Szeles Napok (Átírás alatt)

Part15

- Te totál béna vagy a konyhába. - röhögött hangosan Kayden.
Miútán eljöttünk Xiao anyjátol, két órán belül ők is haza értek. Így most rám maradt az ebéd készitése.
- Tudom nem kell hangoztatni - szoltam hátra.
- De de, tök vicces ha ideges vagy. - vigyorgott még mindig.
- Amugy mi volt a buliban? - váltott témat Dylan.
- Eljöttünk egy 20 perc után. Valentin és Summer eltüntek. Aiden pedig felváltva smárolt két lánnyal. Tristan belém állt, Zhen pedig...- itt hirtelen megálltam, hiszen ők nem tudják mivan Zhen és Valentin között. - Zhen pedig el van szállva magátol. - javitottam ki, egy totális nagy hazugsággal.
- Biztos jó buliba voltatok? - állt fel Kayden a kanapérol és Dylan mellé ült a bárszékre.
- Fixen jóba. Xingel éa Chinwaval jöttünk el. Aztán mekiztünk és felmentünk hozzánk. - itt egy mindentudó pillantást is vetett rám Xiao.
- Aztan vacsoráztunk, lefürödtünk külön külön, és aludtunk. - fejeztem be.
- És a hajadat szex elött vagy után vágtad le? - jött a következő kérdés Kaydentől.
Nem fordultam hátra. Zavaromat probáltam mély lélegzetekkel enyhiteni. Kayden egy kicseszett FBI ügynök.
- Mekkora egy tapló vagy - csapta tarkon Dylan a vigyorgó srácot.
Xiao csendben volt, ahogy én is. De ez nem a nyugodt csend volt, ez az a csend, mikor mind ketten tudjátok hogy elcseztetek valamit de nem meritek kimondani. Ez nem fog enyhülni, ez sürű lesz mint a mártás amit épp keverek. Én voltam aki rávette, engem terhel a felelősség ha ez a barátság tönkremegy. Már pedig ha folytatjuk, valami ránk fog zuhanni. Vagy Xiao szerelme irántam, vagy az én filozásom két srác között. Mind kettő rossz kimenetel.

Az ebéd készités egy két órás müvelet volt, majd ketté válva ettük meg. Kayden és Xiao a bárszéken ülve a konyhába. Míg én és Dylan a kanapén ülve.
- Tényleg megtettétek? - kérdezte halkan Dylan miközben felvágta a húst.
- ...Igen - vallottam be most először magamnak is. Dylan nem kérdezett többet, tudta hogy nem alkalmas az idő és nem vagyok abba az állapotba hogy kérdezzen, így csak megpaskolta a hátam és csendben ettünk tovább.

- Akkor holnap nem találkozunk? - kérdezte az ajtóba állva Xiao. Ahogy megettük az ebédet rá parancsoltam hogy menjen, neki is és nekem is készülnünk kellett a hétfőre.
A tipikus kiskutya szemek most is jelen voltak, úgy nézett rám.
- Nem. Holnap hétfő. Nem irtam meg a beadandot se, szoval délelött tanulok aztán megyek órara majd este dolgozni. - ecseteltem a hétfői napomat.
- Dehát aközött mitcsinálsz? Tudod...a suli végén és amíg dolgozol? - probálkozott feleslegesen.
- Alszok....mivel egész éjszaka fenn leszek végig. - néztem mérgesen.
- Jó, de akkor had aludjak veled. - mérgelödött ő is.
- Fejezd be ezt a gyerekes viselkesést, majd írok. - csuktam rá az ajtót majd megfordultam.
- Wao, kicsit se voltal bunkó - karba tett kézzel állt az ajtóba, majd megindúlt a wc felé.
- Tudom, ismételten nem kell hangoztatni - indultam meg a szobámba.
Magamra csuktam az ajtót majd felhúzva térdeimet ültem le az ágy sarkába.
Tudom hol csesztem el mindent, azon a napon mikor haza hoztam Valentint. Mikor felvettem neki a telefont, mikor felvettem az ő telefonját.
Zhen cserben hagyta Valentint, én is cserben hagytam őt. Ősszefeküdt mással, és én is. Kicsit se vagyok más mint ő, ha Dylannak igaza van, Valentin megakarta tapasztalni milyen az igazi szeretet. Míg én mit tettem? Szerelem nélkül feküdtem le mással. Úgy ahogy ő.
Kezembe temettem az arcom majd nagy levegőt véve fogtam a telefonom és megnyitottam a beszélgetésünk. Egy hete beszéltünk utoljára, megkérdezte beszélhetünk-e. A válaszom pedig egy egyértelmü nem volt.
Ezek után még én akarok beszélni vele?
Félredobtam a telefonom majd leülve az íróasztalhoz neki láttam a beadandónak.
Nehezen haladtam vele, minden egyes szavát borzasztónak találtam. De nem halaszthatom el, így vagy borzasztó lesz vagy semmilyen.

