Vonzódás

31.

Nagyon korán felébredtem , mert folyamatosan az járt az eszembe , hogy mi lesz ha megint megismétlődik a múlt , s rájön ,hogy nem tud elvenni egy olyan lányt akit nem szeret . A fürdőben bánatosan fésültem a hajam miután lezuhanyoztam . Debora még javában aludt, ezért nem szerettem volna felkelteni , mert biztos másnapos lesz .
A bőröndöm elé térdeltem , s kerestek anya hajcsatját , amit majd a hajamba tetethetek , de sehol nem találtam . Kezdtem pánikba esni . Tudom ,hogy be készítettem  a nesze-szer táskámba ,és még sincs ott . Halk kopogás törte meg a pánikba esésem . Barbara kukucskált be rajta .
-Jó reggelt ,azt hittem még alszol .-mosolygott rám kedvesen ,de mikor látta ,hogy levert a víz elszomorodott . -Mi a baj ?
-Elhagytam ...-csuklott el a hangom.
-Micsodát?-sétált bentebb ,s letérdelt velem szembe.
-Anya hajcsatját ,amit mindig viselt .-remegett meg a hangom ,s tudtam ,hogyha mégegyszer megszólalok elsírom magam . Dúlt bennem rengeteg érzelem ,s még ez se segített most .
-Biztos itt van ,szerintem pakoljuk újra az egész bőröndöd és hidd el meglesz . -suttogta ő is tovább . Neki álltunk hajtogatni a ruhákat ,majd egyszer csak Deb kezdett mocorogni és felült összekócolt hajjal . Kancsal vigyor jelent meg az arcán .
-Jó reggelt . -köszönt a szemét dörzsölve .
-Neked is lányom .
-Jó reggelt Deb . -köszöntem vissza pillantva a bőröndömbe .
-Mit csináltok?-mászott ki az ágyból .
-Mia anyukájának a hajcsatját keressük . - vett elő egy újabb ruha darabot Barbara ,majd elkezdte össze hajtani.
-Nálam van .-sétált a fésülködő asztalhoz , majd kutatni kezdett a kis piros táskájába .-Tegnap mikor Polly sminket kiejtette , s emlékeztem , hogy mondtad ,hogy betetted, ezért eltettem , hogy nehogy elkavarodjon .-vette elő a féltett kincsemet , majd elém sétált , s átadta nekem . A tenyerembe helyezte az ezüst hajcsatot amin pici apró fehér kövek voltak . Barbarának megderült az arca .
-Ez csodaszép Mia , és látszik ,hogy sajátkézzel készítették .
-Igen .A déd papám készítette mamámnak az esküvőjük előtt , ezt örökölte anyám mikor meghaltak a szülei .Minden nap ezt viselte , s mindig azt mondta ,hogy így olyan mintha vele lennének .
-Nagyon szép és hihetetlen , hogy ennyire vigyáztatok erre a kincsre , az ilyen tárgyaknál semmi nem jelent többet .-simított végig a felkarom . -Emlékszel , egyszer megdicsérted a kék medálos nyakláncomat?
-Igen . -mosolyodtam el .
-Az ük nagyanyámé volt .
-Ezek olyan szép dolgok és emlékek .-motyogta Deb mellettünk állva ,majd leguggolt mellém , s magához szorított .-Mostmár nincs szomorkodás ! Ma férjhez mész!
Miután megnyugodtak a kedélyek , lementünk ,hogy igyunk egy kávét . Minden lányt felkeltett Barbara , s csatlakoztak hozzánk a konyhában . Fél tíz volt ,s délre érkezett a sminkes , a fodrász és mindenki aki számit egy ilyen alkalomkor . Az emberek ki be járkáltak a kertben ,díszítettek .Amíg a lányok ébredeztem , és szerettem volna felkelteni Damiant ,hogy beszéljek előtte vele . Kávéval a kezemben sétáltam végig a hosszú folyosón a szobájáig.Benyitottam , s Damian a párnák alatt lehetett , mert hallottam ahogy mélyen szuszog . Odasétáltam,majd leültem az ágy szélére ,s halkan szólongatni kezdtem .
-Jó reggelt Damian .
-Még egy kicsit hagyj aludni .-morogta valahol az ágynemű kupac alatt .
-Nem lehet ,már szinte mindenki fent van kivéve titeket .
Felemelte a fejét , szét nézett a szobában ,majd mikor össze találkozott a pillantásunk akkor elmosolyodott ,s vissza dőlt .
-Hogy lehetsz ennyire fitt ilyenkor .
-Úgy ,hogy megálltam a limitnél.-nevettem el magam.-Hoztam neked kávét .-nyújtottam felé .
-Te vagy a legjobb .-vette el maga mellől a párnát ,majd az oldalára fordult . -Pont úgy ahogy szeretem .-kortyolt bele .-Köszönöm!
-Nagyon szívesen. -mosolyodtam el .-Beszélni szerettem volna veled .
-Miről? -dörzsölte meg a szemét .
-Az egyik az ,hogy ha esetleg meggondoltad maga...-félbeszakított,s rázni kezdte a fejét .
