Manhunt ~DNF~

14

Besétáltam az iskola ajtaján egy korai hétfő reggelen. Mondjuk azt, hogy ez nem volt egy mindennapi hétfő reggel.

Ez az utolsó hét az iskolából, ami azt jelenti, hogy most lesz az összes teszt, és a szalagavató pénteken.

Szinte mindenki arról beszélt, kivéve minket. Nem volt a legfontosabb témáink között.

Biztos voltam benne, hogy ha elérkezik a csütörtök, akkor már mi is meg fogjuk említeni, de most először jussunk el odáig, és vergődjük át magunkat a rengeteg dolgozaton.

~ugrás~

Éppen hazaértem a suliból, nem kaptam túl sok házit, csak a dogákra kell készülnöm, aminek örültem.

Ezért bekapcsoltam a gépemet, hogy egy kicsit beszélgessek Dreammel, és amíg töltődött, lementem egy kis nasiért.

-Hello?-hallottam a fejhallgatómon keresztül. Elmosolyodtam, majd válaszoltam.

-Szia!

-Mit szeretnél játszani?-kérdezte.

-Hmm, nem tudom, felmehetnénk csak úgy az smp-re.-vetettem fel.

-Oké, nekem jó.-egyezett bele.

Beléptünk, és elkezdtünk bányászni, hátha találunk egy kevés gyémántot.

-És hogy megy a suli?-kérdezte, miközben kiütött egy blokkot.

-Igazából egész jó, lettek barátaim. Az egyikük egyébként rád emlékeztet.-nevettem el magamat a mondat végén.

-Az is lehet, hogy én vagyok. Simán járhatunk egy suliba, anélkül, hogy tudnánk.

-Most hogy így mondod...

Megint csönd lett, majd hirtelen egyszerre nevettük el magunkat. Már hogy lenne ő Clay?

-El tudod képzelni?-mondtam még mindig hangosan nevetve.

-Vicces lenne! És megvan már a szalagavatóra a párod?-változtatta meg a témát.

-Még nincs, de őszintén, én nem látom ezt az egészet egy nagy dolognak... De ha egy bizonyos ember felkér, akkor elmegyek vele.

-Kiszemeltél már valakit?-kérdezte enyhén flörtölős hangnemben.

Elpirultam.

-N-nem, vagyis, igen, talán, nagyjából.

-Mesélsz nekem róla?

Valóban meglepődtem, hogy Dream a barátaimról érdeklődik. Talán csak örül neki...

-Hát, először egy elég nagy köcsög volt, aztán az asztalukhoz ültem az első napon, és akkor elkezdtünk beszélgetni. Sokszor veszekedtünk, ő néha flörtölt vel-állítottam meg gyorsan magam.

-Bocsánat, nem hagylak szóhoz jutni.

-És? Az életem elég unalmas, a tiédet hallgatni sokkal jobb. Nem zavar, meséld tovább. Kezd olyan lenni, mint egy film.-mondta nevetve, mire elmosolyodtam.

-Pár nappal később elmentünk egy gyönyörű helyre, hogy jobban megismerjük egymást a kis csapatunkkal, és ott közelebb kerültünk egymáshoz. 

-Kedvesnek hangzik.-felelte érzelemmentesen. 

-Mennem kell, majd beszélünk később!-búcsúztam el gyorsan.

-Oké, szia Gogy.

-Szia Dream.

Kiléptem a játékból és a hívásból is, majd visszakapcsoltam a telefonomat, és megnyitottam az üzenetemet Clay-től.