Manhunt ~DNF~

4

George-ot hirtelen felébresztette egy idegesítő csipogó hang. Továbbra is csukott szemmel felpattant, és lekapcsolta a telefonja képernyőjén villogó jelzést. 

Lassan elkezdett készülődni, megmosta a haját, és a fogát. Átöltözött, és összeszedte a cuccait. Lement a földszintre, és látta, hogy anyja már csomagolja neki az ebédet. 

-Jó reggelt George.-mondta ragyogó mosollyal.

-Jó reggelt.

A fiú megfogott egy müzliszeletet, és az összekészített ebédjét, majd elköszöntek, ő pedig elindult. Éppen azon gondolkozott, ma hogyan fogja szörnyűvé tenni a napját Clay, amikor valakibe botlott. Az a valaki nem más volt, mint Niki.

George p.o.v.

-Hé! George!-hallottam egy ismerős hangot a hátam mögül, amint a nevemet szólítja. Megfordultam, és megláttam Nikit mosolyogva rohanni.

-Ó, hé Niki. 

-Sétálhatok veled?-kérdezi halkan lihegve. Válaszul bólintok, miközben elindulunk az iskola felé. Teljesen csendben sétáltunk, azonban ő megszólalt.

-Szóval gondolom a környéken laksz.-mondta, miközben hátrafelé mutogatott.

-Igen, nem is olyan messze attól a helytől ahol találkoztunk.-válaszoltam egy kis mosollyal.

-Meg adod a számodat?-kérdezett egy újabb kérdést, miközben felém nyújtotta a telefonját.

-Oh, persze!-kivettem a kezéből, és beütöttem a számomat, majd felhívtam vele magamat, hogy nekem is meglegyen az övé. Ahogy végeztem, már az épület előtt álltunk.

-Most szét kell válnunk, de esetleg hazafelé is mehetnénk együtt.

-Nekem nagyon jó lenne.-mondtam, majd elköszöntünk, én pedig elindultam a szekrényem felé.

Az ebéd előtti órákhoz szükséges könyvekért nyúlok, majd becsapom az ajtót. Nagyon megijedtem. Egy ismerős alak az én szekrényem mellettinek dőlve áll, és engem bámul.

-Áh!-enyhén ugrottam egyet, és majdnem elszórtam az összes könyvem. Megnéztem, hogy ki az. Milyen meglepő... Clay.

-Mit akarsz Clay?-kérdeztem bosszúsan, mire ő csak elmosolyodott.

-Semmit, csak veled akartam sétálni a terembe.

Megforgattam a szememet, és elindultam, őt a szekrénynél hagyva.

-Várj! George!-kiáltotta után, én azonban figyelmen kívül hagytam. Elkezdett szaladni, majd ahogy beért, átkarolta a vállamat. Az érintésétől megremegtem. 

-Miért csinálod ezt?-kérdezte a homlokát ráncolva. Levettem a karját magamról, majd érzelemmentes arccal néztem a szemeibe.

-Mert idegesítő vagy.-felelem világosan, mire ő megtorpan, én pedig megyek tovább.

-Egy nap még megkaplak, Georgie.-hallom halkan mögülem, ahogy elsétálok az első órámra.

*Ugrás, mert senki nem szereti az iskolát, harmadik személy*

Az ebédcsengő megszólalt, mire George elkezdte összeszedni a könyveit, ahogy Niki, Bad és Karl is, akikkel egy osztályba járt. Mielőtt George kimehetett volna, Niki megkérdezte, hogy akar e velük menni, amire ő igennel felelt. Először elvitték a könyveiket, majd elindultak az ebédlőbe. Még senki nem ült az asztaluknál, amitől George kissé megkönnyebbült. Leültek, és vártak a többiekre. Várakozás közben néhányan ettek, míg mások kérdéseket tettek fel Georgenak, hogy jobban megismerjék. Ranboo, Tubbo és Tommy nem sokkal később jelent meg, így most már csak pár emberre hiányzott. George azt kívánta, bár ne kellett volna kivárni, míg ők is megérkeztek. 

Aztán végül megjelentek... Wilbur, Skeppy, Nick és Clay berohant a terembe, és leültek az asztalhoz. Ezúttal azonban Clay George mellé ült. 

Mindenki evett, vagyis csak majdnem mindenki. A nemrég érkezett fiúk a reggeli edzésről beszéltek. George sosem szerette igazán a futballt, így nem értette a felhajtást. 

Valaki felhozta a Minecraftot, mire George és Clay is megdermedtek. 

-Ti játszotok vele?-kérdezte Tommy az asztal másik felén ülő két fiúra nézve, miután látta, hogy mennyire lefelé néznek, és kerülik a tekinteteket. 

-Igen, de nem gyakran beszélek róla.-mondta Clay, miközben Georgera nézett.-Na és te, Georgie?-kérdezte vigyorogva. Mindenkit meglepett ez a becenév, de most jobban érdekelte őket a fiú válasza.

-Uh, igen, játszom.-mondta. Nem szeretett a figyelem középpontjában lenni. Kényelmetlenül kezdte magát érezni. 

Folytatni kezdték a beszélgetést, George pedig csak hallgatott. Jobban szeret másokat hallgatni, mint közbeszólni, és beszélgetni.

Az ebéd végét jelző csengő megszólalt, mire mindenki elköszönt a többiektől, összeszedték a szemetet és a táskájukat, majd elindultak a következő órájukra.

Ez volt az utolsó óra, és George és Clay véletlenül partnerek lettek egy projekt feladatban. Georgenak eleinte nem tetszett az ötlet, majd végül rájött, hogy Clay szereti ezt a tantárgyat, és jó is benne. Egy egész hetük volt a feladat elkészítésére, pár dolgot még az iskolában meg is tudtak csinálni, majd megbeszélték, hogy néhány nap múlva találkoznak George lakásán, és ott fejezik be a feladatot. 

George elvitte a szekrényébe a könyvét, majd kiment a kapu elé, és ott találkozott Nikivel. Elindultak hazafelé. Azonban egy sarkon Nikinek le kellett fordulnia, így George egyedül folytatta haza az útját. Elővette a fülhallgatóját, csatlakoztatta a telefonjához, és elindította a lejátszási listáját, és hagyta, hogy a kedvenc zenéi kitisztítsák a gondolatait.