Szeles Napok (Átírás alatt)

Part 17

A bárba egy félórával elöbb érkeztem. Thomast követve átadta a pólót amit fel is vettem majd a szekrénybe bepakoltam. Thomas végig mutatta a szobákat, hogy mit merre találok majd elkezdte a "betanitást". Ami annyibol állt hogy kaptam egy listat a vip vendégekről és a szobájukról. Majd a további szoba kiadásokról. 2 óra elteltével pedig Thomas leült mögém és nézte amit csinálok. Nem volt zavaró, sőt segitett hogy valaki ott van és segít ha kell. Éjfél körül kezdtek szállingozni a nagy ágyúk. Volt hogy, több ideig nem volt senki így ilyenkor szünet volt nekünk is, persze nem hosszú.
Hajnali három fele pedig érkezett egy fura vendég, ahogy közelebb jött rögtön felismertem.
- A 77 szoba az enyém. - hajolt közelebb a plekszit üveghez a férfi.
- Aah Mr. Moon - állt fel Thomas és odalépett az üveghez. - Hogy tetszik lenni?
- Thomas, azt hittem már nem látlak. Megvagyok köszönöm. - közben elvette a kulcsot amit nyújtottam neki. - Benézhetnél majd a szobámba. - intett és elindult mosolyogva.
- Mindenképp - kiabált utána majd az arcárol lefagyaott a mosoly amint Mr. Moon távolodott.
- Ez...ő az volt akire gondolok? - kérdeztem félve. Thomas csak kérdőn vissza nézett.
- Miért, kire gondolsz? - ült vissza mögém.
- Hát...mindegy, semmi. - Thomas nem arra az egyetemre jár ahova én, tehát nem tudja kiaz a Zhen. És ha ő tényleg az apja volt, akkor viszont ezt rohadtul titokba kéne tartanom. Titokba kéne...nem? Ha Zhen megtudja nem hinne nekem, ha mégis akkor biztos titokba tartaná az anyja elött. Tönkre menne a házasságuk, a média felkapná őket, és ez a bár is csődbe menne. Az mondjuk nem biztos, de a médiába is benne lenne a bár. Vagy kevesebb vagy több vendég lenne, de fix nem lenne jó vége.
- Hej, jól vagy? - nézett a szemembe Thomas.
- Persze bocsánat, csak kicsit elgondolkodtam valami nagyon nem jó dolgon. - sóhajtottam -. Figyi, ha te megtudnál valamit az egyik barátod szülőjéröl, ami váláshoz vezetne, elmondanád nekik? - kérdeztem meg végül kicsit átfogalmazva.
- Hmm, jó kérdés. Lehet hogy igen, de lehet úgy forgatnám a lapokat hogy ők jöjjenek rá véletlen. - nevetett Thomas. De nem mondott hülyeséget. Lehet jobban járok ha valahogy rávezetem Zhent erre. De lehet most inkább az lenne a legjobb ha az első munkanapomra koncentrálnék.

Az utolsó pár óra kicsit már nehezebb volt. Hajnali 4 után már kifele mentek az emberek, így hát fizettek is. A vip vendégek hónap végén míg a többiek most, amit kicsit nehezemre esett felfogni, így már reggel öt fele. Mr. Moon fél hat fele jött oda hozzánk.
- Thomas, hiányoztál egész este. - támaszkodott a pultra és úgy nézett be az üvegen át.
- Betanitom az új fiút. - jött közelebb egy kicsit.
- Látom, látom. Nekem is kéne tanitanom a fiamat, de fólyton máson jár az esze. - látszott hogy mérges, mégis tette az eszét mintha nem érdekelné. A kis beszélgetésem Valentinnal, akkor jöttem rá hogy Zhen nem biztos hogy akarja követni szülei nyomdokait.
- Oh, Zhen igaz? Nálam idősebb pedig. - érdeklődve beszélt hozzá, annak ellenére hogy pár órája még azt mondta nem kedveli.
- Igen igen, arra a gyerekes egyetemre jár, pedig talált volna jobbat is.
- Gyerekes? - kérdezett vissza Thomas.
- Avatar University. Itt nem messze.
- Ooh, te is oda jársz Sora. - fogta meg vigyorogva a vállam.
- Tényleg? Ismered a fiam? - nézett rám most először Moon. A szemei ijesztőek voltak. A ráncok már elkezdtek megmutatkozni, viszont nagyon is jól tartotta magát. A tipikus 40-es gazdag apuka feelinget mutatta.
- Am, hát így nem igazán tudom. A buliba viszont engem is elhivtak de hamar eljöttem. - válaszoltam a legésszerübbet. Moon csak ráncolta a szemöldökét majd felegyenesedett.
- Nekem mennem kell, örültem a találkozásnak Thomas. - mosolygott a fiúra, rám pedig egy utolsot pillantott majd elment.
Legalább már azt megtudtam hogy Zhen apja nem bír engem. Viszont, valószínüsithetem hogy azért nem mert nem adtam egyenes választ arról, ismerem e vagy sem. Elkell e tenni engem láb alól hogy megnaradjon hírneve vagy sem. Mr. Moon félt, láttam a szemébe. És nem csak ő, de én is rettegtem attól, titokba tudom e tartani.

