I always play with fire (Dabi x Oc)

Összezavarodva

Mikor csókolóztunk már egy ideje, Dabi óvatosan le döntött az ágyra és ott folytattuk tovább.

Egyszer csak egy hideg tapintás éreztem a derekamon. Sikerült kiderítenem, hogy Dabi a pólóm alá nyúlt és elkezdte felfelé vezetni végtagját.

-Ugh... -nyögtem ki vagy valami közben abba hagytam a csókot és Dabi szemébe néztem

-Mi az hercegnőm? -kérdezte egy kérdő közben mégis aggódó tekintettel Dabi

Azt szerettem volna mondani neki, hogy vegye ki a pólóm alól a kezét, de egyszerűen nem tudtam ki mondani. Mintha a szó ráfagyott volna a torkomra. De ezektől eltekinte... A csókja elég kellemes...

-Hahó! Hercegnőm?! -hívott édes hangján

Egyre csak haboztam és haboztam. Úgy elbűvölt az a szempár. Hogy lehet valakinek ilyen szép a szeme? Főleg úgy, hogy ő egy fiú. A rabja lettem annak a szempárnak. Közben észre se vettem, hogy Dabi még mindig engem szólít.

A következő pillanatban arra kaptam magam, hogy Dabi szemeit már nem látom magam előtt. Fel eszméltem így észrevettem, hogy felült így hát én is fel ültem, így egymással szemben ültünk.

-Mit nézel annyira Akemi? -kérdezte mire egy rövid szünet után válaszoltam is

-A szemeidet... Annyira szépek, hogy... Hogy rabul ejtettek... -mondtam halkan mire látszott rajta, hogy egy kicsit megnyugodott- Valami baj van? -kérdeztem

-Nem, semmi. -mosolygott egy aprót közben egyik kezével végig simogatta az arcomat

Úgy gondoltam, hogy most én indítok egy csókot ezért lassan elkezdtem közeledni az arca felé.

Mindjárt éreztem, ahogy ki-be fújja a levegőt majd ajkaink összefortak. Dabi azonnal el is fogadta ezzel el mélyítve a csókot. Próbáltam irányítani, de sikerült át vennie az irányítást. Kezeit derekamra csúsztatta majd közelebb húzott magához.

-Mi legyen? -kérdezte a csók után- csináljuk vagy nem akarod?

Ettől a kérdéstől féltem. Már megint hallgatok és nem válaszolok. Még egy ilyen és Dabi megfog utálni. Vagy rosszabb. Már most meg is utált.

Éreztem, ahogy egyre szaporábban veszem a levegőt és kezdtem nyugtalan lenni. Szerintem ezt Dabi észrevette ezért szorosan magához ölelt.

Mellkasához simulva éreztem, hogy kezdek megnyugodni mégis kitört belőlem a sírás.

-Dabi szemszöge-

Amint észre vettem, hogy Akemi kezd nyugtalan lenni, magamhoz öleltem, hogy meg nyugodjon. Szerintem be vált, bár mégis el sírta magát.

-Minden rendben hercegnőm? -kérdeztem egy kicsit aggódva

Aztán egy kis habozás után jött is szakaszosan a válasz.

-Nem... Nincs... -mondta közben úgy éreztem, hogy a pólóm már el ázott, gondolom szegény már nagyon sírt- Sajnálom! Nem akarok ilyen lenni! -búgta a mellkasomba