~Vámpírba esve~

~Alakváltók~

(- Ah istenem..- fogta fejét)

- Látod én szóltam hogy muszáj! - magyarázta Marcus miközben a lépcsőn tartottunk le

Szinte megdermedtünk. Mindannyian tudtuk mennyi munka lesz a nappali kitakarításával. Rémes helyzet volt. Mindenütt használt poharak hevertek, kiömlött italok voltak a szőnyegbe száradva, nassolni való kaják szanaszét a földön, ruhadarabok, konfetti, törött üvegek és hagyjuk is inkább nem sorolom fel mind.

- Na ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne! - kapkodta a levegőt Martinus - Marcus, mi az istenért kellett egyáltalán ezt az egész bulit megtartani? - idegelte magát

- Csigavér tesó! Megoldjuk! Te porszívózz, én felmosok, Kim felsöpör, Lauren összeszedi a ruhákat! Ennyi! - osztotta ki a munkákat

- Miért én fogdossam a ruhákat? - forgatta szemét Lauren

- Na nem halsz bele, könyörgöm! - nézett rá Marcus

Mindenki elkezdte csinálni a dolgát, Martinus sietve mindenhol próbálta felszívni a mocskot, Lauren a koszos ruhák szagával küzdött, Marcus minden pontot énekelgetve felmosott, én pedig a port söpörtem fel, na meg a törött üvegeken is át kell jutnom. Épp a pincében néztem körül hátha ott is van mit söpörni, iszonyatosan sötét volt odalent, semmit sem láttam.

- Édes! Nem látok semmit! - kiabáltam fel Martinusnak

- Ahogy leérsz menj egyenesen a túloldalig ott van a kapcsoló jobb a oldalon. - kiabált vissza

- Fura..- tapogattam a falat miközben előre haladtam

- Megvan? - kérdezte

- Mindjá..- estem át valamin jó erősen bevágtam a fejem

- Baba! Mi történt? - rohant le a zajra azonnal és kitapogatva a kapcsolót végre fényt varázsolt - Jaj te!

Felsegített. Próbáltam felállni.

- Inkább maradj ülve egy kicsit - szólt - Egyben vagy? Nagyon bevágtad a fejed? - térdelt le

- Martinus..- néztem mögé

- Hm? - fordult hátra

A földön hevert Alex.

- Ismered őt? - nézte

- Igen, vele járok Franciára..

- Ja igen, én Angolos vagyok - jött rá

- Mi lelte őt? Nem láthatják meg a szüleid  - másztam oda hozzá

Végigtapogattam kezét.

- Még él, hála istennek! - sóhajtottam megkönnyebbülten - Aha..- néztem

- Mi baja? - jött oda

- Elájult, ő is idelent vághatta be a fejét, látod - fordítottam el fejét

- De miért félmeztelen? - értetlenkedett

- Biztos be volt rugva kicsit

- Vérzik..

- Mi? - kaptam fel fejem

- A feje - nyújt oda

- Most megvadulsz..és megeszed? - rémültem meg

- Dehogy! - nevetett - Ellen tudok állni, hisz már régóta vagyok vámpír és régóta nem szívtam emberi vért, csak állatvért - magyarázta

- Oh - könnyebbültem meg

- Te butus..- nevetett - Csak fel kéne ébrednie..- gondolkodott

- Mit tegyek?

- Vigyük ki innen! - ragadta meg karját és vállára vette majd én a másikat és így cipeltük fel