Szeles Napok (Átírás alatt)

part 7

-Te most szorakozol velem? - orditottam rá. Akik pedig ott mászkaltak körülöttünk mind oda néztek.
- Sora..menjünk arébb kérlek - szólt rám halkan közben a kivancsiskodokra nézett.
- nem, nem megyek veled sehova, a válaszom nem. És ezzel le is zártam. - hátat forditottam neki és el is indultam befele. Valentin nem jött utánam hála égnek. Nem néztem hátra de gyanitottam  hogy ma inkább kihagyja az órákat.
Teljesen átvette a düh az agyamat. Hogy kérhet ilyet? Ennyire semmibe veszi a barátságunkat?
Beléptem a nagy épületbe és a terem felé indultam.
Láttam hogy Dylan jön velem szembe egyedül, a telefonját nyomkodta, de mintha lenne egy harmadik szeme, úgy kerülgette az embereket.
Eszembe jutott hogy Xiao azt mondta próba szerencse így hát elé léptem. Addig is legalább elfelejtem Valentin akciójat.
Dylan rögtön megállt és kérdön rámnézett.
- segithetek?
- amm...ti Kaydennel ugye...együtt laktok? - hülyeség volt ma felkelnem is.
- igen 3 éve...miért? - ha lehetett még jobban felhuzta a szemöldökét.
- tegnap lecsuktak...és apám elvárja hogy láncon legyek mint egy kutya. Xiao családi helyzete mégrosszabb így náluk nem aludhatok. Valentinnal összevesztem, Summer lány, Aiden fura és nem tudok róla semmit.
- röviden megszeretnéd kérdezni hogy aludhatsz-e nálunk pár napig? - sóhajtott, jelezve hogy túl sokat beszélek.
- igen...kérlek - zártam rövidre.
- persze gyere, majd átküldöm a címet. - azzal kikerült és tovább sétalt. Ez könnyü volt.
- nem beszéled meg Kaydennel? - siettem utána. Dylan sóhajtott.
- természetesen megfogom vele beszélni, de nem most. Éjszaka dolgozott, nem fogom ezért felhivni.
- bocsánat nem tudtam
- persze hogy nem tudtad mert nem mondtam - mosolygott - mennem kell órára.
- uristen nekem is, már elkéstem. Köszönöm mégegyszer - intettem majd futottam a termemhez.

Három óra végén Xiaoval sétáltam a gyakorlat helyszinére. Ő a városi állatkertbe ment míg én az előtte lévő rendőr örsre. Az úton pedig végig probálta kideriteni a titkot.
- legjobb barátod vagyok, miért nem vagy  képes elmondani? Kiakasztasz - duzzogott Xiao.
- te is evvel a gyerekes viselkedéssel, nem mondom el mert nem mondhatom. Ennyi. - részemröl lezártam, Xiao azomban nem hagyta ennyibe.
- szoval ha jol értem elmondod nekem hogy lecsuktak apád megtépett és Dylanéknél fogsz pár napot lakni de azt nem hogy Valentinnal miért vesztél össze? - foglalta egybe én pedig csak bolintottam. - hmm...nem vezettel amióta letetted a jogsit. A balesetet azt mondtad telefonozás miatt kaptad. Az is lehet hogy az ő telefonja volt nálad és olyat láttal amit nem kellett volna. Apáddal pedig állandoan ez van szoval azt nem kell ki vesézni. - fejezte be. Én időközben lassitottam és lesokkolva álltam elötte.
- szóval...ez történt? - még ő is meglepödött hogy igaz amit most talált ki. - mit láttál? Vagy mi volt a telefonban?
- én...nem. Nem szabad elmondanom - halkitottam le a hangom.
- Sora...had segitsek. Tudod hogy bármit megtennék érted. - kezdett el könyörögni.
- jó elég. Zhennel kavar, szerelmes vagyok Valentinban. Ő pedig azt kérte feküdjek le vele, - mondtam el egy szüszra. Nem igazán akartam az arcára nézni mégis megtettem. Xiao ledöbbenve nézett le rám. Az arcán mégse azt a "mi a franc"-ot láttam. Nem tudnám elmondani mi volt az de ha tehettem volna tényleg nem mondom el.
- jol vagy? - értem a vállához, ő pedig rögtön ki józanodott.
- ah igen igen...és nem feküdtél le vele? - kérdezett rá úgy mintha zavarba lenne.
- miért feküdtem volna le? Figyelsz te rám? Ki akart használni. Nem fogok vele úgy lefeküdni hogy közben végig Zhenre gondol.
- miért, máshogy lefeküdnél vele? - és itt ez az arc. Xiao szomorú tekintete. Le volt törve. Ki volt facsarva. De miért?
- hát...ha együtt lennénk valószínüleg. De nem ez a lényeg... - itt a vállamra tette a kezét jelezve hogy elég lesz.
- mennem kell, hamarabb kezdek mert tegnap negszületett egy kis zebra..annyira cuki, majd irok. - meg se várta a válaszom. Sarkon fordult és átszaladva a zebrán ,- mármint az úttesten -, becsekkolva a bejáraton eltünt a kerités másik oldalán.
Álltam ott mint egy zombi, teljesen kibelezve. Xiao olyan volt mintha féltékeny lenne Valentinra. De miért?

