Manhunt ~DNF~

13

~George p.o.v.~

Clay és én sétáltunk egy darabig, majd egyszer azt mondta, hogy csukjam be a szememet, vagy kössem be valamivel. Kicsit hezitáltam, majd végül lehunytam őket. 

Ha őszinte akarok lenni... Lassan beleszerettem. De nyilván sosem mondanám el neki.

Mármint, miért kéne?

Egyáltalán nem lenne értelme, sőt, még én magam sem vagyok biztos ebben az egészben.  Csak furán érzem magam a közelében.

Mindig boldoggá tud tenni, ha arra van szükségem, vicces, de komoly helyzetekben is mindig ott van...

És amikor mosolyo-

-George!-kiáltotta, mire megugrottam. 

-I-igen?-kérdeztem.

-Állandóan elkalandozol.-mondta két nevetés közben. Ismét megfogta a kezemet, és sétáltunk tovább.

-Már majdnem ott vagyunk, igaz?-kérdeztem halkan, mire egy halk 'mhm'-mel válaszolt.

Még sétáltunk egy kicsit, majd Clay hirtelen megállt, én pedig nekimentem hátulról.

-Bocs.

-Semmi baj.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Most már kinyithatom?-kérdeztem kicsit feljebb emelve a fejemet, ahol gondoltam, hogy Clay van.

-Ha nagyon akarod.-mondta nevetve.

Kinyitottam a szememet. Clay tőlem jobbra ült, a szemem sarkából láttam. Tovább fordítottam a fejemet, és megláttam, hogy egy hegyen vagyunk. Nem éreztem, hogy felfelé mentünk volna, pedig ezek szerint mégis.

A hegy aljában egy hatalmas mező volt, fönt a csúcson pedig fák.

A hold mindent szépen bevilágított.

Mosolyogva néztem rá. Az arca ellágyult, ahogy kialakult a szemkontaktus. Lassan az égre mutatott, mire értetlenül követtem az ujját. 

A fekete eget rengeteg világító csillag borította. Szó szerint leesett az állam. Mindig is elakartam menni csillagokat nézni, és most itt vagyok. De ez még jobb, mert itt van velem Clay.

-Tetszik?-kérdezte mögülem suttogva.

-Igen. Mindig is kiakartam így ülni a csillagok alá, és csak nézni őket.

Megfordultam, hogy a szemébe nézhessek, azonban nem vettem észre, hogy elindult felém, így beleütköztem. Egyikünk sem mozdult. Vigyorogva megnyalta az alsó ajkát, majd hátrált egy lépést.

-Akarsz odafeküdni?-mutatott le a hegy lábához.

-Persze!-mondtam, majd elindultunk lefelé. 

Lefeküdtünk a puha fűbe, és kellemes csendben néztük az eget.

-Miért hoztál ide?-kérdeztem gondolkodás nélkül.

-Csak akartam egy kicsit pihenni. Tudod, a tesztek, a suli, a meccs, nem igazán volt rá időm.-felelte nyugodtan.

-Ennek van értelme, de miért hoztál engem ide?-kérdeztem meg újra, majd átfordítottam a fejemet, hogy ránézhessek.

Ő is felém fordult, és elmosolyodott.

-Őszintén, nem tudom.-nevetett.-Olyan, mintha jobbá tennéd a dolgokat.-tette hozzá, miközben újra az eget kezdte pásztázni.

Oh...

-Bocsánat ha ez... Nem is tudom... Sok volt.

Felültünk. Én felhúztam a lábamat, és átkulcsoltam a kezemmel. 

-Nem kell bocsánatot kérned, és megértem. A suli tényleg elég stresszes, köszönöm, hogy kihoztál ma este ide.-mondtam egy mosollyal az arcomon.

-Őszintén megkönnyebbültem.-sóhajtott, majd nevetni kezdett.

Imádom a nevetését.

Felállt, és nekem nyújtotta a kezét. Belekapaszkodtam, mire felrántott, de azután sem engedte el.

-Elég késő van, segítek hazamenni, ha szeretnéd.

-Tudod mit? Örülnék neki.

Elindultunk vissza a sulihoz Clay kocsijáért, hogy ne kelljen még hazafelé is gyalogolnunk.

Amikor végre visszaértünk, mindketten kellően fáradtak voltunk. Azt mondta, hogy választhatok én zenéket, aminek nagyon örültem, ugyanis volt egy remek lejátszási listám.

Végig énekeltünk és nevettünk egy pár zenét, majd lehúzódott a házam előtt.

Mindketten kiszálltunk, és megálltunk a bejárati ajtó előtt. Elővettem a kulcsaimat.

-Köszönöm a mai estét.-mondtam halkan, kerülve a szemkontaktust a szőkével.

-Nincs mit. Azon gondolkodtam, hogy lenne e kedved valami hasonlóhoz még egyszer?-kérdezte egy kicsit félénk hangon. Hiába ismerjük egymást több hónapja, még mindig meglepődök, amikor elveszti azt a rengeteg önbizalmát.

-Persze!

Kicsit közelebb lépett, majd átölelte a derekamat, én pedig a vállát. 

A nyakához nyomtam a fejemet, ahogy egy kicsit még mindketten élveztük a pillanatot.

-Jóéjt George, hétfőn találkozunk!-kiáltotta, pedig már elég késő este volt. Ezen kicsit nevettem, majd intettem neki, ahogy kihajtott az utcából.

<3