~Vámpírba esve~

~Ki van oda kiért?~

(Már el is tűnt szinte egy pillanaton belül, vagy az is lehet hogy csak megbabonázott a mosolyával.)

Felsóhajtottam és elterültem az ágyamon. Már próbáltam az alvásra hangolódni de akárhogy is próbáltam elaludni nem sikerült. Csak bámultam a sötétben a plafont és azon a bizonyos „álmon" járt az eszem. Őszintén szólva fogalmam sem volt hogy miért is izgat ez ennyire de van egy két apró sejtésem volt. Az a csók, ahogy forró ajkai az enyémet érintették..ez nem hagyott nyugodni. Főleg az hogy mindez csak egy álom volt semmi több. Mégis olyan valóságosnak tűnt. Egy két óra töprengés és nyugtalanság elteltével azon kaptam magam hogy e idegeskedés álomba küldött. Másnap korán ébredtem, ami nagyon szokatlan volt mert hétvégén tovább szoktam aludni. Már ébredésem első másodpercben a csók jelenet villant be agyamba. Lehetséges lenne hogy egy álom ennyire felzaklasson egy embert? Próbáltam elhessegetni a fejemből készülődés közben.

- Ne gondolj rá! Hisz ez csak egy álom nem? Semmi különös! - mostam fogam a tükör előtt és közben magamban beszéltem mint egy dilis

Úgy döntöttem említenem kéne mondjuk, Laurennek az álmot, hátha jobb lesz ha elmondom valakinek és nem titkolózom.

~Hétfőn~

Ahogy beléptem az iskolába egyből keresni kezdtem Laurent. Először a szekrényemhez mentem hogy kiszedjem a könyveim az órára de, Ashley Way a suli legmenőbb csaja megint piszkálni kezdett. Hihetetlenül utál csak azt nem tudom hogy miért is kezdte ezt az egészet.

- Hallottál már az új ikrekről? Állítólag énekesek tudod? - kent fel egy réteg szájfényt szájára

- Hagyjál Ashley! - forgattam szemeim

- Tetszik az egyik mi? - cukkolt - Szerintem az egyiknek bejövök, mert nagyon szokott nézni! - áradozott

- Biztos azért mert úgy nézel ki, mint egy szűk ruhás rúzsos krokodil! - néztem végig rajta

- Néztél már tükörbe? Mellesleg mi ez a stílus? - mutogatott farmernadrágomra - Nekem legalább márkás cuccaim vannak! Pff! - puffogott

- Na ja..- szartam le

Egy ronda pillantást vetett rám majd eltipegett tűsarkú cipőjében mint egy hülye tyúk. Olyan gáz amikor tipeg. Mikor végre már alig hallottam magassarkúja kopogását a folyosón, elindultam megkeresni Laurent. A szekrényénél kerestem, ott nem volt. A lány mosdóba is kerestem mert mindig ott igazítja frizuráját. Ott sem volt viszont.

- Talán túl korán van és még nincs itt? - motyogtam

Az osztályterem ajtajához léptem, ilyenkor úgyis üres mindig úgyhogy gondoltam átnézem a házim ha már nem találtam Laurent. Beléptem a terembe és ahogy nyitottam ajtót lihegést hallottam mögüle. Lassan léptem egyet majd benéztem az ajtó mögé. Azt láttam hogy Marcus ölében a nyakába markolva lóg Lauren és úgy smárolnak hogy alig jutnak levegőhöz. Egy pár másodpercig próbáltam felfogni mi történik aztán már kezdtem kínosan érezni magam.

- Khmm! - köszörűltem meg torkom erőteljesen

- Huh? - kapta fel fejét Marcus ijedten és szája, arca tiszta rúzs volt

Lauren hátra nézett és rémülten ugrott le Marcusról.

- Ööh..izé..- vörösödött majd kisöpörte szeméből kissé kócos haját

- Mi csak..- dadogott Marcus - Kmm..hát..- mosolyodott el huncutul majd összenéztek Laurennel

Kitört belőlük a nevetés.

- Hát..ez váratlan volt! - nevettem fel

- Kiderült hogy odavagyunk egymásért! - pillantott flörtölősen Marcus Laurenre

- Hát igen..- harapott ajkába Lauren idegesen

- Hát.. akkor én nem is zavarlak tovább titeket, csináljátok..nyu.. nyugodtan..ja..- dadogtam majd kimentem és becsuktam az ajtót

Felsóhajtottam és az ajtónak dőltem.

- Hát ez nem volt semmi..- kuncogtam

A szekrényemhez futottam és egy jó mély lélegzetet vettem mikor valaki megkocogtatta a vállam.

- HAGYJÁL MÁR CSAK MEGKESERÍTED AZ ÉLETEMET! - ordítottam mert azt hittem Ashley az

- Hát, ha ezt akarod..- szólalt meg egy lágy hang mi ismerős volt

Megfordultam és Martinussal találtam szembe magam. Csalódott arcot vágott.

- Hát, izé azt hittem Ashley vagy és..- dadogtam

- Nem vagyok egy hülye picsa! - forgatta szemeit

Kitört belőlem a nevetés.

- Ezek szerint már te is rögtön tudod milyen idegesítő önimádó az a csaj!

- Szerintem odavan értem, a jelenlétemben olyan mint egy..nem is tudom..- kereste a megfelelő szót

- Mint egy nagy seggű beképzelt pávián..- vágtam rá

- Igen teljesen! - bólintott nevetve

- Azt mondta hogy te vagy oda érte! - furcsáltam

- Valóban? - nézett