-Mia soha nem tenném ezt meg veled !Eszem ágában sincs nem elvenni ma téged!-mosolyodott el ,majd rám kacsintott .Megnyugtattak a szavai ,lehet hogy így ,hogy mostmár a szájából hallottam nem rettegek majd annyira . Tudom , hogy soha nem alázna meg ,de nagyon félek ettől. -Mi a másik?-kúszott kicsit közelebb .
-Mit szólnál hozzá , ha apukádat kérném meg ...tudod... szóval , hogy bekísérjen..a bátyám ...-néztem le a lábamra ,miközben össze vissza motyogtam .
-Hé.-a jobb kezével kisöpörte a hajat az arcomból , s megsimította az arcom a mutató újával. -Biztos nagyon örülni fog neki !
-De neked se baj ügye ? -néztem rá hirtelen .
-Dehogy baj !-ült fel rendesen .
-Rendben .-mosolyodtam el ,majd felakartam állni,de Damian megfogta a kezem .
-Jó reggelt puszit nem kapok?-nézett rám kacérkodva .
-Nem!-nevettem fel . Damian elengedte a kezem ,majd megvárta amíg az ajtóig értem .
-Pedig tetszett ,ahogy tegnap közeledtél felém .-villantott rám egy széles mosolyt .
-Semmilyen közeledés nem volt .-ezzel lenyomtam a kilincset és kisétáltam .-Találkozunk az oltárnál .
Damian felnevetett mikor becsuktam az ajtót , s nekem is jobb kedvem lett szerencsére . Lementem még egy kávét inni ,de utánna felpörögtek az események . Mindenki össze vissza rohangált .Épp felálltam a székből hogy kinyújtózzak kicsit ,mikor valaki kopogott .
-Ki az? -kiabált ki Polly .
-Damian vagyok ,beszélnem kell anyával.-kiabált vissza az ajtóból .
Elmosolyogtam amiért nem Barbaraként szólította meg hanem az anyjaként .
-Akkor én addig elmegyek pisilni .-mosolyogtam rá. -Szóljatok ha kijöhetek . -csuktam magamra a fürdőszoba ajtót . Hallottam ahogy Barbara behívja a fiát . Damian azonnal azt kérdezte ,hogy én hol vagyok , de a lányok neki estek ,hogy az esküvőig nem láthat . Suttogva beszéltek így már semmit nem hallottam . Ott ültem a kád szélén izgatottan , s vártam , hogy kimehessek .
Deb kiabált be , hogy kijöhetek , ám mikor kinyitottam az ajtót Debora pont becsukta a szoba ajtót .Elkezdtem kisétálni és pont megakartam kérdezni ,hogy hova megy.
-Hov...-döbbentem le teljesen .A szoba üres volt, mindenki eltünt . A szekrénytől nem láttam be az egész szobát ,ezért kintebb sétáltam , s ott állt ő. A gyomrom egy görcsbe ugrott össze .Az ágy elején állt kiöltözve , s a nyakkendőjét igazgatta az én magas szőkés barna  hajú bátyám . Elmosolyodott mikor meglátott . Beszívtam mélyen a levegőt ,mert azt éreztem , hogy menten elbőgöm magam . -Te ..te ..-dadogtam .
-Igen itt vagyok , hogy hagyhatnám ki a kis húgom esküvőjét ? - sétált közelebb . Belenéztem a szemébe és láttam , hogy ragyog a szeme . Tiszta volt,mintha az a srác akivel pár napja találkoztam nem is ő lett volna . Úgy nézett ki , mint régen . Élettel teli ,pozsgás volt az arca , friss arcszesz illat áradt belőle . Annyira jó volt így látni , hogy szóhoz se jutottam hirtelen , csak próbáltam vissza tartani a feltörni készülő sírást .-Annyira sajnálom Mia . Mindent ! Önző módon viselkedtem és téged hibáztattalak pedig te ugyan úgy szenvedtél ,sőt még jobban . Egyedül hagytalak mindennel és még az én problémáimat is a nyakadba vártam. Nem voltam a testvéred , pedig te aztán nem ezt érdemelted volna .-folyt ki a könny a szeméből és lehajtotta a fejét . -Csak remélni tudom ,hogy egyszer mindent jóvátehetek és meg tudsz ,majd nekem bocsátani.
Letöröltem a könnyem ,s a nyakába ugrottam . Nem volt olyan magas ,mint Damian ,de még nálam így is magasabb volt. Magamhoz szorítottam , majd elengedtem .
-De!-mutattak rá fenyegetően . -Ennyivel nem úszod meg , de most nem akarok a múlttal foglalkozni .
-Mindent átbeszélünk majd ígérem.-tette a szívére a kezét .
-Egy ökör vagy!
-Tudom ,viszont most megyek ,vissza jövök ha elkészültél.-puszilta meg a homlokom úgy mint régen .
     Azt a mértékű félelmet ami engem átjárt reggel óta felváltotta egy bizonyos izgatottság és boldogság .Madarat lehetett volna velem fogatni olyan boldog voltam ,hogy mellettem volt a bátyám . Végig néztem ahogy kisétál , s egyből el akartam újságolni Damiannak aztán eszembe jutott ,hogy ő kopogott be , biztos ezért is jött , hogy nyugodtan tudjunk beszélni a bátyámmal .