Szeles Napok (Átírás alatt)

part 12

- Szoval, előröl. A föhös sárkány, néha ember. Amikor sárkány akkor nemtelen de ha ember akkor nő. - magyarázta Xing az egyik történetét amit ő írt a beadandohoz. A kocsiba dekkoltunk már egy órája az eső miatt. Persze kérdezhetitek miért nem mentünk haza vagy be valami épületbe. De az túl logikus lenne.
- Semmi értelme, ha emberként nő sárkányként miért nem? - akadt ki Xiao.
- Mert a történetben a sárkányok nemtelenek. - szálltam be a vitába.
- De ő az egyetlen, akkor milyen többiröl beszélsz?? - fordult hátra Chinhwa.
- Nem biztos, nem tudjuk a történet végét, mivan ha lesznek többen? - folytattam a vitát.
- Jó ez igaz, de ahogy halad eddig a történet nem hiszem hogy lesznek többen - harapott a hamburgerbe Chinhwa.
- Én is a nemre szavazok. Szerintem ő az egyetlen sárkány - értett egyet Xiao.
- Hát én pedig a többre szavazok. Biztos lesznek - kaptam be az utolsó sültkrumplimat.
- Olyan jó volt ezt hallgatni. Remélem majd a Professzornak is fog tetszeni. - kanalazta a fagyiát Xing.
- Biztosan. Remek minden, a szereplők a történet...minden. - áradoztam.
- Köszönöm srácok - nézett ránk Xing majd Chinhwára nézett aki épp próbált valamit kihalászni a táskájábol. És ekkor észrevettem a szemébe ugyan azt a pillantást mint Dylanében mikor Kaydenre néz. A szerelmes pillantás. Xiaora néztem óvatosan akinek viszont szomorúság volt a szemébe. Kezdtem összezavarodni.
A társaságunk kicsit elcsendesedett, mind a négyen hallgattuk ahogy az eső kopog az autón és az utolsó falatokat majszoltuk.
- Ti mit csinálnátok ha valaki megkérne hogy feküdjetek le vele? - szólaltam meg. Xiao kapta fel a fejét először, Chinhwa és Xing pedig elgondolkodtak.
- Attól függ. Fiú vagy lány? Ha lány bele mennék, ha fiú kicsit gondolkodnék. - válaszolta Chinhwa.
- Én mindkettőbe bele mennék - vigyorgott Xing. - Egyszer élünk.
- És ha egy jó barátod kérné, akibe szerelmes vagy? - tettem fel a következő kérdést.
Chinhwa és Xing is elhallgattak és úgy tettek mintha gondolkodnának. Most Xiao szólalt meg először.
- Belemennék - nézett bele a szemembe. A tekintete egyszerre volt öszinte vággyal  teli és mérhetetlenül szomorú.
- Hiszen ez az egyetlen olyan alkalom, hogy az akibe szerelmes vagyok, a közelembe van és hozzá érhetek úgy mint eddig soha... - folytatta a legjobb barátom kicsit halkabban. És tudtam mit akar üzenni. Végre minden leesett.
Olyan hirtelen ugrottam ki az autóbol hogy a többiek csak néztek utánam.
Xiao szerelmes belém. A féltékeny nézés, a múltkori kerülés. Minden.
- Szállj már vissza zuhog az eső. - kiabált ki Xing.
- Nem...nem. Hazudtál, mind végig. - kiabáltam Xiaonak. Mivel a hátsó ajtó nyitva volt tudta hogy neki mondom. - minden, hazugság volt.
- Már miért lett volna az?? Barátként tekintettem rád, ami aztán átfordult valami erösebbé. - szált ki Xiao is és elindult felém. Én hátráltam.
- Ezért mondom. Hazudtál mind végig, magadnak. És persze nekem is. Elkellett volna mondanod.
- Mégis hogy? Figyelj Sora, szeretlek. Három éve csak te jársz a fejembe, rád verem ki éjszakánként. Ha nálad alszom, órákon át képes vagyok téged bámulni és elképzelni mi mindent tennék veled. Szeretném veled leélni az életem, senki mással, csak veled. - nézett mélyen a szemembe. Láttam hogy mindent öszintén gondol, és ettől olyan vörös lett a fejem hogy a korom sötétbe is lehetett látni.
- Te...nem vagy normalis - kikerültem Xiaot, aki viszint utánam nyúlt.
- Felnött emberek vagyunk. Beszéljük meg.
- Majd holnap. Most nincs kedvem. - rántottam ki a kezem majd beültem a helyemre. Xiao egy pár másodperc múlva csatlakozott.
- Am. Nem akarok közbe szólni de...ha nem bánjátok akkor elindulnánk haza. - nézett hátra Chinhwa.
