I always play with fire (Dabi x Oc)

Régi Új Barátok

Reggel arra kelltem, hogy kurva éhes vagyok ezért meg céloztam a hűtőt. Mivel Tamaki még nem volt fent ezért halkan csináltam magamnak reggelit (már mint, hogy ki zabáltam a hűtőt)... Igen. Nem tudom, hogy mitől lettem ennyire éhes... Aztán egy kis idő után lépteket hallottam. Tamaki volt az.

-Hugi! Már is fel ébredtél? -kérdezte a lépcsőn állva- Sajnálom a tegnapit...

-Semmi baj... De legközelebb hallgass végig...! Mert, hogy őszinte legyek... Nincs semmi kedvem most itt lenni... Sajnálom...

-... Ma vendégeink jönnek. -próbálta terelni a szavakat- Hogy visszajöjjenek róluk az emlékeid. -mosolygott Tamaki

-Rendben... Deee... Ki kell menni a boltba...

-Ezt, hogy érted? Egy hete vásároltam be! Itthon se voltunk.

-Az az igazság, hogy... Meg éheztem... Talán túlságosan is... -mutattam a hűtő felé

-Hogy mi?! -rohant a fridzsiderhez és ki nyitotta- Hát ez... Hát ez üres...! -nézte az üres hűtőt- Éheztettek vagy mi?! -nézett rám

-Nem. Biztos azért mert este hánytam aztán ki ürült a hasam... -vakartam a tarkómat

-Hánytál?! Miért nem szóltál akkor?

-Nem tudom... Összezavarodtam... Még "idegen" ez a hely nekem... De ha vendégeket várunk akkor ki kell menni a boltba...! Én nem megyek mert nem vagyok még magamnál... És ki tudja... Megint el hányhatom magam...

-Rendben akkor megyek én... -sóhajtott Tamaki

-Oké!

Tamaki fel öltözött és ki ment a boltba. Azt mondta, hogy egy másfél óra és itthon van szóval addig tartsak ki...

Miért mondta ezt nekem? Dabi is ezt mondta az álmomban... Hiányzik... Annyira, de Annyira hiányzol Dabi... Ha nemet mondok Kurogirinek vagy el fogadom a segítségedet akkor most nem lennék itt... Miért vagyok ennyire hülye...? Hiányzol... Hiányzik a csókod, az ölelésed, az érintésed, a hangod, az arcod... Minden ami hozzád tartozik... Csak jussak vissza hozzád.

Vajon most mi lehet vele? Ő is ennyire el lenne szomorodva? Keres egyáltalán? Ó istenem!

-Dabi szemszöge-

Reggel amikor fel keltem készültem volna meg ajándékozni egy csókkal azt az embert aki iránt végre érezhettem valamit, de rá jöttem, hogy el tűnt.

-Hol vagy most szerelmem? -kérdeztem magamtól közben kezemet az arcomra raktam- Csak legyen már Hétfő... -ültem fel és indultam le a bárba, hogy igyak valamit

-Ohayo Dabi! -köszönt a lila füst felhő aki már megint egy poharat törölgetett- Mit adhatok?

-Kávét... Kérlek... -foglaltam helyet az előtte levő széken- Jött már valami hír Akemiről?

-Bárcsak jött volna... De ma is van nap. Szóval tudod keresni. -adta oda a fekete italt amiről az első közös esténk jutott az eszembe és annak a reggele

Éreztem, hogy kezd folyni a vér a szemem alól, de próbáltam le törölni őket.

-Hol lehet...? -csuklott össze a hangom- Figyelj Kurogiri...! Volt egy furcsa álmom...