Hajnali 1 óra volt mikor végeztem, nagyon sóhajtva álltam fel és nyújtozkodtam.
Leakasztottam a törülközöt majd kinyitva a szobám ajtaján indultam a fürdőbe.
- Mikor költözik már el? - hallottam meg Kayden hangját a szobájukból.
- Egy hete van itt...azt hittem már megkedvelted. - szólalt meg Dylan.
- Kedvelem persze, de a dugást még jobban kedvelem - nevetett.
- Fogd be, még mindig a beadandójat írja. Nem akarom hogy azt érezze nem látjuk szivesen.
- Értem én hogy két srác kell neki egyszerre, de akkor inkább válasszon egy harmadikat, így nem a kettőböl az egyiket fogja megbántani. - mondta úgy mintha új találmánya lenne. Mintha nekem még nem jutott volna eszembe.
- Inkább aludjál, vagy inkább a saját kapcsolatodon gondolkodj - szolt mérgesen Dylan.
Halk mozgásokat hallottam majd hirtelen egy egyértelmű nyögést is. Úgy sprinteltem vissza a szobámba mintha az életem múlna rajtam.  A fürdés megvár reggelig is.

Halk kopogásra kelltem, mondhatni aznap reggel hiszen hajnali 3 kor aludtam el.
- Sora, bocs hogy felkeltelek de van egy látogatod. - iszonyat félálomba voltam igy csak hümmögtem egyet.
Szemem csukva volt még mikor hallottam az ajtó csukodást majd azt hogy leül valaki a székbe.
- Hmm? - fordultam az asztal felé majd megtörölve a szemem lassan kinyitottam.
- Te mi a francot keresel itt? - nyers kezdés volt. Valentin kicsit meg is ijedt de rögtön rendezte magát.
- Dylan kérte hogy jöjjek át neki segiteni.
- Akkor miért vagy itt? - ültem fel az ágyba.
- Mert azt kérte béküljek ki veled...- nem nézett a szemembe.
- Akkor hajrá - elhelyezjedtem kényelmesen majd vártam. Közben rájöttem arra is, nem csak neki kell bocsánatot kérni. Igazábol egyikünknek se kéne, hiszen nem tettünk semmi olyat.
- Én...nem tudom - kezdett bele sehogy se Valentin. Rögtön megállitottam.
- Nem baj, igazábol csak...beszéljünk az érzéseinkről. Ha tudunk persze. - mosolyogtam rá lassan.
- Rendben...akkor kezdem én. - nagy levegőt vett és beszélni kezdett.
Mindenről, Zhenröl a családjáról, a vele való kapcsolatrol. Zhennel egy pár voltak, de mindvégig titokba. A családja elutasitotta őt, hiszen Valentin csak az apját ismerte, tőle is elköltözött ahogy sikerült az egyetem. Néha tudtak titokba találkozni de mindig nagy esély volt a lebukásra ezért Zhen vetett véget ennek. Valentin kétségbeesetten kapaszkodott ebbe a kapcsolatnak nem nevezhető dologba, mivel csak ő volt neki, senki más. Zhennek az egész jővöje múllott ezen, Valentinnak viszont semmilye, ezért elfogadta a dolgot. Ezt kővetöen probálkozott nállam. Az hogy én szeretem vagy szerettem, megmenthette volna őt, Dylan igaza alapján, csak megakarta tapasztalni milyen az igaz szeretet. Sose érezte Zhennél azt a valósat, nem tudta el dönteni igaz e vagy hamis, amit érez. Mivel én féltem ettől és úgy éreztem kiakart használni, nem akartam engedni. Valentin sír, itt előttem. Bocsánatot kér amiért játszott velem, miközben én az ágy széléhez mászok. Átnyúltam megfogtam a szék karfáját majd közelebb húztam. Valentin nagy szemekkel nézett rám. 
- Én is sajnálom, sajnálom hogy nem segitettem pedig szét voltál/ vagy esve. Barátodként ott kellett volna legyek melletted. És ezt is sajnálom - mielött rákérdezhetett volna hogy mit, megfogtam a kis fonatát és lehúztam. Közben én felfele hajólva a szájára tapadtam. Megcsókoltam, én...Valentint. Nem csak ő lepődött meg hanem én is. Még én se tudom mit fogok mondani hs el válunk, de egyenlöre ez nem fog megtörténni hiszen Valentin úgy esik nekem mintha már most elakarnám engedni.