Szeles Napok (Átírás alatt)

part 14

- Még...még - nyögtem hangosabban. Xiao mosolyogva adta meg nekem amit kértem. Egy erősebb pontosabb lökésnél szemeim kitágultak és egy hangosabbat nyögve élveztem el.
- Annyira gyönyörü vagy Sora - hajolt le és csókolt meg a barátom. - fordulj meg és told ki a feneked. - suggta a fülembe. Tettem amit kért, és ahogy újra belém vágodott fel sikitottam. Persze mindezt az élvezettől.

Szemeim kipattantak és rögtön felültem.
Mi a jó isten? Persze nem vagyok bolond. Mindenre emlékeztem, minden kis részletre. Xiao szexi vetközésére, az ujjaira, a csókokra, a sok óvszerre. Mint kiderült nem csak egy fajta óvszer létezik, és Xiaonak valamiért nem csak egy dobozzal van itthon.
Lenéztem a mellettem hason fekvő barátomra. Soha nem néztem még rá más szemmel. De most ahogy végig néztem a hátán, és tekintetem felljebb vándorolt arcára, valamiért azon kezdtem gondolkodni hogy lehajolok és egy csókkal kelltem. Elvetettem az ötletet, hiszen ha ez megtörténne kicsit, nagyon úgy viselkednénk mint egy pár. De én nem vagyok szerelmes belé. Ez csak vágy ami felgyülemlett bennem 22 év alatt.
Óvatosan kimásztam mellőle, felkaptam a földröl az alsómat majd a fürdöbe mentem. Alaposan lefürödtem, fogatmostam, majd egy kicsit megnéztem magam a tükörbe. Sóhajtva egyet nyúltam megszokásbol hátra hogy össze kössem a hajam. Ami nem volt a helyén. Aztán leesett hogy este levágtam, saját magamnak. Xiao viszont jó munkát végzett. Nincs sok önbecsülésem de most talán mondhatom hogy egy kicsit helyes lettem.
Sóhajtva léptem ki a fűrdöböl, és találtam szembe magam egy ismerős nővel.
- Sora? - nézett rám a megviselt arcu fiatal asszony. Akinek a neve nagyon nem jutott eszembe, és hirtelen azt se tudtam mit mondjak.
- Mit csinálsz itt? - kérdezett újra közben levette kabátját és magassarkuját.
- ..Tegnap buliban voltunk, de éjfél körül eljöttünk. Xiao kérte hogy aludjak itt. - probáltam hülyébbnél hülyebb módszerekkel takarni az árulkodó mellkasom, de végül maradt a karba tett kéz.
- Ő még alszik? -nézett rám én pedig csak bólintottam. - Nem reggeliztél még ugye? Összé ütök valamit - mosolygott és meglebegtette elöttem a szatyrát. Valószinüleg vásárolt egy két dolgot.
- Köszönöm. Segítek, csak gyorsan felöltözök - a nő mosolyogva a konyhába ment én pedig a szobába, ahol a földön talált ruhákbol felöltöztem. Majd mielött kiléptem volna, hozzávágtam Xiaohoz egy flakont aztán gyorsan kisurrantam a szobábol.
- Rosszul emlékszem hogy neked hosszú hajad volt? - kérdezte rögtön ahogy a konyhába értem.
- Nem nem. Tegnap vágtam le...vagyis ma hajnali 3-kor. Kellett a változás. - mellé álltam ő pedig elém tolta a tálat és a tojásokat.
- Szerintem nagyon jól áll a rövid. - mosolygott. Visszamosolyogtam rá, közben elkezdtem felverni a tojásokat.
Xiao anyja eléggé személyiség zavaros. Nem szép ilyet mondani, mégis igaz.
Sokszor mesélte már hogy órákon át tartó veszekedés vége az lett hogy az anyja sírva kért bocsánatot mintha csak Xiao veszekedett volna és elfelejtette hogy ő miket vágott hozzá. Vagy azok a napok mikor a nő a sötét szobába fekszik egész nap majd hirtelen gondol egyet és kitakaritja a fürdőt, végül süt egy tortát.
Mikor ezt Xiao mesélte nem találtam furcsának, de így vissza gondolva talán ez is rávehette arra hogy örökbe adja másik négy gyerekét.
- Anya? -Xiao hangjára kizökkentem a gondolataimból. Felöltözve állt az ajtóba és a megdobott területet simagatta a fején.
- Szia kincsem, csinálok nektek rántottát. Jó lesz? - mosolygott az asszony. Ő viszont nem. Rám nézett, a szemébe láttam hogy neki nem tetszik az ötlet.
- Am igazábol elfelejtettem hogy nekem be kell adni hétfőre egy beadandót. Nehéz megcsinálni szoval, tegyük át máskorra a reggelit - mosolyogtam a nőre, aki rögtön viszonozta.
- Rendben, Xiao menj kisérd haza. Örülök hogy találkoztunk
- Én is nagyon - tólni kezdtem Xiaot a szobába majd magunkra csuktam az ajtót.
- Minek álltál le vele beszélni? - nézett a szemembe. Én rögtön elkaptam a tekintetem és a cuccaimat kezdtem pakolni.
- Mert kedves vagyok. - valaszoltam pár perc csend után.
- Ahha....
- Ja nem vagyok az? - néztem fel rá és újra megdobtam az üveggel.
- Héj, nem mondtam azt, és ne dobálj. - dobta vissza, amit sikeresen kikerültem.
- Hallottam a hangodon - nevettem. Xiao egy nagy lépéssel ott is volt elöttem, felkapott majd hátra dölt velem az ágyra.
- Engedj el - nevettem- tényleg beadandot kell írnom.
- Csak ha kapok egy csókot - vigyorgott kajánul.
Itt minden létező dolog megfagyott bennem. A jelen helyzet már most olyan mintha együtt lennénk. Tényleg ez hiányzott nekem? Élvezem ezt az egészet, semmi bajom vele. Mégis furcsa hogy szerelmesekként gondoljak magunkra.
- Héj - pöckölte meg az orrom. - nem kell ha nem akarod, látom hogy összezavatodtál. - felült velem együtt így az ölébe kerültem.
- Sajnálom, vagyis...én azt hiszem nem tudok veled együtt lenni. Csodálatos volt az este...- közbe vágott.
- Egy szóval se mondtam hogy attol hogy lefeküdtünk együtt kell lennünk. Persze én örülnék neki. De te máshogy érzel. Én itt leszek ha meggondolnád magad, vagy ha csak egy kis társaság kéne. És persze örökre a barátod leszek. - mosolygott, majd megsimagatta az arcom.
A hallottak miatt automatikusan hajoltam a szájára,  lágyan és lassan csókoltam meg.
Szeretem Xiaot, de akármilyen fura nem tudnám ezek után se szerelemből szeretni. A két kis ember a vállaimon, az angyal és az ördög is gondban vannak, nem tudják mi lenne jó és mi lenne rossz nekem. Úgy ahogy Valentinnál se tudták, itt is megállt a tudomány.

