Tárd ki a szárnyad és szállj a magasba!

Prológus 2

~ Endeavor pov. ~

Az anyám nagyon szigorú asszony volt, mindig megkövetelte a tökéletességet. Ennek következtében nekem is tökéletesnek kellett mutatnom magamat. Az-az nálam nem lehet senki sem erősebb és nem is nézhet ki jobban. Az eszméi olyan szintem belém égtek, hogy mikor felszínre tört az erőm nem is volt kérdés, hogy mi leszek, ha felnövök. Természetesen én is Hőssé akartam válni mindig is. A céljaimat magam előtt tartva haladtam előre az utamon egyenesen, soha meg nem inogva. Az akadályokat könnyen vettem, az általánosban osztályelsőként végeztem és az ország legjobb hős képzőjébe nyertem felvételt a UA akadémiára!

A gondok viszont itt kezdődtek, ugyanis az egyik osztálytársam erősebb volt nálam, a neve Toshinori Yagi volt... Ismertebb nevén All Might. Szőke haja aranyként csillogott a napfényben és állandóan egy bamba vigyor virított a pofáján... Elképzelni sem tudjátok mennyire gyűlöltem őt, főleg hogy mindenben maga mögé utasított, így én az örök maximalista kénytelen voltam beérni a második hellyel. Viszont ez nem csak az iskolára volt igaz, hanem az életben is...

Miután befejeztük a hős képzőt mindketten profikká váltunk, de végül ő Amerikába utazott, hogy ott aztán egyemre járhasson. Én Japánban maradtam és itt fejlesztettem tovább a képességeimet, és kerestem a megoldást az All Might problémára, akinek álma az volt, hogy ő legyen a Béke Szimbóluma... Pár évvel később, mikor Toshinori vissza tért Tokióba, már ő volt az első számú hős és ezzel együtt a Béke Szimbóluma... Egy Szimbólum, aki bamba vigyorral az arcán ment meg másokat! Ez nem Szimbólum hanem csak egy Bohóc! Annyira mérges voltam, mikor megláttam az eredményeket, és hogy ismét a háta mögé parancsolt, hogy az akkori lakásomat porrá égettem.

Éveken keresztül gondolkoztam, azon hogyan szárnyalhatnám túl azt a Szőke majmot, de minden próbálkozásom hamuvá égett és míg ő megvetette magát az első helyen én megragadtam a másodikon. A szakadék kettőnk között egyre csak nőtt, míg végül már nem is láttam a túlpartot. Legbelül megfogadtam, hogy sosem adom fel és akkor is lefogom körözni azt a balfácánt, ha törik, ha szakad! Ekkor jutott eszembe, hogy ha nem is én fogom őt túlszárnyalni, akkor majd a gyermekeim.

Innentől kezdve már azon gondolkoztam, mivel tehetném erősebbé a vérvonalamat és ezzel együtt a gyermekeimet. Elmentem egy házasság közvetítőhöz és elmondtam az igényeimet. Pár hónap múlva fel is hívott, hogy talált valakit, aki megfelelő lehet... Mikor elküldte a papírjait kissé meglepődtem, ugyanis egy jéghasználó családból származó lány adatlapját küldte át az asszony. Vissza hívtam, hogy biztos tévedés történt, de megnyugtatott, hogy nem, jó adatlapot küldött... Himura Rei... A fényképen egy hosszú fehér hajú lány ült, talán nálam 5 évvel fiatalabb lehetett, vagy többel. Egyáltalán nem volt az esetem, de mikor elkezdtem gondolkozni, rájöttem, hogy a házasság közvetítőnek igaza van, ha ez a leány szülne nekem egy olyan gyermeket, aki képes mind a tüzet, mind a jeget használni, akkor az a gyermek felül múlhatja All Might-ot!

Beleegyeztem egy találkozóba az "arámmal", viszont nagyon ledöbbentem mikor szemtől szembe ültünk egymással szemben. Egy vissza húzódó, kedves lány volt, lapockáig érő fehér színű hajjal. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szánalmasnak fogom találni... A szülei hajbókoltak előttem és ódákat zengtek hőstetteimről, miközben a lány félelemtől reszketve töltötte ki a teát. Ez a nő undorral töltött el, de szükségem van az erejére! Végül egy vaskos összeget hagytam ott a háznál és pár hónap múlva Himura Rei-t már Todoroki Rei-nek emlegették, a második számú hős feleségének... Annyira taszított, hogy józanul hozzá sem tudtam érni a nászéjszakán, így innom kellett, viszont tudni kell rólam, hogy ha iszom, akkor nem vagyok se gyengéd, se kedves! Az nap éjjel én is sajnáltam a szerencsétlent, ahogy fájdalomtól sikítozva vergődött alattam....

