Manhunt ~DNF~

1

*George szemszöge*

Anya és én csak tegnap költöztünk Floridába, én pedig máris kezdem a sulit, ami nem túl jó, mert elég nagy az időeltérés. 

Dreammel sem beszéltem nagyon Floridáról, remélem azért majd tudunk találkozni, mármint élőben. Persze, tudok barátkozni az iskolában is, de csak reménykedni tudok, hogy normális emberek is vannak ott.

Az iskola rendszere nagyon más. Egyrészt nem kell egyenruhát hordanunk, amit mondjuk egyáltalán nem is bánok. A másik pedig az emberek... olyan mások voltak. Senki nem hasonlított senkire. Ez lehet a ruha miatt is, hiszen itt azon keresztül is kimutathatták a stílusukat.

Én valami egyszerűt vettem fel, egy sima kék pulcsi, aminek a közepén egy piros-szürke téglalap volt. Színvak vagyok, és igazából a kék az egyetlen szín, amit teljesen jól látok. 

Még csak a kapuig sétáltam el, de már abból megtudtam állapítani, hogy a közösség kisebb csoportokra van osztva. Láttam egy kupac gyereket mindenféle hangszerekkel, aztán voltak gördeszkások egy csomó fekete ruhában, és volt egy fehér lányokból álló csapat is, amitől elkapott a hányinger. Éppen őket néztem, amikor véletlen belerohantam valakibe, és a fenekemre estem.

-Sajnálom.-mondtam olyan gyorsan, amennyire csak tudtam, majd feltápászkodtam, és megpróbáltam összeszedni magam.

-Nézd merre mész, alacsonyka.

Meglepően jól kinéző, magas, közepesen kidolgozott testű koszos szőke hajú fiú szólalt meg kissé ismerős hangon.

-Nem csak az én hibám volt.-feleltem egy elég erős Brit akcentussal, mire nagyon meglepődött fejjel nézett végig rajtam. Pislogott kettőt, és újra idegesen bámult.

-Nem tudod kivel szórakozol, új gyerek.-köpte egy kis haraggal a hangjában. 

-Igazad van, nem tudom, de egyáltalán nem úgy nézel ki, mint akitől tartanom kéne. 

Féloldalasan elmosolyodtam, kissé túlzottan élveztem ezt.

-Figyelj a szádra te kis-

-Mi folyik itt?-érkezett meg az igazgató. 

A magas szőke megforgatta a szemét, majd összefonta maga előtt a karjait.

-Csak véletlen nekimentem ennek a diáknak, semmi probléma.-emeltem ki a véletlen szót.

Az igazgató már nyitotta volna ki a száját, hogy mondjon valamit, de megszólalt a csengő, így rászólt a folyosón álldogáló gyerekekre, hogy menjenek órára. Kivéve rám, és a szőkére.

-Nos, Clay, kérlek vezesd körbe George-ot, itt egy igazolás, nem kerülsz bajba.-mondta, majd mindkettőnk kezébe nyomott egy sárga papírt.

'Hmmm, Claynek hívják, ez valahogy vonzó-'

-Jössz vagy nem?-kérdezte unott arccal, mire bólintottam. Elindultunk, ő pedig végigvezetett  engem az egész épületen, ami szerencsénkre elég nagy volt...

A/N: Sziasztok! Ha valaki ezt most olvassa, ígérem beindul a sztori, ígérem nem lesz ilyen unalmas, és azt is, hogy nem lesznek ennyire rövidek a részek. Csak most itt még az elején :) . Köszi a megértést <3