Fél óra elteltével váltottunk, egy számomra ismeretlen sráccal, akinek a nevét nem igazán hallotam olyan halkan beszélt, váltott le engem. Vissza öltöztem majd átsétaltam az asztaloknál egészen a pultig, ahol Kaydennel és a lánnyal találkoztam, akinek a nevét szinten elfelejtettem.
- Milyen volt a munka? - vigyorgott Kayden.
- Találkoztam érdekes emberekkel, de összességénen nagyon tetszett. - válaszoltam a legegyszerübbet. - de most inkább mennék haza, 11 kor lesz egy órám, addig alszom. - intettem mindenkinek majd kifele mentem.

Miútán haza értem rögtön lefürödtem és bedöltem az ágyba. Aludni viszont elsőre nem sikerült. Dylan már dolgozott ahogy Kayden is. Én pedig, ahelyett hogy álmos lettem volna, nagyon is fenn voltam. Telefonomat elővéve hirtelen felindulásbol írtam rá az első emberre.

Én
Nem tudok aludni...

Xiao
Máris ott vagyok.

Rögtön felnevettem. Tudtam hogy számithatok rá. De azt viszont nem tudom milesz ha ide ér.
És ekkor leesett. Két sráccal kavarok egyszerre, de egyikük se tudja.
Valentinnal csak egy csók történt, de az is elég, hiszen kiszeretni nem szerettem ki belöle. Xiao viszont, hát ő más tészta.
Szerelmes belém, amit jól titkol, még akkor is ha együtt jövünk megyünk. Tennem kell valamit. Külömben más teszi meg, de annak nem lesz jó vége.
Míg csináltam magamnak szendvicsek, és vártam Xiaora, addig benyomva a tv-t és elfeküdtem a kanapén. Egy pár perc alatt be is faltam majd inkább fogtam és kinyitottam az ajtót hogy kopogás nélkül betudjon jönni.
A tv be valami iszonyat unalmas müsör ment, aminek az eredménye meg is lett.
Úgy ahogy voltam, polóba és egyszál alsóba, elaludtam a kanapén.

Az érzés amire kelltem viszont felfoghatatlan volt. A szemeim nem tudtam kinyitni, de azt ami történik éreztem, viszont nem tudtam hová tenni. Mi ez a furcsa, mégis kellemes és egyre növekvö...valami.
Az agyam kezdett magához térni és végig küldte a jeleket a testembe. Lassan nyitottam ki a szemem, de evvel együtt nyögtem is fel egy hangosat. A nyögésre kippattantak teljesen, és evvel együtt élveztem el. És hogy hova? Xiao szájába. Úgy néztem le rá, mint aki azt tudja fiú vagy lány. Nem tudtam felfogni mi történt, persze tudtam, de 10 perc alvás és egy orgazmus után, bárki is tudná?
- Jó reggelt szépségem - vigyorgott miközben egy, az asztalon talált zsepkendövel törölte a száját.
- Szia...azthiszem. - kikeltem az ágyból majd a fürdöbe támojogtam.
A pólo még rajtam volt, lent viszont semmi.
Xiao...kielégitett a szájával miközben aludtam. Miért? Miért nem örülök mint nás 22 éves srác? Mármint meleg srác persze. Túl messzire mentünk volna? Nem. Ne gondold túl. Kussolj Sora. Élvezd kérlek. Ne csinálj magadnak még több drámát. Mégis múszáj ezt megbeszélni vele. Mindent, egyszerre. Ahogy Valentinnal is. Rendet kell tennem magam körül.