~Hawks pov. ~
Gyerekként sosem értettem, miért nyáladzik mindenki a hősök után. Őket is egyszerű embereknek láttam, csak használhatták legálisan az erejüket, viszont egyik sem volt különb a közembernél. Nekik is voltak érzéseik, ők is véreztek akárcsak az egyszerű járókelők, sőt volt olyan, aki gyengébb is volt az éppen arra sétáló irodistánál, aki telefonjába feledkezve hágott át a tömegen, majd a kordonhoz érve lassan vette le füléről a kis szerkezetet és ámulva nézte példaképeinek küzdelmét a gonosztevőkkel.
Nekem már egész kis koromban mondták, hogy belőlem egyszer nagyszerű Hős lesz majd. Mindezt persze a hátamon levő vörös szárnyak miatt. Senki sem kérdezte meg tőlem, hogy egyáltalán szeretném-e ezt, csak rám erőltettek az akaratukat. Hogy mit is akarok én? Repülni a felhők felett gondtalanul és érezni, ahogy arcomba csap a hűs szél. A szabadság érzése ez nem más. Amikor nem parancsolhat neked senki és semmi! Azt csinálsz, amit csak akarsz felelősség tudat és bármi nemű büntetés nélkül.
Öt éves lehettem, mikor a barátaimnak volt valamilyen hős figurájuk, engem persze ezek a játékok is hidegen hagytak. Egészen addig a napig, míg meg nem láttam őt! Hogy is történt az egész? Régen volt így már kezd homályossá válni előttem az emlék, kivéve az a rész amikor megláttam a hatalmas lángokat.
Édesanyámmal mentünk haza az óvodából, egy gonosztevő éppen kirabolta a közeli bankot és menekülőre akarta fogni. Mellettünk rohant el fellökve a mellettem sétáló asszonyt, aki persze magával rántott engem is. Akkor bukkant fel először, de nem mint segéd, hanem mint profi hős, saját ügynökséggel. A tüzét uralva lökte magát a rabló után és terítette a földre. Arcán a maszk szintén lángokból állt, kék egybe részes jelmeze minden kidolgozott izmot mutatott. Ámulva néztem, ahogy az erejét használja, minél kevesebb kárt okozva környezetének. Nem tudtam ki lehet az, mi a neve, vagy épp a hősneve, de akkor és ott az a férfi örökre a retinámba égett. Attól a pillanattól kezdve érdekelni kezdett a hős szakma, és nekem ő vált a példaképemmé.
Nem sokkal később megtudtam, hogy ő a második számú hős Endeavor, köznevén Todoroki Enji. Anyukám nagyon megörült, mikor rá jött, hogy az ő kicsi fia rajong egy hősért és azonnal vett nekem egy bábut, amit a tüzes hősről mintáztak. Annyira megszerettem a kis plüss babát, hogy a végén már aludni sem tudtam anélkül. Bár az igazság az, hogy a rajongásom sosem volt felhőtlen, ugyan is szántam őt. Szántam, mert mindig túl akarta szárnyalni All Might-ot az első számú hőst, de olyan mély szakadék volt kettejük között, amit senki sem lett volna képes átugrani, még ő sem, de sosem adta fel. Akárhányszor bukott is el Endeavor, mindig felállt és folytatta útját, és nem érdekelte, hogy mit áldoz fel ennek érdekében. Nem volt elég neki a második hely, ő a legjobb akart lenni! Ez tette az én szememben őt az Number One hőssé.
Tizenöt éves lehettem, mikor egy igen furcsa dolog történ velem. Akkor tájt változott meg Endeavor jelmeze, az egyszerű kék kezeslábasra már fémből készült kiegészítők is kerültek, amikben mintha láva folyt volna. Addigi műbőrből készült csizmáját tűzállóra cserélte és azt is lángok borították. Vállán fém pántok díszelegtek, kesztyűinek felső része szintén abból az anyagból voltak, ujjait viszont egyszerű szövet takarta. Eddig is szépen kidolgozott teste most, még erősebbnek tűnt. Én éppen a szobámban ültem az ágyamon egy fehér trikóban és tapadós fekete alsógatyában. Ahogy a tévét bámultam tátott szájjal, és benne őt... Nos akkor vált világossá számomra, hogy nem csak a nőket szerem, hanem a férfiakat is. Bocsánat inkább csak ezt az egy férfit, persze akkor még nem tudtam mit is érzek igazából iránta! Egy interjú volt, miben mindenről kérdezték, majd elhangzott az a kérdés, amit nem tudok még a mai napig sem kiverni a fejemből. "Miért került a felesége kórházba?"
