Vonzódás

55.

A kapcsolatunk elkezdett elhalványulni , és ezt mintha mind a ketten éreztük ezt. Volt mikor éreztem ,hogy mondani szeretne valamit , de inkább csak nyomott a fejemre egy puszit és elment . Szóval akár merről is vizsgáljuk a dolgot eltávolodtunk egymástól .
Igazából szerettem volna változtani ezen ,de nem segített benne az sem ,hogy Sophia a képben volt . Mind a ketten éreztük a kettőnk közti feszültséget és azt a feszültséget ami a ki nem mondott dolgok végett lebeget körülöttünk . Damian elutazik két napra és egyedül kell lennem addig, ami lehet nem is akkora baj , hogy elszakadunk egy kicsit egymástól . Segítettem neki bepakolni a bőröndbe , mert ő biztos nem szépen pakolná be a ruháit és mire oda érne minden tiszta gyürött lenne . Damian hordta ki a ruhákat amiket szeretne magával vinni , én pedig nagy levegő után neki szegeztem egy kérdést ami már napok óta nyomasztott .
-Sophia is megy ? -motyogtam szinte alig hallhatóan.
-Nem! -vágta rá mikor hozott két inget .
Bólintottam , s ismét elmerültem a saját kis világomban . -Nem kell ez miatt aggódnod !- sétált el mellettem .
-Nem aggódon ,mert végül is nem érdekel , csak ,hogy ne érjen meglepetés . -motyogtam .
-Az örök mindenről beszámolnak , s vigyázni fognak rád ,pontosan azt fogják tenni amit mondtam nekik.
-Mire célzol ezzel?-pillantottam fel Damianra aki eltűnt ismét a gardróbban.
-Semmire , csak ,hogy tudni fogom merre jársz kivel találkozol. -dörmögte bentről.Tudtam ,hogy mire gondol , két napja megittam egy kávét
-És akkor mi van? -horkantam fel.-Azzal találkozom akivel szeretnék és nem gondolod ügye , hogy majd azért mellőzök egy régi barátot ,mert te azt mondtad?
-Valahogy pontosan így gondolom .-állt meg előttem .
-Hát tudod , nem érdekel mit gondolsz pont te Damian , addig amíg te az exeddel szórakozol.-mosolyodtam el mérgemben , majd be hajtottam mindent amit elém rakott .
-Miért jösz megint ezzel? Miért kell így elválni ?-jött utánnam.
-Te kezdted a burkolt célzásoddal.-motyogtam neki miközben vágtattam le fele a lépcsőn,hogy a konyhába menjek ,hogy kávét készítsek . Igaz nem kérdeztem meg Damiant ,de tudtam ,hogy kérne kávét ,s míg az főtt  a gyógyszeresből elő vettem kettő fájdalom csillapítót ,s elé raktam  a kávéjával . Először maga elé nézett majd fel rám ,s elmosolyodott és felpattant .Oda jött mellém, s egy váratlan dolog történt . Megölelt ,s megpuszilta a fejem ,majd lenézett rám.
-Miért vigyorogsz ?-kérdezte kíváncsian.
-Mert tudod hiába haragszol rám már hetek óta ,de folyamatosan gondoskodsz rólam ,s tudod mikor mire van szükségem .
-Ilyen vagyok .-léptem el az öleléséből ,hogy elnyúljak a kávéért .
-Nem mindenkivel,de velem igen ,és tudom ,hogy imádsz annak ellenére is ,hogy néha egy barom vagyok.-lépett ismét elém , s magához húzott .
-Hatalmas barom..-motyogtam,s lenéztem a kávéra ,tudtam ,hogy utálja ha kijavítom.
-Mégis szeretsz .-dörmögte miközben bedugott egy kósza tincset a fülem mögé. Soha nem mondtunk ki egymás fele olyan dolgot, mint például ,hogy szeretlek ,vagy veled akarok lenni ,de mindig körül írtuk ezeket valahogy . Tudtam ,hogy neki ott van Sophia az meg ,hogy én mit érzek nem mérvadó .
-Teljesen mindegy ,hogy én mit érzek Damian.-motyogtam .-Lassan lejár a szerződésünk ,méghozzá ...-fogtam meg a kezét , megnéztem a karóráját ,hogy hányadika van .-......pontosan három hónap múlva .
