I always play with fire (Dabi x Oc)

Rejtett park

Mikor Dabival ki léptünk az utcára meg fogta a kezemet én meg reflexből valamiért összekulcsoltam az ujjainkat. Furcsa mert nem nagyon fogtuk eddig egymás kezét. 

-És hova megyünk? -kérdeztem közben a karjához tapadtam

-Majd meg látod.

-Már megint!? -néztem fel rá- De ok...

Mikor már vagy egy negyed órája sétáltunk megérkeztünk egy parkba ami úgy látszott mintha be zárták volna.

-Itt vagyunk! -állt meg

-De hát ez a park zárva van! Le van lakatolva. -mentem oda a kapuhoz majd a kezembe fogtam az előbb említett dolgot

-Yup! Igaz ez a park több mint 10 éve be zárt, de még mindig meg van a hely szépsége. Gyere mutatom, hogy hol lehet be menni! -azzal el indult egy bokorhoz

Mint az ki derült a bokor mögött volt egy lyuk a téglafalon amit pont el takart.

-Gyere! -azzal én is be mentem Dabi után

Amikor be tettem mind a két lábam és fel pillantottam rögtön el állt a lélegzetem amikor meg láttam a helyet.

Dabi nem hazudott. Tényleg meg maradt a hely szépsége. A fák és a bokrok is zölden virítottak. A fű sem különbözött a különböző magaslatokon lévő koronáktól. Ilyen zöld helyet még életemben nem láttam.

Amit még hallottam, hogy egy csomó madár csiripelt és még egy közeli kis patakot is ami egy kisebb vízesésből fakadt és úgy csordogált végig az egész parkon.

-E... Ez valami gyönyörű hely Dabi. -néztem rá

-Igaz? Néha, ha ideges vagyok vagy ha egy kis magányt szeretnék ide is szoktam jönni.

-Hogy érted, hogy "ide is"?

-Nem csak ez az egy helyem van. De a többi már legyen az én titkom. -húzta egy gyenge mosolyra a száját

-De akkor miért mutattad meg ezt nekem? Nem akarlak zavarni, ha egyedül szeretnél lenni! Én meg értem, csak szólj és békén hagylak.

-Hát nem érted? -nevetett egyet- Én nem akarok soha többet egyedül lenni, főleg nem ezen a helyen! -húzott oda magához és mind a két kezével át karolta a csípőmet

Én is meg öleltem és nem is akartam el engedni. Adott még egy puszit a buksimra amire csak pár szót mondtam.

-És az igazi hol marad? -kérdeztem egy széles mosollyal az arcomon

-Mindjárt kapod. -nevetett- csak akkor ugorj egyet.

-Miért? Csicska hopp?! -kérdeztem gúnyosan

-Már miért lenne csicska hopp? Na csak ugorj egyet!

-Rendben. -azzal fel ugrottam és Dabi fel kapott az ölében

-Látod? Mondtam, hogy nem csicska hopp lesz! -nevetett megint

-Igen, látom. -nevetettem én is- De mit akar... -majd Dabi egy csókkal félbe szakított

Nem kellett sok és máris megadtam neki az engedélyt, mire ajkaim közt végig csúsztatta érzékszervét és egy lágy csókba hívta enyémet.

Aztán levegő hiány miatt, és azért is mert mondani akart valamit, óvatosan el húzta a fejét.

-Innentől legyünk síri csöndben. Élvezzük ki ezeket a nyugtató hangokat. -suttogta

Én erre csak bólintottam egyet és megint meg öleltem. Dabi is visszaölelt utána megint meg csókolt.

Szeretem ahogy csókol. Mindig jobban érzem tőle magam, és szerintem ő is, ugyanis mindig bele mosolyog még akkor is ha nem túrok bele a hajába.

Aztán éreztem, hogy el kezd sétálni valamerre. Én csak kerdően néztem Dabira, hogy még is merre tart, de ő csak ment tovább. Meg érkeztünk egy kis takaros faház elé. Dabi ki nyitotta az ajtót majd óvatosan berugta, de ajkaink még mindig nem váltak el, aminek örültem is.

Mikor be mentünk a házba, Dabi le ült az ágyra de még mindig nem engedett el. Már szinte meg ettük egymást, aztán Dabi le döntött az ágyra. Dabi fölém tornyosult és folytatta még mindig.

Levegő hiány miatt el kellett volna válnunk, de annyira bele éltük magunkat, hogy nem akartuk. Végre van egy hely ahol senki sem zavarhat meg minket.

Már smárolhattunk vagy egy pár perce mióta be jöttünk a házba, de még mindig folytattuk. Azt hittem, hogy ott fogok meg halni, hogy nem jutok levegőhöz.

Aztán egy pillanat után el váltak ajkaink egymástól. Úgy látszik Dabi már nem bírta tovább, fel ült, hogy én is levegőhöz jussak. A szívem vagy ezerrel vert és szerintem Dabinak is. Szinte idáig hallottam ahogy dobog a szíve.

-Ki faradtál? -kérdeztem gúnyosan

-Egy kicsit. -kapkodott levegő után közben le dőlt az ágyra és a fejét a mellemre rakta.

-Most mit csinálsz? -kérdeztem egy kis pirral az arcomon közben én is levegő után kapkodtam

-Most én hallgatom a szívverésedet. -nevetett fel Dabi

-De a szívem nem is ott van... -mondtam egy kicsit zavarban

-Az nem baj. -vigyorgott mint valami tejbe tök

-Okay... -én ahogy tudtam át öleltem Dabit és megint az volt, hogy nem akartam el engedni

Dabi a derekamnál fogva ölelt át és el kezdte cirógatni az előbb említett helyet. Elfeküdtünk még pár percet, órát, ki tudja, aztán én szakítottam meg a csendet.

-Szeretlek! És köszönöm, hogy el hoztál erre a helyre. -mondtam

-Én is szeretlek és szívesen. Máskor is jöjjünk?

-Annak örülnék! -mosolyogtam- Amúgy mennyi az idő?

-18:30. Ne induljunk vissza? Vagy maradjunk még?

-Mehetünk. -mondtam

Sziasztok skacok.

Bocsánat ezért a nagy késésért, de Erzsébet táborban voltam az elmúlt egy hétben és nagyon jó volt.

Azért nem írtam mert nem volt időm és ihletem. De remélem tetszett ez a rész is nektek szóval sziasztok, én meg megyek aludni.

Jó reggelt/napot/ éjt! 👋💤