Prológus

75 6 0
                                    

Hajnali 1 óra is elmúlt, mikor kiléptünk a kocsma ajtaján. Xiao a legjobb barátom, fogott az egyik karomnál míg Kazuma a másik oldalon támogatott. Egyedül én voltam atom részeg, és nem is csodálkoztam rajta. A húgom egy éve lelépett Koreába, Pilla a macskám meghalt, és szexuálisan kihasználtak.

- héj, haver el ne aludj állva mert egyikünk se cipel - paskolta meg az arcom Xiao. Erre én csak egy mosolyt engedtem el. Többre nem is lettem volna képes. Nagyon nem voltam magamnál, és hála Kazumának, aki egyedül élt, nem kellett anyámek kioktatásával se szembe néznem. Ahogy felértünk Xiao ledobott az ágyra.

- úristen...5 km-t cipelni, soha többet nem iszol velünk. - nézett le rám Xiao.

- hagyjad már, igy is kivan, hogy elment a húga, meghalt a macskája, kihasználták.

- komolyan? Még most is emlékezteted?? Itt fekszik előtted

- csak neked mondom, mintha nem tudnád, hogy....

És innen képszakadás, teljesen bealudtam.

Másnap reggel rettenetes fejfájásra ébredtem, a gyomromban a tegnapi étel kavargatta magát. Felülve az ágyon megláttam a padlón Kazumát. Egy kisebb matracon feküdt baba pózba. Ezen a fejfájás ellenére is el mosolyodtam, de szemmel már Xiaot kerestem. Mivel nem találtam, elkezdtem kikászálódni az ágyból ügyelve arra, hogy ne hányjam el magam és ne keltsem fel a padlón fekvő szőkeséget.

Sikeresen kijutva a szobából, behajtottam a szobaajtót és a nappalin átsétálva a fürdőbe zárkóztam.

Tükörbe nézve rájöttem, hogy nem kellett volna.

A hajam kontyba fogva, ahogy tegnap este a kocsmába próbálkoztam, de amint felemeltem a kezem le is esett, így gondolom a két barátom közül az egyik volt.

A póló ugyan az volt egyedül a gatyám hiányzott rólam.

Miközben próbáltam rendbe szedni magam, elkezdtem gondolkodni az estén.

Egy év után minden a feje tetejére állt. Azt hittem unalmas egyetemista napjaim lesznek, hogy Xiaoval ketten hamar túllépünk a 3 éven aztán megyünk amerre látunk.

Ennek ellenére rengeteg minden történt, mégis ami a legjobban betett és kitépte a szívem az...

- mit csinálsz már? Bepisilek gyereki - zavarta meg a magammal való gondolat mentet Kazuma üvöltése.

- megyeeeek - üvöltöttem vissza és már nyitottam is az ajtót.


🙊🙊
És itt a prológus. Sokat gondolkodtam hogy ki merjem e rakni, a magammal valo belső vita eredménye mégis az lett hogy "nem valószínű hogy bárki is elolvassa".
Azért mégis reménykedem hogy lesznek egy páran.
A karakterek a Genshin impact jaték karakterei akiknek neveit nagyjábol megváltoztattam és ha lesz igény rá némelyik rész végén a digitális rajzokat is betennem hogy én hogy képzelem el őket.
Jó olvasást. 💖

Szeles Napok (Átírás alatt)Where stories live. Discover now