Gyakorlat után, az állatkert elött ültem egy padon. Xiaot vártam már egy órája, de semmi. Mindig egyszerre végeztünk, most mégse jött. Miútán meguntam a várakozást a jegykezelö fülke elé léptem. Az öreg férfi kedvesen mosolygott rám.
- jó napot, egy jegy lesz?
- nem nem, köszönöm. A barátomat keresem, Liu Xiaobot. Gyakorlaton volt itt. - a férfi kicsit gondolkodott, még a fogaskerekeket is láttam. Majd mintha a kis villanykörte felugrott volna megszólalt.
- ahh igen, mivel egy fél órával elöbb jött egy fél órával elöbb ment is el. De ennek már egy és fél órája. - mosolygott kedvesen megint.
- oh..köszönöm - teljesen magam alatt voltam. Elköszöntem majd elindultam az egyik irányba. Nem tudtam merre megyek csak mentem és gondolkodtam.
Xiao itt hagyott, reggel is és most is. Az agyam teljesen ki volt ürülve és a gondolkodásom itt a végéhez is ért.
Telefonom rezgésére feleszméltem, elövettem és láttam hogy egy engedély kérés volt.

Dylan Hardy
Itt a cím. **** Street 67
Én itthon vagyok, Kayden éjszakás. Jöhetsz.

Ebben a pillanatban meg is csörrent a telefonom. Apa hivott.
Nem mondom hogy nem féltem de ha nem éreztem volna últra gáznak simán magam alá csináltam volna, miközben kinyomtam a hivást. Bekapcsoktam a repülö üzemmódot, és reménykedtem hogy nem küldi rám a zsarukat.

Megálltam a négy emeletes modern épület elött, majd a csengöhöz léptem. Kayden nevét megpillantva már nyúltam és csengettem. Az ajtó nagy sípszóval jelezte hogy benyithatok én pedig fel sétáltam a másodikra. Megálltam az ajtó elött és kopogtam. Egy fél perc múlva már nyílt is az ajtó.
- sziaa - ásitozott az ajtóba Kayden.
- szia..köszönöm hogy itt aludhatok - léptem be mellette a kis lakásba.
- ugyan ugyan, úgy vettük meg hogy lakótársak vagyunk szóval kétszobás. Végülis....közeli lakótársak - lépett oda a konyhába álló Dylanhaz Kayden és a nyakába csókolt. Én pedig a fülemtöl a talpamig vörösödtem, ezért is inkább elfordultam és szemügyre vettem a lakást.
A bejárat egy kicsi négyzet fólyoso volt amiböl balra nyilt a fürdö és a wc. Szembe a bejárattal egy boltíves bejáró a konyhába, ami egybe volt nyítva a nappalival. A nappaliból nyilt még két ajtó, egyik mögött a két szóba volt egymással szembe. A másik pedig a terasz volt. Kicsi lakás, mégis nagyon otthonos volt.
Kayden nagy jajgatására eszméltem fel.
- vendégünk van, fejezd be a hülyeségedet - ivott bele a teájába Dylan.
- dehát csak szeretlek... - biggyesztette le a szájat Kayden.
- ha..zavarok elmegyek. - álltam eléjük zavartan. Nem akartam én lenni a kobor kutya akit nem szivesen fogadtak be.
- jesszus dehogy, ne aggodj. Csak néha figyelmen kivül tudok hagyni dolgokat. Én 2 óra múlva ugyis lelépek. Szóval tiétek az éjszaka. Holnapot pedig végig alszom. - mosolygott majd Dylan háta mögé nyúlt, aki egy mozdulat után tarkon vágta Kayden.
- menjél is. Inkább hamarabb - mérgelödött a vöröske.
Kayden ellépett és a hátam mögé lépve tólni kezdett a szoba felé.
- ez lessz a tied. Maradhatsz amíg szeretnél, persze nem örökre. Mert addig nem tudom türtöztetni magam. De egy hét még nem a világ vége.
- am..itt a szexre gondolsz? - kérdeztem halkan. Kayden a szemkötöjével játszva mosolygott rám.
- lehetséges. De nem zavarsz tényleg. - veregette meg a vállam majd kilépett a szóbábol. Én pedig egyedül maradtam a pici négyzet alaku szobába. A légkondi a sarokba jelezte hogy kezd lehülni az idő és láttam hogy még ő is szomorú lett amiért nincs már szükség rá.