I always play with fire (Dabi x Oc)

Ígéret

-Tudod, hogy mit beszéltünk? -nézett rám véres arcall Dabi

-Jesszus, neked meg miért véres az arcod? -rémültem meg közben megint könnyek gyűltek a szememben

-Ne aggódj. Tudod én máshogy sírok mint a többiek. -mondta közben megfogta a kezem- Na mit beszéltünk? -nézett jobban a szemembe

-Azt, hogy ne sírjak. -mondtam és le töröltem a vért az arcáról

Ő erre csak bólintott egyet és ő is azt csinálta mint én.

-Rendben. De én se akarlak sírni látni... -tettem az arcára a kezemet

-Rendben aranyhalam. -azzal le vette a kezemet az arcáról és meg puszilta utána a mellkasára tette- Nézd! Most már nem ver olyan szaporán.

Igaza volt. Sokkal nyugodtabb tempóban dobogott a szíve. Neki dőltem és el kezdtem hallgatni. Ismét úgy éreztem, hogy megáll körülöttem az élet és el száll minden gondom.

-Köszönöm.

-És mit? -kérdezte közben el kezdte simogatni a karomat

-Hogy itt vagy nekem. Hogy megvédtél és, hogy megállítottad Shigarakit.

-Bármit életem. Ezentúl úgy fogok rád vigyázni mintha egy törékeny porcelánbaba lennél!

-Köszönöm.

Későre járt. Le feküdtünk aludni, de előtte Dabi még megcsókolt. Utána jól a karjaiba zárt és nem engedett el. Nem bántam, hiszen tudjátok, hogy mi történt 10 percell ez előtt. Én is át karoltam, ahogy csak tudtam. Aztán el aludtunk.

Este igaz visszatért még egyszer-kétszer az az emlék, de Dabi mellett azt éreztem, hogy megvéd a rossz álmoktól is.

Reggel amikor fel ébredtem gyorsan körül néztem, hogy meg van-e még életem hőse aki mostantól mindig meg fog védeni, ahogy azt megígérte.

Körül néztem, de magam mellett nem találtam. Aztán jobban körül néztem az ágyban. Szerencsére ott volt még, csak az ágy másik felében. Olyan aranyos volt ahogy aludt. Néztem egy ideig még, hogy hogyan alszik, aztán valaki meg szólalt.

-Érzem, hogy nézel baby. -mondta rekedtes hangján Dabi- Mi lesz? Visszabújsz mellém vagy bámulsz még? -kérdezte csukott szemmel és egy óriási mosollyal az arcán

Nem kellett kétszer mondani, már is visszabújtam mellé mert hiányzott az ölelése.

-Tudod, hogy szeretlek! -mosolygott

-Igen tudom. És én is szeretlek. És szeretem az ölelésed. -mondtam közben viszonoztam mosolyát

-És, ma csináljunk valamit? -kérdezte Dabi közben adott egy puszit az arcomra

-Mmmm... Sétáljunk... -nyöszörögtem- Bármit csak ne üljünk mert már egy kicsit el feküdtem a fenekemet...

-De még így is kerek!(bocsánat lányok TwT) -mondta Dabi egy undorító nagy mosollyal az arcán mire én versenybe léphetett volna egy rákkal

-Én megyek át öltözni aztán mehetünk. -mondtam aztán ki keltem az ágyból, de Dabi utánam nyúlt

-De ne menj el...! -nyöszörögte

-De fel kell öltöznöm, hisz nem mehetek egy szál pijamában. Vagy azt akarod, hogy rám szálljanak? -kérdeztem egy sunyi mosollyal az arcomon

-Menj. -morogta- De gyorsan! -aztán el engette a kezem és mentem is át öltözni

3 perc után vissza is jöttem, ugyanis még a hajamat is rendbe szedtem.

-Visszajöttem! -kiabáltam, de Dabi már nem volt az ágyban- Dabi? Dabi hol vagy? Gyere már elő! -kezdtem egy kicsit be rekedni

Aztán nyitódott az ajtó. Egy mezítláb láb és egy fekete melegítő állt az ajtóban aztán egy egész Dabi volt ott.

-Hol voltál? -rohantam oda hozzá és meg öleltem

-Nyugi! Csak le mentem narancsléért. -aztán nekem nyújtotta az egyik poharat

-Arigato! -mondtam egy nagy mosollyal az arcomon aztán adtam egy puszit Dabi arcára

-Yorokonde baby hal! -nevetett aztán bele kortyolt egyet a narancs lébe- Na én is megyek át öltözni utána mehetünk is. -mondta azzal meg simogatta a hajamat

-Jó. -bólintottam majd bele ittam a narancs lébe

Dabi fel öltözött, meg itta a narancsléjét és már mentünk is. Nyújtotta a kezét akép, hogy fogjam meg.

-Fogd meg a kezem! Így nem lesz semmi bajod.

-Rendben.

Le mentünk a lépcsőn és meg láttam a még fel nem takarított kukoricát, mire egy kis könnycsepp gördült végig az arcomon visszagondolva a tegnapiakra.

-Baby? -nézett rám és utána a fehér sósságra- Gyere! Ne is foglalkozz vele. Az már a múlté. -aztán le törölte azt a kósza könnycseppet és magához ölelt

-Csak... Csak annyira meg lepett...

-Tudom... -mondta és gyengéden el tolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni

-Az a tegnapi... É... És... -innentől nem tudtam folytatni mert Dabi megint ajkaimra tapadt

-Sss. Mondom, hogy az már a múlté. -suttogta és adott még egy puszit a homlokomra

-Jó... Akkor menjünk... -néztem magam elé