Sajnos a Rei iránti undorom a későbbiekben sem változott, még akkor sem mikor életet adott első fiúnknak Toya-nak. Pár évvel később megszületett a lányunk Fuyumi, majd a középső fiúnk Natsuo és végül Shoto. Mikor Toya elérte az ötödik életévét és felszínre bukkant az ereje, nagyon boldog voltam életemben először, ugyanis sokkal nagyobb volt a tűzereje, mint nekem. És ebben a boldogságomban, lerántottam az egész családomat az általam teremtett pokol legmélyére, ahol én voltam maga Lucifer a démon király.

Toya ereje olyan nagy volt, hogy a saját testét is megsebezte állandóan, az anyja próbálta tőlem védeni a fiút, sikertelenül. Ennek következménye az lett, hogy elvesztettük az elsőszülöttünket. Rei elméje itt kezdett megbomlani, ám mikor Shoto ereje is felszínre tört és kiderült, hogy örökölte mind az én erőmet, mind az anyjáét, az tette az i-re a pontot a nőnél. A fiam bal oldala teljesen rám emlékeztette az anyját, vörös haj, türkiz szem és azzal az oldalával tudta használni a tüzet, míg a jobb oldalán fehér színű haja és szürke szeme volt, ezzel az oldalával a jeget irányítja. Fuyumi-t és Natsuo-t akkor még értéktelennek láttam, mikor a lányom megszületett reméltem, hogy örökli az én erőmet is nem csak az anyjáét ugyanis fehér hajában vörös tincsekkel született, de csak a jeget tudta használni, ahogy az idősebbik öccse is.

Rei elmebaja akkor hágott a tetőfokára, mikor egyik este Shoto üvöltésére ébredtem. A gyerek sírást a konyhából hallottam, így odarohantam és amit ott láttam az vérfagyasztó volt, a legkisebb fiam, birodalmam örököse a padlón fekszik sírva miközben az anyja egy forró kannával a kezében áll és néz rá rémülten, kezét a szájához emelve. Oda rontottam a fiamhoz és láttam hogy az arca gőzölög a forró víztől, amit az anyja öntött rá a bal felére. Haragosan néztem a feleségemre, majd Shoto-t a karomba kapva a kórházig futottam vele, ahol ellátták ugyan, de a heg örök életében emlékeztetni fogja anyja tettére.

Másnap Reit egy elmegyógyintézet felügyeletére bíztam, ahol egyből kezelni kezdték. A feleségem állapotát és a fiam sérülését nagyjából öt évig sikerült titkolnom, de mint minden ez is napvilágot látott, és ezzel volt tele a sajtó. Nagy nehezen rávettek egy interjúra az egyik tv-vel, de ott is ez a kérdés ismétlődött állandóan... "Miért került a felesége kórházba?" A válaszom mindig az volt, hogy azért mert beteg, és most a legjobb ellátást kapja. Ám a baleset óta a fiam Shoto nem hajlandó a tüzét használni, de még fejleszteni sem, csak a jeget... Ezzel akar engem büntetni... A dacával...

Mikor Shoto elérte a 15. életévét, ajánlás útján bekerült a UA Hős akadémiára, ahol a legjobb tanárok képzik őket, de ami a legjobb volt az egészben, hogy a Sportfesztivál alkalmával a fiam elfogta a bal felét és végre használta a tüzét.... Ó de micsoda tűz volt az... Bár ez az év rendhagyó volt, ugyanis sorra támadták meg őket a Gonoszok Ligájának nevezett bűn banda. És ezzel a bűn bandával együtt felbukkant egy fickó, valami Dabi aki a porlasztó lángokat használja... Remélem tévedek.... Az egyik támadásuk során elrabolták Shoto egyik osztálytársát, és ennek köszönhetően, minket profikat össze kürtölt a rendőrség, hogy segítsünk vissza szerezni a kölyköt illetve letartóztatni a liga tagjait. Nem volt elég a Stain elleni küzdelem során találkozni a Noumu-kal erre most egy egész gyárat akar a rendőrség lefülelni?! Plusz miért kellek én ahhoz, hogy takarítsak a UA után?!

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben a harc során, de mikor annak vége lett, olyan történt velem ami eddig soha... Összetörtem... All Might és All For One harca során a szőke felhasználta minden erejét, ami vissza vonulásra kényszerítette, és így az én álmom miszerint túlszárnyalom őt szerte foszlott...

________________________________________________________________________________

Ééééés. Itt van a második prológus is... csak nem bírtam aludni így ezt is megírtam... Remélem tetszik... Egy hét múlva jön az első fejezet ugyan is innentől már csak a sztori lesz. Első körben Endeavor szemszögéből fogok írni...

Ne szokjátok meg a napi két részt örülök ha heti egyet fel tudok rakni. 😃