Manhunt ~DNF~

5

Csütörtök

Clay és George éppen a másnapra esedékes projektjüket készítik. 

George anyja gyakran felment hozzájuk, hogy megnézze, hogy hogy haladnak. Clay nem bánta, azonban George igen. Claynek szimpatikus volt, örült volna, ha neki is ilyen kedves anyukája lehetett volna.

Már nagyjából két órája, hogy átment, majdnem hat óra volt, Clay nem tervezte, hogy marad vacsorára, de George anyja nagyon is. Belépett a szobába.

-Clay, tervezed, hogy maradsz vacsorára?-kérdezte egy kedves mosollyal az arcán.

Clay szeme tágra nyílt, majd Georgera nézett. 

-Uh, nem terveztem... De örülnék ha maradhatnék.-jelentette ki vigyorogva, észre sem véve, hogy mellette George a kezével mutogatta az anyjának, hogy "ne".-Ráadásul még nem fejeztük be a munkát, több időre lenne szükségünk. 

George anyja boldogan hagyta el a szobát, és ígérte meg, hogy majd szól, ha készen van. 

George halkan felnyögött, miközben elfeküdt a padlón. Clay hazudott a projektről. Valójában már majdnem kész voltak, ő pedig csak azt akarta, hogy amilyen hamar csak lehe, menjen el a házukból. 

Clay felnevetett a másik fiú reakcióján, mire ő felült, és furcsán nézett rá.

-Mi a baj, Georgie?-kérdezte, még mindig nevetve.

"Olyan volt a hangja, mint... Nem, az nem lehet."

George megrázta a fejét, ezzel távol tartva a gondolatait. Dühösen nézett Clayre.

-Ne haragudj rám, Georgie, nagyon kedves anyukád van, nem mondhattam nemet.

-Ne fogd az anyámra! Már végeztünk a projekttel, te csak hazudtál, hogy legyen valami okod maradni!-forgatta meg a szemét, mire egyre idegesebb lett. 

-Talán csak akarok egy kis időt veled tölteni?-mondja egyszerűen, miközben alig észrevehetően közelebb hajol. George azonban kiszúrta, és egy kicsit elpirulva hátrálni kezdett.

-Mi-Clay George szerencséjére félbe lett szakítva az anyja által.

-Kész a vacsora!-kiáltotta lentről. Clay felállt a földről, egyik kezét Georgenak nyújtva, hogy segítsen neki felállni, azonban ő ezt elutasította. Megforgatta a szemét, és felállt egyedül.

-Ó, már látom hogy állunk.-mondta Clay idegesen. 

Szó nélkül lementek a földszintre, majd a konyhába. Az asztalra 3 tányér volt letéve, mindegyikben egy egy adag tészta.

-Clay, remélem szereted az Alfredot.-mondta egy kis mosollyal.

(A Fettuccine Alfredo vagy a fettuccine al burro egy vajas és parmezán sajttal feldobott friss fettuccine olasz tésztaétel.) 

Igazából ez volt a kedvenc étele. Az anyja sokszor készítette ezt neki, de már egy ideje olyan későn ér haza, hogy nincs ideje főzni, vagy túl fáradt.

George édesanyja is boldog volt. Ő látta, hogy a fia ellenkezett, amikor Clay maradni akart, de mindig amikor rájuk nézett a munka készítése közben, látta, hogy George boldog. Miért küldte volna el azt a személyt, aki boldoggá tette a fiát? Az előző iskolájában egyetlen barátja sem volt, otthon bement a szobájába, és Dreammel beszélgetett. De most itt van Clay. 

Összességében nagyon kedvelte Clayt, és el is gondolkodott azon, hogy George hogyan érezhet iránta.

George néhány évvel ezelőtt elmondta, hogy meleg. Az anyja nagyon támogató volt, sosem gondolta úgy, hogy számítana, melyik nemet szereti bárki is.

Mindannyian leültek az asztalhoz, Clay és George egymás mellé, velük szemben pedig az anyja.