Ennél a résznél valamiért könnyek gyűltek a szemembe. Tényleg nem értettem, hisz az teljesen más, hogy bejön egy férfi teste és más, hogy elkezdek könnyezni, mert annak a férfinek felesége van. Amikor rájöttem, hogy miért is könnyeztem, lesokkoltam. Onnantól kezdve kerültem minden olyan dolgot, ami Endeavor-ral kapcsolatos volt. Ha megláttam a TV-ben elkapcsoltam és inkább zsibbasztottam az agyam valami hülye valóság show-val, mikor a suliba felmerült a neve, én inkább lapítottam és kinéztem az ablakon. Mint később megtudtam, a nő azért került kórházba, mert a legkisebb fiát forrásban levő vízzel leöntötte és a gyereken maradandó sérüléseket okozott emiatt. Hogy lehet valaki ilyen gyenge elméjű, hogy a saját gyerekét bántsa? Főleg, hogy olyan férfival közös gyermekről volt szó, mint Endeavor. Sosem fogom ezt megérteni. De egy valami biztos! Gyűlöltem őt akkor és most is. Azt hiszem ezt hívják féltékenységnek!
Mivel jó eszem volt, azért hamarabb fejeztem be az iskolát és váltam profi hőssé, mint az osztálytársaim. Ennek következtében húsz éves koromra már saját ügynökségem volt és én váltam a harmadik számú hőssé, ezzel a Japán történelemkönyvekben helyet is kaptam. Pár napja viszont az egész hősvilág megingott, mikor All Might egy heves csata közben All For One-nal felemésztette minden erejét, és vissza vonulásra kényszerült. Ezzel én a második helyre kerültem Endeavor, meg az első helyre. Keserédes győzelem lehet ez számára, hisz túl akarta szárnyalni a szőke férfit úgy a trónra lépni, nem ilyen alantas módon. Szívem majd megszakadt a gondolatra, hogy az én tüzes hősöm milyen kínokat élhet most át.
All Might és All For One harca után a hősök bizottsága magához hívatott elbeszélésre, és egy nagyon fontos feladatot bízott rám. Épüljek be a Gonoszok Ligájába és tudjam meg mire készülnek, félek nem ők az egyetlen veszély forrás Japánban. Viszont így végre módomban áll találkozni vele. Akármennyire is akartam sosem sikerült kiverni a fejemből, és akárhányszor megláttam az egyik óriás kivetítőn csak nézni tudtam ledermedve. Én Hawks az-az Takami Keigo, mérhetetlenül szerelmes vagyok a mogorva Todoroki Enji-be, még akkor is, ha sokkal idősebb nálam.
Mióta rájöttem az érzéseimre, egyre jobban várom a pillanatot, hogy beszélgethessek vele, és a közelébe lehessek, még akkor is, ha ő sosem fogja viszonozni az érzéseimet. Pedig mennyire vágyom az érintésére, hogy éjjelente az ágyában hajtsam álomra a fejem ölelő karjai között, s reggelente csókjaira ébredjek. Nem érdekelne a hírnevem, nem érdekelne ki mit szólna ahhoz, hogy meleg vagyok, érte még a hősködésről is lemondanék, és otthon ülő házi asszony lennék, aki a gyermekeiket neveli és közbe a TV-t bámulva aggódna szerelméért. Viszont, van egy kis gond... Én nem vagyok nő, és nem tudok neki gyermekeket szülni. Én egy férfi vagyok, aki nem lehet vele olyan kapcsolatba, mert csak lerombolná a várat, amit addig felépített.
Nekem már az is elég, ha mellette lehetek és vele együtt menthetem meg az ártatlanokat. Még akkor is, ha most a gonosztevők oldalán kell lennem és kettesügynökként, konkrétan mindkét felet el kell árulnom. Mert elárulom a hősöket, még ha parancsra is, de volt választásom és én elfogadtam a feladatot.
________________________________________________________________________________
Köszönöm, hogy elolvastátok az prológus építő kritikákat várom szívesen, remélem minél hamarabb tudom hozni az első fejezetet... Ja és minden rész vagy Hawks, vagy Endeavor szemszögéből fog íródni, a fejezeteken belül nem fogok váltogatni, csak ha nagyon muszáj. Épp ezért két Prológus lesz az egyik Hawks szemszögéből (Az-az ez), a másik Endeavor szemszögiből, ami kicsit később jön! 😁
Remélem élveztétek a prológus, mert most csak Hawks gondolatait írtam le a sztori ott kezdődik, ahol az animében All Might elveszti az erejét és Endeavor kerül az első helyre. 😏
Igen ez csak az prológus volt... Csak 1117 szó plusz köszönet nyilvánítás 104 szó. 😅
YOU ARE READING
Tárd ki a szárnyad és szállj a magasba!
Fanfiction❗️❗️Figyelem❗️❗️ ❗️❗️Spoiler veszély, ha nem láttad még az animét, vagy olvastad a mangát, csak saját felelősségre olvasd el❗️❗️ Erősen 🔞-as karikás történet, nyomokban homoszexualitást, tesztoszteron túltengést és trágár beszédet tartalmaz. Csak s...