Egy félóra után már az utcán sétáltunk. Csendben voltunk mind ketten. Nem volt kínos csend, inkább kellemesen gondolkodos. Persze ha létezik ilyen.
- Irni kéne Dylannak vagy Kaydennek hogy felmennénk...- gondolkodtam el. Nem szeretnék rájuk törni örömszerzés közben.
- Én is megyek?- nézett értetlenül Xiao.
- Miért, haza mész anyukádhoz? - néztem vissza rá. Pár másodpercig csendben volt majd vissza nézett előre.
- Jogos, megyek veled.
Elmosolyodtam majd elő kaptam a telefonom és irtam Dylannak. Aki, meglepetésemre rögtön válaszolt.
- Nincsenek otthon szoval csak ketten leszünk. - tettem el a telefonom és felnéztem rá. Egy mindent elmondó vigyor jelent meg az arcán.
- Nem. - ennyit mondtam, Xiao pedig mérgesen nézett.
- Nem is mondtam még semmit.
- Tudom mire gondolsz, az arcodra van irva. És a válaszom nem.
- Azta, milyen vagy már. - duzzogott be.
- Na milyen mondjad - közben megálltam a lépcsöhaz elött. Mérgesen néztem Xiaora, úgy mint egy tipikus mérges barátnő a baratjára. Xiao elmosolyodott.
- Szexi és...kedves? - vigyorgott kínosan.
- Ez most komoly? - beütöttem a kódot, és ahogy megszólalt a csipogás benyitottam és előre mentem. Xiao rögtön jött utánam.
Szó nélkül léptünk be a kis lakásba, vettük le a cipöt és kabátot, majd a nappaliba mentünk.
Xiao kezeit éreztem meg a derekamon ahogy hátulról átölelt.
- Bocsánat - szólalt meg halkan, majd a fejét a vállamra hajtotta.
- Megbocsájtom - hátra nyúltem fentröl és megsimagattam a fejét. Aztán hozzá tettem. - De még mindig nem a válaszom.