Tudom, tudom, hogy írtam egyet már, de cirkuszban voltam és ez nagyon sok ihletet adott ehez a könyvhöz. Szóval remélem tetszeni fog.
Akemi Amajiki vagyok. 18 éves és 160 cm. Hal alakkal áldott meg az élet, vagyis csak a bőrszínem kék meg a szemeim...
Mikor fel keltem nem emlékeztem semmire. Hogy mi történt vagy, hogy volt-e családom vagy ilyesmi. Csak a nevem és a képességeim maradtak meg.
Körül néztem, hogy még is hova kerültem. Egy hűvös szobában ébredtem. A falak egy kicsit piszkosak voltak. Volt pár polc ami tele volt pár késsel és valami tű félékkel.
Amikor jobban körül néztem két sárga szempárba botlott meg a tekintetem ami miatt kicsit megijedtem.
-Te...te meg ki vagy?... -kérdeztem egy kicsit zavarodottan- És miért fáj ennyire a fejem? -tettem a kezem a homlokomra
-Ezt még nem mondhatom meg csak ha le értünk. És azért fáj a fejed mert jól be húztak neked egyet és a falnak csapódtál és csúnyán be verte a fejed. Vagyis a fiúk nekem ezt mondták. -mondta a lány- Tessék vedd fel ezt a ruhát aztán le mehetünk. -nyomta a kezembe a ruhadarabokat- Amúgy mi a neved?
-Köszönöm. Akemi vagyok. De sajnos nem emlékszem, hogy mi lenne a teljes nevem...
-Semmi baj. Na öltözz fel és mehetünk.
Fel vettem a ruhát amit a lány adott. Egy fekete topból, egy sötét szürke túlméretezett kardigánból és egy krém színű farmernadrágból állt amihez kaptam még egy fekete övét is.
Levettem a rajtam lévő szoknyát és dreszt majd a tiszta ruhát átvettem. Kicsit rendbe szedtem magam majd leindultunk a nálam talán egy évvel fiatalabb lánnyal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor le értünk a lépcsőn, valami féle bárba találtam magam. Egy csomó embert pillantottam meg. Hogy jobban el mondjam volt egy kék hajú fickó és a pultnál ült. A pult mögött meg egy füstből lévő faszi törölgette a poharakat. Volt még, egy gekkó szerzet, valami bűvész ruházatu, egy sebhelyes és valami szürke death poolra hasonlító fickó.
-Ki...kik maguk?... -kérdeztem a kezes csávótol
Egy kis habozás után kaptam is a választ.
-Jaj, nem kell magáznod! Szerintem majdnem egykoruak vagyunk mi mind itt! -tárta szét a karjait a kék hajú- Én Shigaraki vagyok. - mondta egy kisebb mosollyal- Melletted Toga, pult mögött Kurogiri, akik a falnál támaszkodnak Spinner, Mr. Compress és Twice, a kanapén elterülő égett gyereke meg Dabi. -mutatott sorra az emberekre- És te?
-Én Akemi vagyok, de a családnevemre nem emlékszem... -hajtottam le a fejem- É...és, hogy kerültem ide...? -váltottam témát
-Mikor Tokióban harcoltál akkor láttuk, hogy hogyan harcolsz, ezért gondoltuk ide hozunk és megkérdezem, hogy be állsz-e?
-Tokióban voltam? És harcoltam? Egyáltalán mit kerestem ott? -értetlenkedtem- Igazából mindig is vágytam oda, de nem úgy, hogy el felejtsem a történteket. -ráztam a fejem
-Tényleg nem emlékszel? -kérdezte Shigaraki
-Ne...nem nagyon. Sőt semmire nem emlékszem csak a nevemre és a képességeimre.
-Akkor biztos amnéziás lettél amikor hozzá vágtak a falhoz. Na akkor át állsz hozzánk? -kérdezte még egyszer
-Mivel nem emlékszem semmire ezért nincs valami sok választásom... Mit kell érte tennem, hogy be vegyetek? -kulcsoltam össze a karjaimat
-Ha szeretnél tenni valamit akkor állj ki Dabi ellen. Ő a legerősebb közülünk, de csak azért mert neki hosszú távra elér a képessége. -fordult felé ő meg csak egy dicsekvő mosolyt csalt égett arcára- Ha legyőzöd akkor be állhatsz, de ha veszítesz akkor saját magadon kell segítened. -fordult vissza hozzám
-Rendben... Csak egy kis időt had kapjak míg visszajózanodok... -mondtam mire Shigaraki bólintott egyet
El telt egy-két perc mire újra önmagam lettem. Addig a többiek elvitték a padokat, székeket az útból, hogy több helyünk legyen, Dabi meg fel tápászkodott a kanapéról. Mindjárt jobban is lettem ezért fel vettük a harci pozíciót. Kurogiri közénk nyújtotta a kezét zászló céljából.
-Ne feledjétek, nem kell ki nyírni egymást azért ha lehet. Nincs kedvem egész este a véreteket takarítani a padlóról. -mondta - Akkor 3...2...1... Mehet! -emelte fel füst karját
Gyors menetnek ígérkezett ugyan is amikor Dabi a tűzképességét akarta használni, én a vízképességemmel el oltottam, utána pár pikkelyemet bele állítottam a lábába és a karjába. Így mozgás képtelenné tettem. Kurogiri le is zárta a mérkőzést.
-Akemi mozgás képtelenné tette Dabit, szóval ő nyert.
-De ez nem igazság! Még nem készültem fel teljesen! -nyavajgott Dabi
-Ne nyafogj! Légy férfi! -kiabálta Twice
-Rendben Akemi, felvettünk. Bár nem is tudom mire számítottam tőled, mivel láttam a képességeid, ahogy Dabi is. -mondta egy gúnyos mosollyal majd Dabi felé fordult aki csak egy "baszódj meg" tekintettel nézet rá- És most menj és lásd el Dabi sebeit. -utasított Shigaraki
-És ha nem akarom? -néztem a kékhajúra
-Nem érdekel! Menj és csináld amit mondok! Itt ez a szabály.
-Haiii...! -sóhajtottam- Gyere Dabi... -nyújtottam felé a kezemet, hogy fel segítsem de ő inkább el lökte előbb nyújtott végtagomat
-Fel tudok állni egyedül is, köszönöm... -mérgelődött
-Na akkor had lám. -mondtam flegmán és összekulcsoltam a karjaimat
Dabi vagy háromszor próbált fel állni, de mindig visszaesett a földre. Nemtom kinek volt nagyobb szenvedés. Nekem, hogy ezt végig kellett néznem vagy neki.
-Akkor segítsek?! -kérdeztem egy kicsit idegesen
-Tch...! -forgatta szemeit majd nyújtotta a karját
Fel segítettem és el indultunk felfele.
-Kösz... -mondta egy kicsit mérgesen, de hallatszott benne egy kicsit, hogy örül neki
-Máskor is. -rántotta meg a vállamat
Mikor felbicegtünk az emeletre akkor Dabi mutatta, hogy merre van az ő szobája. Benyitottam és volt ott az ajtótól balra lévő falon egy ajtó, gondolom egy másik helységbe vezetett, volt még egy szekrény és egy polc és íróasztal és egy ágy meg egy másik ajtó ami a másik fal másik végében volt.
-Na hol van az első segély készlet? -kérdeztem
-A jobb oldali ajtó a fürdőbe vezet. Ott van a tükör mögött... -mondta Dabi közben oda kísértem az ágyhoz, utána a fürdő fele vettem az irányt
