Tárd ki a szárnyad és szállj a magasba!

Az álmok valóra válnak

~ Hawks pov. ~

Reggel jóval korábban keltem, mint kellett volna, így kikászálódtam az ágyból és a konyha felé vettem utam. Persze látni még nem igazán láttam semmit, ugyanis épp, hogy kinyitottam a szemem, és az álmaim fátyla még íriszeim előtt lengedezett. Már az is nagy szerencse volt, hogy a kávét gond nélkül le tudtam főzni. Amint készen volt, jól megpakoltam cukorral és felöntöttem jóóóóóóó sok tejjel, majd leültem a kanapéra. Bágyadtan néztem magam elé miközben az életet adó nedűt szürcsöltem és próbáltam rájönni, miért is keltem ilyen korán.

A konyhából beszűrődő lámpa fénye haloványan világította meg a nappalit. Ahogy kezdett előttem tisztulni a kép úgy tudatosult bennem, hogy Endeavor a ma reggel jön és tegnap még mielőtt az álmok békés mezsgyéjére léptem egy meglepetés ötlete fészkelte magát a fejembe. Persze a kivitelezésre nem lesz sok időm, de remélhetőleg sikerülni fog, ha mindent előkészítek és a szükséges higiéniai dolgokat még reggel elvégzem. Erre a gondolatra halovány mosoly kúszott ajkaimra és sokkal jobb kedvvel kortyoltam egy nagyot kávémba, majd a bögrét lettem a dohányzó asztalra és visszamentem a hálószobámba. Ott az ágy alá rejtett kis mobil dobozt kihúztam és kivettem belőle a szükséges tárgyakat, majd a fürdőbe mentem. Lezuhanyoztam és reggeli rutinomhoz hozzá csaptam még egy belső tisztítást is. Minden rendben ment, így a fürdőt elhagyva ismét a hálószoba felé vettem utamat, ahol magamra öltöttem a kis fekete átlátszó bugyit a két mandzsettát, illetve a gallért. Ezek után a testhez álló kezeslábasba bújtam bele, ami várakozásomnak megfelelően jól elrejtette a kíváncsi szemek elől jelmezem apró darabjait. A hajpántot és az analplug-ot kivittem a nappaliba a síkosítóval egyetembe, majd az étkezőasztalra tettem. Visszaléptem a dohányzóasztalhoz és kávém maradékát megittam. Mikor ránéztem az órára mosolyogva konstatáltam, hogy lassan ideje indulnom, viszont szerencsére annyi időm még volt, hogy elmossam a koszos bögrét és fogat mossak. Amint mindennel végeztem, kinyitottam az erkélyajtót és a szokásos módon távoztam otthonomból.

Az ügynökségre érve szokásomhoz híven átlapoztam a napi lapokat, illetve váltottam néhány szót a segédekkel. Szerencsére amíg nem voltam itt csak néhány piti bűnöző érezte, hogy cincognia kell, így őket könnyen elkapták a nekem dolgozó hősök. Értesítettem őket, hogy fél tíz fele lelépek és valószínűleg csak délután térek vissza a fészekbe, de lelkükre kötöttem, hogy ha olyan problémába ütköznek, amit nem tudnak megoldani azonnal hívjanak. Miután mindent elintéztem, elindultam körbe repülni a város felett. Az őrjáratom nyugodt volt, mostanság a körzetemben, csak piti bűncselekményeket követnek el. Ezt a Felszabadítási frontnak, illetve a Gonoszok szövetségének köszönhetem. Tudják, hogy ha nem végzem el a munkámat gyanakodni kezdenek rám, mind a hős társaim, mind a bizottság így, hogy mobil maradhassak Kyuushuu környékén nagyobb akciókat egyelőre nem terveznek. Bár ez is feltűnő lehet, ezáltal nagyon ritkán bedobnak a környékre egy-egy erősebb bankrabló csoportot, de semmi eget rengetőt.

Mire körbe repültem a várost, már mehettem is az állomásra, ahol felettébb nagy tömeg fogadott. Kicsit előbb akartam érkezni, hogy a peronon fogadhassam szerelmemet, de sajnos nem sikerült, így mire az említett helyre értem ott már csak a következő vonatra váró emberek álltak. Vissza lépkedve a csarnokba, észrevettem a vörös hajú félistent ahogy fejét ide oda kapkodva a tömeget pásztázza. A háta mögé szálltam és megkocogtattam vállát. Persze egyből sarkon fordult és mélyen a szemembe nézett.

- Azt hittem már sosem érsz ide. – csücsörítettem ajkammal a durcást játszva.

- Pedig nem is késett a vonat. – vonta fel értetlenül szemöldökét, mire hatalmas vigyor terült el ajkaimon.