezzel mondani? - pislogtam és ijedten hátrálni kezdtem

Csak hátráltam még egy nagy sziklát nem tapintottam magam mögött. Közben a tekintetem fürkészte.

- Ööh..Martinus? - nyeltem mikor a szemei pirosasan villantak fel

- Sssht! Csak ne sikíts...- csúsztatta kezeit derekamra és a nyakamra lehelt

A saját szívverésem hallottam, mikor ajka közeledett az enyémhez majd..

- KIM! KIIM! - kezdett ordítani

Becsuktam szemeim és mikor kinyitottam máshol találtam magam.

- Kim! Kim! Ébredj már! - rángatta valaki a vállam

Az asztalommal találtam magam szembe. Kómásan felemeltem a fejem róla.

- Mih? Mi történt? - néztem kómásan
Martinusra (?)

- Hallod bammeg, ennyit legközelebb ne igyál már! - röhögött

- Miről beszélsz?! Hisz te akartál lesmárolni! - néztem rá értetlenül

- Lesmárolni? Mi van? - húzta fel szemöldökét

- Hát..izé - dadogtam

- Sokat ittál és itt bealudtál nekem..- röhögött

- Mi? És mi van azzal a sétával az erdőben? Ott vetetted rám magad!

- Kisétáltunk az erdőbe, de aztán megjelent Marcus és nem is tudom hogyan de bulizni kezdtünk! - nevetett fel kínosan

Szóval csak álom volt az egész? Nem értettem mi volt ez.

- Jól vagy? - furcsált

- Nem tudom..- próbáltam feldolgozni a történteket - Szóval te azt mondod hogy mi ittunk és én bealudtam és csak álom volt?..- értetlenkedtem mert fogalmam sem volt mi történt

- Hát ja, de milyen álom? - vesztette el a fonalat - Álmodtál valamit vagy..? Azt álmodtad hogy lesmárollak vagy mi? - tágultak ki szemei

- Nem..nem fontos! - hazudtam - Mellesleg mennyi az idő? - ráztam meg fejem

- Mindjárt 22:00 lesz! - pillantott az órájára - Amúgy emlékszel valamire vagy teljesen kiütött a pia? - simította ki kissé nyálas hajamat arcomból

- Hát az rémlik hogy.. hoztál sört, és Marcus is itt volt nem? Ja és még emlékszem arra is hogy táncoltatok - emlékeztem vissza

- Aha..khm - bólintott kínosan - Majd ő is kiütötte magát. - csóválta fejét - Szegény..

- Hol van? - kerestem

- Már otthon..- sóhajtott

- Csak nem rosszullett? - ijedtem meg

- De..haza vitte apám. - mondta

- Aha értem..

- Már jól vagy Kim? - suttogta és simogatta kezeim

- Öööh..ja..- pirultam

- Khmm..akkor én is mennék! - állt fel zavartan

- Szia! Jobbulást Marcusnak! - mosolyodtam el

- Átadom! - dobta fel táskáját a vállára

Már épp kilépett volna mikor gyorsan visszajött hozzám.

- Ja és Kim, kösz ezt a..izé.. szép estét! - villantott egy őrítő féloldalas mosolyt rám

- Nincs mit, én is élveztem már amennyit ébren voltam..- dadogtam

- Szia..- suttogott

- Szia..- jöttem zavarba

Már el is tűnt szinte egy pillanaton belül, vagy az is lehet hogy csak megbabonázott a mosolyával.