Ambivalencia ¦NoMin ff¦

16. Várj egy picit!

Jaemin pov

„Hagyj érvényesülni elvégre már nem vagyok gyerek!"

Ha azt mondom, hogy pillangók repkednek a gyomromban akárhányszor rá nézek akkor az klisésnek számít? Az biztos, hogy felemelő érzés. Mikor rám néz mintha megállna egy pillanatra a szívverésem, elfelejtek levegőt venni és hírtelen azt sem tudom megmondani, hogy hol vagyok pontosan. Mintha meghalnék egy apró pillanat erejéig, se kép, se hang. Az a pillanat a legszebb az egész szemezés során, mikor egy ilyen gyilkos pillantást vet rám. Olyan igazán különleges. Még sosem éreztem így magam ez előtt. Ahogy a fekete tincsei alól keresi a tekintetem és mikor megtalálja gonoszul elmosolyodik hiszen tudja, sőt érzi rajtam, hogy félig végem van és ezt komiszul élvezi. Kihasználja azt, hogy előnye van velem szemben, biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok neki az első akivel ilyeneket csinál. Biztos vagyok benne, hogy rám van írva, hogy mit érzek. Annyira új nekem ez az egész. Ennyire sosem tetszett még senki. Az elején tényleg csak szórakoztam, azt hittem tudok vele flörtölgetni, esetleg játszhatok vele, de nem megy. Mikor ellopta az első csókom már tudtam, hogy ez az elképzelésem nem működhet. Mellette biztosan nem, de próbáltam tartani magam az ötlethez. Mikor rákezdte a felszedős dumákat az elején mosolyogtam de a harmadik-negyedik után már kezdtem elhinni amiket mond nekem. Elképzeltem magam mellette és nem csak a szentimentális szerelmi szinten. Konkrétan lejátszódott a fejemben minden..

- Jaemin! Itt van? - kérdezte a matek tanár felém integetve. Látszott rajta, hogy kicsit felhúztam őt. Szemöldökét összeráncolta hisz nem értette a figyelmem hiányát, holott eddig mindig figyeltem minden egyes óráján, kivétel nélkül.
- Persze. - bólogattam majd magam elé húztam a füzetem és megfogtam egy tollat mintha írnék.

Vajon az mennyire lenne gáz, ha most szünetben oda mennék hozzá és valami beszélgetést kezdeményeznék? Tuti menne mert ilyenben jó vagyok, de mit mondhatnék? El kellene hivatnom magam valami randira vagy mire?! De az nem jó. Nem akarom, hogy költsön rám, azt meg, hogy sokat azt végképp nem. Nincs nekem szükségem ilyenre. Arra meg végképp nem, hogy kiforgassam a pénztárcáját.

- Uuu valaki felhúzta a tanár urat. - vigyorgott rám Chenle elégedetten. Látszólag ő jelen volt az órán velem ellentétben. Bár ahogy látom ő is csak firkálgatott, a Jisung plussz Chenle szöveget írkálta a füzetébe de vagy százszor és mindet szép piros szivecskébe foglalva, hogy még véletlenül se legyen belőle Jisung plussz Jisung vagy Chenle plussz Chenle.
- Ki volt az? - forgattam a szemeimet majd vissza néztem a füzetére.
- Naaa. Ne legyél irigy! - Húzta el a füzetét. Megráztam a fejem majd ledőltem a padra. Valahol ott tartottam, hogy ha összejönnénk és megkérné a kezem akkor biztos óriási esküvőnk lenne és nagyon szeretnék gyerekeket is meg...

- Jaemin! Van töri házid? - bökdöste a hátamat Renjun. Elővettem a füzetem és hozzá dobtam. - Lehetne kedvesebben. - hisztizett a hátsó padból. Hátra fordultam. Legszívesebben felkötöttem volna most itt helyben, de tudom, hogy ezt tiltja a házi rend így a szemfogaimat megcsillantva rá vigyorogtam majd előre fordultam. Hátra dőltem a székbe préselve magamat és próbáltam felfogni, hogy mi is van a táblára írva.

- Te Chenle! Ez mi a rák? - bökdöstem Lele vállát közben próbáltam kibogarászni, hogy hol is kezdődik a feladat. Teljesen elvesztettem a fonalat. Pontosan azt sem tudom megmondani, hogy ez hányadik óránk és, hogy melyik emeleten vagyok jelenleg.
- Ez valami izé. - felelt egy újabb szívecskén ügyködve.
- Bővebben? - kérdeztem kicsit hangosabban mire a tanár úr is rám nézett. Még sem leszek a kedvence.
- Bővebben.. - felnézett hunyorogva a táblára. - Huu baszki. Várjál. Renjun ez mi? - fordult hátra mindkettőnk hyungjához aki már szemeit forgatta rajtunk, hiszen szem és fül tanúja volt ennek az igencsak gáz beszélgetésnek.
- Ez kérlek szépen egy Cosinus függvény.. zsenik. - mondta majd oda adta a füzetét, hiszen már rég készen volt a feladattal.