- Jó - préseltem ki magamból ezt az egy szót.
- Rendben... - elöre fordult majd beindította az autót.
Csendben telt egy ideig az út. Haragudtam Xiaora, de valahogy megértettem. Év eleje óta csak Valentinra voltam ráálva, azelött pedig csak Hotaru járt a fejembe. Akkor se és most se tudnék mit kezdeni azzal hogy szerelmes belém. A barátságunk tönkre ment. Csak én tehetek róla. Ő csak nem tudta mikor mondja el. De most se volt a legjobb az időzités, és ennek hangot is adtam.
- Komolyan most kellett elmondanod? - duzzogtam halkan, de Xiao hallotta.
- Te kezdtél a szexröl beszélni - ő kicsit se volt halk. Xing pedig hátra fordult az anyós ülésröl.
- Veszekedhettek de ki, nem ugorhattok az autóbol. - nézett a szemünkbe. Mikor látta hogy felfogtuk bolintott majd vissza fordult.
- Attól hogy arról beszélek neked nem kell rögtön levetköztetned a szemeddel - folytattam onnan ahol abba hagytuk.
- Hah...- elmosolyodott - nem csak a szememmel tenném meg.
- Fejezd be, tönkre teszed a barátságunkat - kezdtem érezni a változást kettönk közt. Nem tetszett. Xiao szemébe néztem könyörgö tekintettel. Ő viszont felsóhajtott és elforditotta a tekintetét.
- Ez nem segít. Ne nézz rám így - takarta el hogy ne nézhessek a szemébe. Miért lett hirtelen ilyen? Csak mert már tudom a dolgot hirtelen megkell változni? Még egy hazugság?
- Én nekem van egy ötletem. - szólalt meg a volán mögül Chinhwa. - miért nem fekszetek le egymással?
Olyan hirtelen kiáltottam fel hogy még én is meglepödtem.
- Kizárt
- Annyira azért nem rossz a helyzet. - nézett rám Xiao kicsit mérgesen.
- Szerintem Xiao egész jól néz ki, mi itt a baj? - fordult hátra Xing.
- komolyan megkérdezted? Legjobb barátom középiskola óta, nem fogok mindent feladni és ágyba bújni vele. - akadtam ki.
- mi megtettük... - szólalt neg halkan Chinhwa. Mind elhallgattunk föleg Xing. Látszott hogy nen akarta volna elmondani. De a vezető még folytatta. - Gondoltam ha már ti így kiteregettétek itt a szennyest, pedig csak pár órája ismerjük egymást, mondom akkor mi is. Xingel legjobb barátok vagyunk általános iskolás korunk óta. Egyszer már jártunk is, de nem jött össze. - itt Xingre néztem aki elég mérgesen nézett ki az ablakon. Chinhwa folytatta. - De látjátok itt vagyunk barátként, néha szexelünk is. Minden tök király. - nevetett.
- Na látod, minden tök király. - vigyorgott Xiao.
Elhallgattam, csendben voltam egész úton míg Chinhwa és Xing kezdtek el vitázni. Az egész nap el volt cseszve.
Chinhwa egy fél óra múlva megállt Xiaoék lépcsöháza elött.
- Feljössz? Anyámék két napig nem lesznek itthon. - szólalt neg mielött kiszállt volna. - Szerintem Dylanék örülnek hogy most ketten vannak...nem? - kezdett el zsarolni.
Igaza volt. Kayden most biztos a legboldogabb pillanatában van. Nem lenne jó ha haza állitanék. Végül összeszedtem a cuccom és én is kiszálltam.
Elköszöntünk Xingéktöl majd a lépcsöházhoz érve Xiao beirta a kódot.
Csendben sétáltünk fel az ötödik emeletre. A kopott elhasznált fa ajtót kinyitva bementünk a kicsi lakásba.
Mindig meglepödök ha itt járok. Két szobás, egy fürdő, wc és egy kis konyha.
Az anyja és az aktuális pasija rögtön a bejárattól balra lévö nappali szobába voktak. Szembe a bejárattal egy fürdő és wc. Jobbra a szükös folyóso végén volt a konyha. Anyjáék szobájával szembe pedig Xiao szobája. Az emlitett pedig hirtelen megfogta a vállam, ami kizökkentett.
- Menj el fürdeni, eláztál megfogsz fázni, majd rakok be neked ruhát - mosolygott kedvesen.
- De mind ketten eláztunk. - néztem kérdőn. Az agyam már gondolkodni se tudott.
- Együtt szeretnél fürdeni? - nézett perverz mosolyal. Amint leesett elvörösödtem.
- Sietek - csuktam magamra a fürdő ajtót. Nem vagyok normális. Fel se kellett volna jönnöm ide. Sora olyan buta vagy.