(- Ja igen..- húztam be a függönyt)
Mikor Martinus felfedezte a szobám minden zeg - zuggát, nekiláttunk a tanulásnak. Elhelyeztem egy második széket az asztalomnál, épphogy csak elfért még mellettem Martinus. Tanultunk egészen 21:00 óráig kb mikor már alig bírtam nyitva tartani szemeim, de Martinus még nagy gőzzel tanult. Látszódott az igyekezete.
- Héj Kim, ezt a feladatot hogya..? - nézett rám de én alig bírtam tartani fejemet és közben szemeim csukódtak le
- Ja..mi? - ráztam meg fejem
- Elfáradtál mi? - bökött válba könyökével
- Nem, én csak..- ásítottam - Hogy bírod még? - sóhajtottam
- Hát..nem vagyok álmos. - vonta meg vállát - De ahogy látom te eléggé az vagy, úgyhogy aludj egy jót oké? - állt fel
- Holnap is jössz? - néztem rá kimerülten
- Igen, ha nem probléma. - mosolygott
- Gyere csak nyugodtan.
- Aludj jól, holnap úgy is Szombat úgyhogy jó sok időnk lesz Matekozni! - kacsintott majd halkan kuncogott egyet és már bent sem volt
Fáradtan dőltem rá asztalomra.
- Hát ez a srác nem semmi. - nyögtem
Pár röpke perc múlva már ágyban is voltam. Gyorsan el is aludtam a erős fáradtságtól.
Másnap reggel későn keltem. Leballagtam a lépcsőn, mivel a szüleim még nem keltek fel csináltam magamnak pár pirítóst és megkentem vajjal. Kényelmesen elfogyasztottam majd felöltöztem. A hajamat kiengedtem és megfésűltem. Miután végeztem a reggeli rutinommal felmentem a szobámba és ledobtam magam az ágyba, bekapcsoltam a telefonom és láttam hogy jött egy üzenetem, Martinustól.
Beszéltünk pár sort. Azt vettem észre hogy Martinus tényleg nem nagyon bírja a tanulást, de mindegy kell egy kis lazítás úgyhogy igen, beleegyeztem. A napom nagyrésze unalmasan telt, egészen addig még meg nem hallottam hogy csengetnek. Rohantam az ajtóhoz és már nyitottam is ki.
- Szia - nézett végig rajtam Martinus
- Szia Martinus! - engedtem be az ajtón
Anyám észrevette Martinust.
- Ma is tanultok? - érdeklődött
- Ööh..- nem tudtam befejezni mert Martinus gyorsan közbeszólt
- Igen, igen ma is! - hazudott majd felsétáltunk a szobámba
Berohantunk a szobámba és az ajtónak dőltem.
- Köszi hogy hazudtál nekem, mert ha anyám megtudná hogy nem tanulok..- forgattam szemeim
- De nem fogja! - kacsintott
Lehuppant az ágyamra majd én is mellé feküdtem.
- Na és mit csinálunk? - néztem kíváncsian szemeibe
- Mit szólnál ha..- gondolkodott el - Csak sétálnánk egyet? Abból nem lehet semmi nagy dolog igaz? - vonta meg vállát
- Rendben, kell egy kis levegőt szívni. - suttogtam mikor széthúztam a függönyt - De borús az idő..- néztem ahogy szinte lóg az eső lába
- Nem baj az! - ragadta meg a kezem majd kirohant velem az udvarra
- Hátul arra van egy..- mutattam a ház mögötti erdő felé
- Egy erdő..- rohant velem oda
- Élvezed! - lihegtem mikor megálltunk az erdő mélyén
- Itt senki nem hall, senki nem lát..- jött közelebb
- Mit akarsz ezzel mondani? - pislogtam és ijedten hátrálni kezdtem
Csak hátráltam még egy nagy sziklát nem tapintottam magam mögött. Közben a tekintetem fürkészte.
- Ööh..Martinus? - nyeltem mikor a szemei pirosasan villantak fel
- Sssht! Csak ne sikíts...- csúsztatta kezeit derekamra és a nyakamra lehelt
A saját szívverésem hallottam, mikor ajka közeledett az enyémhez majd..
- KIM! KIIM! - kezdett ordítani
Becsuktam szemeim és mikor kinyitottam máshol találtam magam.
- Kim! Kim! Ébredj már! - rángatta valaki a vállam
Az asztalommal találtam magam szembe. Kómásan felemeltem a fejem róla.
- Mih? Mi történt? - néztem kómásan
Martinusra (?)- Hallod bammeg, ennyit legközelebb ne igyál már! - röhögött
- Miről beszélsz?! Hisz te akartál lesmárolni! - néztem rá értetlenül
- Lesmárolni? Mi van? - húzta fel szemöldökét
- Hát..izé - dadogtam
- Sokat ittál és itt bealudtál nekem..- röhögött
- Mi? És mi van azzal a sétával az erdőben? Ott vetetted rám magad!
- Kisétáltunk az erdőbe, de aztán megjelent Marcus és nem is tudom hogyan de bulizni kezdtünk! - nevetett fel kínosan
Szóval csak álom volt az egész? Nem értettem mi volt ez.
- Jól vagy? - furcsált
- Nem tudom..- próbáltam feldolgozni a történteket - Szóval te azt mondod hogy mi ittunk és én bealudtam és csak álom volt?..- értetlenkedtem mert fogalmam sem volt mi történt
- Hát ja, de milyen álom? - vesztette el a fonalat - Álmodtál valamit vagy..? Azt álmodtad hogy lesmárollak vagy mi? - tágultak ki szemei
- Nem..nem fontos! - hazudtam - Mellesleg mennyi az idő? - ráztam meg fejem
- Mindjárt 22:00 lesz! - pillantott az órájára - Amúgy emlékszel valamire vagy teljesen kiütött a pia? - simította ki kissé nyálas hajamat arcomból
- Hát az rémlik hogy.. hoztál sört, és Marcus is itt volt nem? Ja és még emlékszem arra is hogy táncoltatok - emlékeztem vissza
- Aha..khm - bólintott kínosan - Majd ő is kiütötte magát. - csóválta fejét - Szegény..
- Hol van? - kerestem
- Már otthon..- sóhajtott
- Csak nem rosszullett? - ijedtem meg
- De..haza vitte apám. - mondta
- Aha értem..
- Már jól vagy Kim? - suttogta és simogatta kezeim
- Öööh..ja..- pirultam
- Khmm..akkor én is mennék! - állt fel zavartan
- Szia! Jobbulást Marcusnak! - mosolyodtam el
- Átadom! - dobta fel táskáját a vállára
Már épp kilépett volna mikor gyorsan visszajött hozzám.
- Ja és Kim, kösz ezt a..izé.. szép estét! - villantott egy őrítő féloldalas mosolyt rám
- Nincs mit, én is élveztem már amennyit ébren voltam..- dadogtam
- Szia..- suttogott
- Szia..- jöttem zavarba
Már el is tűnt szinte egy pillanaton belül, vagy az is lehet hogy csak megbabonázott a mosolyával.
ESTÁS LEYENDO
~Vámpírba esve~
Vampiros- Félsz..? - szólalt meg halkan - Nem..- haraptam ajkamba Egy gyors mozdulattal az egyik közelebb lévő sziklának lökött, szemeimet összeszorítottam eközben, mire kinyíltak Martinussal találtam szembe magam. Tenyereit derekamon éreztem ebben a pillan...