-Nekem fontos az ,hogy mit érzel Mia .
-Ezt inkább hagyjuk ,mert csak veszekedni fogunk megint , és nem akarom ,hogy úgy menj el .Váltsunk témát . -javasoltam mint kettőnk érdekében.
-Nem ! Fejtsd ki bővebben ! -erőltette .
-Nem szeretném!-léptem el előle ismét . Szinte ez jellemez engem mostanában . Menekülök a közelségétől.
-Én viszont igen ! -vágta rá határozottan ,s mikor látta ahogy lesütöttem a fejem megint rákezdett.-Mire értetted azt ,hogy engem nem érdekel mit érzel?
-Vegyük a gálát ...-nyeltem egyet és éreztem ,hogy egy hatalmas gombóc keletkezik a torkomban.-Eszedbe se jutott az , hogy nekem mennyire megalázó volt ahogy viselkedtél aznap , s mikor haza jöttél még te kértél engem számon , vicces nem ? -tettem fel neki a kérdésem , melyen igen meglepődött , ahogy az arcán láttam .
-Szerinted nem idegesített , hogy röhögcséltél egy faszival akivel azóta találkozgatsz ?
-Te féltékeny vagy Damian ?
-Igen bassza meg Mia , igen!Hiszen  feleségem vagy .-feszültek meg az izmai.
-Ja csak ezért ...-sóhajtottam fel,majd folytattam .-...meg ügye az újság meg ne tudja.
-Ezt most miért kell így mondani . Tudom , hogy te nem így nőttél fel , de közel egy év alatt megszokhattad volna már ami velem jár.
-Damian annyira nem érdekelnek a búvár lapok , hogy az hihetetlen , tudod mi érdekel ?!Mikor a férjem elfelejt elhívni az általa szervezett gálára , és a titkárnője , aki nem mellesleg a volt barátnője ő mondja el nekem . Ez még semmi ......-tartottam felé az ujjam .-....az egész hülye gálán , szinte egyszer nem mutatkoztál velem , mert a drága kedvesed lohol utánad ,mint egy kutya ,ennyit a te nagy címlap mániádról, és várj mondom a legjobbat ....-nyeltem egyet , majd el léptem ,  az egyik fiókhoz amibe a kulcsokat és csekkeket tartjuk kihúztam , majd kivettem  a félre tett újságot , és elé dobtam ,majd az ujjammal a címre mutattam . - Tetszik a főcím ? ,,Mindenkinek köszönetet mondott  , de a felesége kimaradt  , lehet tényleg igazak a pletykák , s nem is olyan felhőtlen ez a házasság .,,-olvastam fel hangosan , majd elsétáltam a bögrémért , s újra inni kezdtem a kávét . Remegett a kezem , s a gyomrom is .
-Mia ez nem így volt  !- mentegetőzött .
-Tényleg nem ? Szeretnéd , hogy felidézzem szóról szóra a beszéded, vagy lejátsszam  neked videón ? - csuklott el  a hangom .
-Sajnálom , én nem ...-hagyta abba , s láttam rajta , hogy nem tudja mit mondjon.
- Ne mondj semmit ,de azt se , hogy te  törődsz az én érzéseimmel , mert hetek óta le se esett , hogy mennyire megalázó volt nekem , hogy a szüleiddel végig hallgattam ezt , majd magyarázkodnom kellett mindenkinek aki rákérdezett . - sírtam el  magam .
-Mia esküszöm neked bármire , hogy nem szándékos volt . Soha , ismétlem , soha nem aláználak meg  és ezt röstellem , mert egy paraszt voltam . A gálát meg azt hittem  mondtam...-bele vágtam . Nem akartam erről többet beszélni.
-Mindegy Damian .- motyogtam , majd otthagytam és  vissza mentem az emeletre .Magamra kaptam egy plüss takarót , s kimentem  teraszra , hogy lenyugodjak .
         Nem akartam , hogy úgy váljunk el , hogy össze vesztünk . Szerettem  volna , hogyha legalább nem haraggal válunk el , vagy megbeszéljük , s ha vissza jön majd folytatjuk onnan , ahol abba hagytuk . Már valahogy féllábbal is kibírjuk ezt pár hónapot .