Pár pillanatig csak csendben ettek, majd a nő megszólalt.

-Na és Clay, mesélnél magadról?-George kicsit kellemetlenül kezdte érezni magát.

-Persze!-felelte mosolyogva.-Nos, a nevem Clay, 16 éves vagyok, egy éve a suli focicsapat kapitányává választottak.-George megforgatta a szemét, míg az anyukája ámult tekintettel figyelt.

-Akkor biztos nagyon tehetséges vagy! És hogy ismerkedtél meg Georgeal? Azt mondta, hogy meghívták egy asztalhoz, és te pedig már ott ültél.

-Gyakorlatilag már korábban is találkoztunk, de igen, az asztalnál.

Clay és a nő már fél órája megállás nélkül beszélgetett és nevetett, amikor George végre megszólalt.

-Anya, Claynek indulnia kéne, holnap suli lesz.-magyarázta, miközben felállt, megragadta Clay karját, és magával vitte vissza a szobájába.

-Awh, miért csináltad ezt Georgie, kedvelem az anyukádat, nagyon rendes!-mondta szomorúan. George csak megforgatta a szemét, és összeszedett mindent a földről. Clay is odalépett, összepakolta a saját dolgait, majd az ajtónak támaszkodott, és csak nézte a barnát.

-Mi az?-kérdezte George, amikor észrevette, hogy figyeli.

-Semmi, csak nézlek.-felelte, miközben felhúzta a vállát. George az ajtóhoz lépett, a szőke azonban meg sem mozdult.

-Engedj már. Elkísérlek az ajtóig.

Félreállt, majd együtt lementek.

-Viszlát Ms.Found, nagyon finom volt a vacsora!

-Viszlát Clay, remélem George még visszahoz!

Clay vigyorogva nézett Georgera, aki csak beleütött a karjába.

-Tűnj innen mielőtt még idegesebb leszek.-mondta mosolyogva. Mosolyogva? Miért mosolygott? 

-Igen uram.-felelte Clay viccelődve, majd kisétált az autójáig.-Szia Georgie!-kiáltotta, majd beszállt a járműbe, és mielőtt elkanyarodott volna, intett neki. George megforgatta a szemét, de visszaintegetett. 

Lassan visszament a házba, ahol az anyja fogadta, mosollyal az ajkán, csípőre tett kézzel.

-Ő teljesen biztosan flörtölt.-mondta kacsintva.

-ANYA NEEEM!-morogta elpirulva George, majd gyorsan a szobájába rohant, hogy a nap hátralévő részét ott töltse. 

Különös volt. Mintha jól érezte volna magát vele. Mintha... Hiányzott volna neki. Ahogy lent a konyhában nevet az anyjával, ahogy mindenre kicsit vicces beszólásokat tesz, ahogy... Flörtölt vele... 

Elővette a telefonját, hogy egy kicsit kiverje a fejéből ezt az egészet, azonban nem teljesen sikerült.

A legelső dolog amit meglátott, az egy Sms volt. Megnyitotta. Clay küldte, egy fénykép volt. George az ágyán ült, éppen az egyik füzetet bújta, az arcát az előtte lévő laptop fénye világította meg. A kép a földről lett készítve. Alig egy perce küldte. Ahogy egyre jobban kezdett elpirulni, érkezett egy szöveges üzenet is.

Látod milyen szép vagy, Georgie?

Azonnal bezárta az alkalmazást, a gyomrában mintha felrobbant volna valami. Clay szerint... Szép? 

Megnyitotta a Discordot, és írt Dreamnek.

Dream :)

Én: Szia Dream
Én: Bocs, hogy ma nem tudtunk beszélni, csak volt egy kis sulis munkám holnapra

Dream: Semmi baj, én sem értem rá. Majd talán holnap :)

Én: Jóéjt 

Dream: Jóéjt Georgie.

Kezdenek alakulni a dolgok :)